Rampušák, Baronka, Samuraj, Raptor, Raketa, Sedm kulí, Modrá Luna, Kohout, Mazlíček, Votrok, Kocour, Matuška… a laikus szemlélő nem is sejti, miről lehet szó. A cseh sörök jó ismerői persze tudják: kis sörgyárak, sörfőzdék söreit soroltuk fel. Néhány éve bontakozott ki az új és szimpatikus trend: a cseh minisörgyár boom mellett gomba módra szaporodnak az olyan egységek, amely állandóan változó kínálattal rendelkeznek. Ez az ún. “negyedik sörcsap” mozgalma, a fogalmat a New York Times is kanonizálta. Utánajártunk, mi lehet a legújabb cseh serreneszánsz háttérében, miközben a hivatalos hírek tavaly még soha nem látott visszaesésről szólnak.
Akárcsak Magyarországon, Csehországban is, a rendszerváltás idején jellemző trend uralkodott: egy söröző, egyféle sörmárka. A kommunizmus kollektivizmusa a kilencvenes években a nagyobb sörgyárak kizárólagos szerződéskötéseiben folytatódott: a vendéglátóipari egységek csak azt az egyféle sört csapolhatták, amelyik sörgyárral szerződésben álltak – cserébe kaptak támogatást, korsókat, söralátéteket, világító molinót, asztalterítőt. Ez az üzlettechnika előnyös lehetett a kocsmárosnak, de másrészt megölte a kisebb sörök forgalmazásának esélyét és a változatos sörkínálat elterjedését.
A kilencvenes években nyitott ki Prága Holešovice nevű kerületében az Első Sörgaléria (První pivní galerie) néven egy magánsörkereskedés. A bolt hátsó részében a tulajdonos felállított két sörcsapot. A kommunista Csehszlovákia diplomáciai köreiből származó Vanek úr nem verte nagy dobra az esetet: a környékbeliek és a megfáradt vásárlók ültek be nála egy-egy ismeretlen hangzású sörre. Vidéken a Pilzentől délre található Klatovy településen 2001-ben megszakított Petr Pavlas mindenféle kapcsolatot a Pilsner Urquell sörgyárral. A Modrý abbé sörstúdió tulajdonosát akkor a pilzeni 10-es (Gambrinus) minőségének folyamatos romlása nyugtalanította és helyette Platant kezdett el csapolni. Ez a két, látszólag egymással össze nem függő esemény, hamarosan jelentős áttörést okozott a cseh sörfogyasztási szokásokban.
A nagy többség számára a cseh sör fenoménjának a Pilsner Urquell 12°-es sör felel meg, ami számunkra már nem nagy szám, de összehasonlítva azzal, amit mondjuk Magyarországon az emberek sör név alatt isznak, még mindig is magas színvonalat képvisel. Öt-hat évvel ezelőtt, amikor a Sercsecs kocsmablog ötlete is felmerült, szinte senki nem hallott a Svijany, Černa Hora, Rohozec, Lobkowitz, Platan és hasonló regionális márkákról. Ma már Prágában és Csehországban is szinte mindenhol hozzá lehet jutni és sok átlagos sörfogyasztó is saját kedvencének tartja ezeket a regionális, középméretű sörgyárakat. A Prágába érkező magyar sörturisták is fokozatosan megismerkedtek olyan kifejezésekkel, mint "kvasnicové" vagy "nefiltrované". A kétezres évek közepén kezdődött a cseh minisörgyárak számának gyors emelkedése. Az áttörésre azonban néhány évet még várni kellett.
Minek vigyek Prágába sört?
A kilencvenes évek végén, kétezres évek elejéig egy cseh kocsmában, sörözőben jellemzően három sörcsap működött. Ez általában a 10-es, 12-es és a barna söröket jelentette. Ha valaki felszerelt egy negyedik (ötödik, hatodik…) sörcsapot, az mindig valami különlegességet kínált. A helység lehetett egy klasszikus cseh söröző, egy étterem vagy akár egy bár, mert a “negyedik sörcsap” filozófiájájának lényege, hogy az állandó sörkínálat mellett legalább egy csap tartalmát folyamatosan rotálják, amelyből minden esetben, kis-, vagy közepes cseh, esetleg külföldi sörfőzdék söreit csapolják korsódba. Ez a jelenség tehát már a kilencvenes évek végétől létezett Csehországban, de az új fogyasztási trend tudatos alkalmazása Jiří Stehlíček a.k.a. Bejček úr nevéhez köthető.
Prága Spořilov kerületében az Első Sörvillamos (První Pivní Tramway) névre hallgató egységben is három sörcsapból, mindig ugyanaz a pilzeni sör folyt. Bejček úr 2004-ben felszerelt egy negyediket is, amiből éppen olyan sört csapolt, amit éppen be tudott szerezni. A Guinness és a Murhpy’s sörök után – engedve hazafias érzelmeinek - 2005-benPrímátor búza sört csapolni. És ez a kétezres évek elején-derekán közel sem volt olyan természetes dolog, mint napjainkban. Akkor még nem ismertek a speciális kisüzemi sörfőzdék, ha egyáltalán léteztek, nem voltak az ilyen sörökre specializálódott raktárak, szűk volt a piaci kínálat, és a sörfőzdékben a szocialista időkre emlékeztető munkamorál uralkodott. Ráadásul, felbukkant Prága külvárosából egy fazon, akinek furcsa kérdései lehettek:
- Tudja, Stehlíček úr, mi Prágába nem szállítunk - persze, tudja, nagy kár ez, meg kellene önnek próbálnia - de ez a távolság, most két hordóra nekünk ez nem éri meg.
- Megértem, de ne mondja nekem, hogy egy évben legalább kétszer nem jár Prágában...
- Na, igen, valószínű, hogy megyek majd Prágába, de tudja, ezek a hordók...hogy is csináljuk, ezek a hordól elég nehezek.
Nem emlékszem, mikor ittam utoljára Pilzenit
Ekkor 2004-et írtunk és Stehlíček egy heti telefonálás után átlagosan egy hordót azért be tudott szerezni, a törzsvendégek folyamatos jelenléte meggyőzte: érdemes egy állandóan rotáló sörcsapot üzemben tartania. A Villamoson és a már említett a prágai Sörgaléria és vidéki Modry Abbé sörözőkön kívül semmi más nem törte meg a cseh hoszpodák sörkínálatának masszív unalmát vagy olyan csendben tették, hogy nem tudtunk róluk. Érdekesség, hogy a kis sörfőzdék, és sörgyárak részéről semmilyen kezdeményezés nem érkezett, de általában sem a piac, sem a törzsvendégek részéről különösebb nyomás nem nehezedett arra a néhány kocsmatulajdonosra, akik végül a negyedik sörcsap mozgalmának boomját okozták. Tökéletesen írja le a korabeli hangulatot a következő párbeszéd 2006-ból, amely a Pivní Tramway pultjánál hangozhatott el két törzsvendég között.
- Ty vole (kedvelt cseh kötőszó, szó szerint te ökröt jelent, nagyjából a magyar bazmegnek felel meg), Bejček, már nem is emlékszem, mikor ittam itt nálad Pilsner Urquellt!
- (A csap mögött álló tulaj helyett egy másik törzsvendég válaszol) Mit okoskodsz? Pilzenit ihatsz mindenhol a városban, de olyan sört, amit Bejček csapol, sehol máshol nem iszol Prágában!
Nem változtat a tényen az sem, hogy az állandó sörökön kívül, csapolhattak mást is Prágában vagy Csehországban, de azt bátran kijelenthetjük, hogy 2006-ban sörritkaságot találni, plane, olyan kínálatot, amely állandóan rotál – a csodával ért fel! Nem volt jobb a helyzet az interneten sem: a Svět piva oldalon kívül nem léteztek releváns, informatív oldalak, amelyek a cseh sörökkel foglalkoztak. Létezett néhány tematikus oldal, amely elsősorban a cseh sörözők összegyűjtésével foglalkozott, de ezek marginálisak, és nagyon lokálisak voltak.
A "negyedik sörcsap" mozgalom áttörése
Bejček úr nem adta fel a kezdeti nehézségek ellenére terveit, büszkén csapolta barátainak azokat a sörritkaságokat, amelyeket jó eséllyel, először és csak nála lehetett megtalálni Prágában. Ez az időszak nagyjából három éves átmeneti állapotot jelentett. A hangulatváltozás első és biztos jele a néhány évvel ezelőtt felhívott és egy prágai sörszállítást macerásnak tartó minisörgyár tulajdonosoktól érkezett: “Te, Bejček megyünk a héten Prágába, nem akartok valami újat?” - kérdezték telefonban a kocsmárost. Ezzel párhuzamosan 2007-től a változás biztos jele volt az is, hogy sorra nyíltak azok a helyek, ahol a tulajdonosok rájöttek a "negyedik sörcsap" üzenetére, illetve kiderült: sokan vannak, akik kedvenc söreiken kívül, szívesen kóstolnak más söröket is.
A csehországi Sörbarátok Társasága (Sdružení Přátel Piva) reagált először a jelenségre: a sörös berkekben mérvadónak számító szervezet a Villamost a 2006-os év fogadójának választotta. Ezt követően Mladá Fronta Dnes országos napilap egész oldalas anyagban számolt be a helyről. És még nem volt vége a pozitív visszajelzések sorának! Az amerikai The New York Times 2009 május 20.-ki hétvégi mellékletében, két másik prágai egységgel együtt, a Villamost is bemutatta, mint egy olyan egységet, amit minden valamirevaló városlátogatónak fel kell keresni! No, erre mondhatuk azt pestiesen: nem semmi! Egy eldugott, spořilovi kocsma világhírnévre tett szert. Egy hónappal később, júniusban, a New York Times, Modern szavak és kifejezések állandó rovatként működő blogjában önálló szószedet lett a “Čtvrtá Pípa” fogalma is.
Időközben a Gambrinust lecserélték Pardálra, a budvaros srácok két újabb csapot szereltek fel, így 2008 őszétől már nem egy, hanem egyszerre három pipából tudták csapolni nekünk a speciális söröket. Az akkor inkább spontán folyamatnak és az addigi szokások elleni lázadásnak tekinthető egyéni törekvések egy új korszak nyitányát jelentették. Csehországban addig a nagy sörgyárak fizettek azért, hogy egy étteremben csak az ő söreiket csapolják. Ez a korszak örökre véget ért. A sörözők, bárok, éttermek, kocsmák saját lábukra álltak és megkerülték a számukra már egyre inkább előnytelen szerződéseket. Ezzel párhuzamosan a cseh sörfogyasztók fokozatosan ébredeztek, hogy a sör nemcsak cseh lehet, és nemcsak láger világos, hanem főznek sok más fajtát is. És azt bizony már meg is kell kóstolni! De hol?
Az Intelligens Sörszövetség megalapítása
2009 áprilisában Bejček úr átsétált Hanz úrhoz, hóna alatt az aznapi újságokkal, hogy elüsse az időt, amíg a tulajdonosra várakozik, de legnagyobb meglepetésére egy söröskupakot sem lehetett leejteni a nuslei helyen. Jan Hans Charvát a Nehéz idők (Zlý Časy) tulajdonosa a nemrég kizárólag Staroprament csapoló söröző harmadik születésnapját ünnepelte. A bemutatkozás után hamar kiderült, mindkettőjük ereiben vér helyett inkább sör folyik, így már “csak” az együttműködés formájában kellett megállapodni. Hanz úr beszámolt egy hollandiai sörtúráján szerzett brossúráról, amelyen 55 (!) holland söröző szerepel – mind sörritkaságokat csapolt. A következő találkozó alkalmával Hanz úr meghívta Holčák urat a Falánkság (Obžerství), Bejček úr pedig Miroslav Holý urat Vidámság (Merenda) tulajdonosát. Tomáš Erlich, a Sörbarátok Társasága elnöke, aki az első találkozás alkalmával keveredett Bejček és Hanz urak mellé egy sörre, pedig Miroslav Wagner egységét, a Miroslav herceghez (U Prince Miroslava) sörözőt javasolta: így született meg az Intelligens Sörcsapok Szövetsége (Aliance P.I.V.).
A szövetség fokozatosan bővült: nem sokkal később tagja lett a prágai Gömbvillám (Kulový blesk) és a pilzeni Kis Sörgyárak Klubja (Klub Malých Pivovarů) is. Nem könnyű bekerülni a csapatba, hiszen ahogy a szövetség neve is sugallja: nem csak a mennyiség számít. A szövetség célja többek között olyan sörlapok összeállítása, amely részletesen bemutatja az adott sört, így ezáltal a sörfogyasztóknak is hasznos ismereteket nyújtanak azok összetételéről, készítési folyamatukról. Másik fontos alapkritérium, hogy az éppen csapolt sörökről a lehető legtöbb információt közöljék a fogyasztóval már a pultnál, éppúgy, mintha egy borospincében járna. Az érdeklődő így nemcsak a sör származási helyét és alkoholtartalmát, de fajtáját, keserűségének fokát, színét, összetételét is megtudhatja. Péládul: a California sör ismertetője a Kulový blesk sörözőben a pult fölött.
Negyedik sörcsaptól a harmincadik sörcsapig
Az új trend, a "negyedik sörcsap" mozgalma azóta töretlenül fejlődik. Napjainkban már nemcsak negyedik, de nyolcadik, huszadik, vagy akár harmincadik sörcsapról is beszélhetünk, de a mozgalom neve változatlan maradt. Ugyanakkor a többfajta sört kínáló és állandóan rotáló egységek száma folyamatosan emelkedik nemcsak Prágában, de egész Csehországban. Az új trend egyik legújabb fejleménye, hogy ma már olyan kocsmák is működnek, amelyek képesek voltak elszakadni az állandó alapkínálattól és kizárólag a különböző sörfajták cserélésére alapozzák működésüket. Ezzel párhuzamosan folyamatosan nő a működő sörcsapok száma is. Napjainkban Prágában a két rekordnak számító egységet látogatunk: a Nusle kerületben található Nehéz Idők 24 kakassal, és az óvárosi Prágai Sörmúzeum (
Nemcsak csapból, üvegből is
A különböző sörök állandó pörgetésére szakosodott egységek természetesen nem csak a sörcsapból árulják specialitásaikat. Az ilyen típusú sörözők elterjedésével párhuzamosan növekszik a sörkereskedések száma is. Például a Karlín kerületben található Sörgyárklub (Pivovarský klub) több, mint 250 féle üveges sört kínál - nem mellesleg hat állandóan változó tartalmú sörcsappal is rendelkezik. A már említett nuslei Zlý časy sörkereskedésében több, mint 500 cseh és külföldi üveges sör közül válogathat az érdeklődő sörturista.
A kétezres évek közepén ezeket az egységeket csak a szakértők kis tábora kereste fel, az elmúlt években, különösen 2009-2010 környékén egyre többször lehetett olyanokkal is találkozni, akik számára a sör nem hobbi, de szeretik fogyasztani, vagy akik nem elégszenek már meg egy sörmárkával és nem a sört nem mennyiségre isszák. Lassan, de folyamatosan változik a cseh emberek meglehetősen konzervatív sörfogyasztási szokása, miszerint csak egyetlen igazi sör létezik: a pilzeni típusú világos.
Népszerű a külföldiek körében is
A legutolsó népszámlálási adatok alapján Csehországban több, mint félmillió külföldi tartózkodik. Nem hivatalosan ez a szám jóval magasabb lehet. A prágai expat szubkultúra jótékonyan hozzájárul az amerikai és angol pubokban már megszokott sörök – IPA, APA, EPA, stautok - népszerűsítéséhez és a nem túl ismert sörfőzdék termékeinek csehországi elterjedéséhez. Az új trendet a Prágában több, mint tíz éve élő, Budapestet 36 órára meglátogató, Evan Rail 2009 júniusában a Prague Monitorban mutatta be a fantasztikus négyest, ahol az állandó sörök mellett csapolnak minisörgyáraktól is. Rail 2009 decemberében újra a New York Times olvasóinak írt újabb öt helyről. Az argentin származású, szintén több éve Prágában élő Sörfilozófus (Pivní Filosof) angol nyelvű blogjában népszerűsíti a kisebb vidéki sörgyárakat, sörfőzdéket. De a magyarok sem maradnak ki az új trendből: a 2007-ben létrejött Sercsecs, prágai magyar kocsmablog csapata is folyamatosan népszerűsíti és karban tartja a negyedik sörcsap mozgalmát.
Minisörgyár-boom Csehországban
Tavaly még sírtak a gigantikus méretű sörkolosszusok, hogy csökken vagy éppen stagnál az egykor valódi minőséget jelentő, de ma már csak a legracionálisabb üzemmódon előállított márkák söreladási statisztikája, miközben pozitív fejleményekről kevésbé esik szó. Valóban krízisben van a cseh sörgyártás? Fenéket! A múlt héten ugyanezek a nagy konszernek már optimista hangvételű jelentéseket juttattak el a sajtónak. A Staropramen és a Pilsner Urquell is növekedésről számolt be, amelyet a hivatalos hírek szerint az ízesített söröknek tulajdonítanak. Abba most ne menjünk bele, hogy ezek a fejlesztések mennyire jók, megtette ezt már a Kontár Komlókutató és más szakblogok is, de a cseh sörös fórumokon sincsenek – finom szólva - elájulva az új főzetektől. A folyamat azonban egyértelműnek tűnik: a nagy sörgyárak is észbe kaptak és meglovagolják a kis sörfőzdék speciális sörei által keltett, új trendet. A legfrissebb hírek szerint, a Plzensky prazdroj sörgyár a héten új sört vezet be a piacra.
A "negyedik sörcsap" mozgalmának sikere mögött kétség kívül a cseh minisörgyárak számának robbanásszerű növekedése áll. Bajorországban a kis sörfőzdéknek már ősi hagyománya van, de néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államokban is hasonló robbanást tapasztalhattunk a mikro sörfőzdék táján. Napjainkban a trend már az egész világon megfigyelhető Skandináviától, Angliáig, Brazíliától, Kínáig. A csehországi sörfogyasztás folyamatos csökkenése, paradox módon, elkerülte a piac legkisebb játékosait. A bársonyos forradalom után, Csehországban még csak egy kisebb sőrfőzde létezett - a prágai U Fleků. A 2006-os esztendőben a Cseh Sörgyárak Szövetsége 40 sörfőzdét jegyzett, az elmúlt öt évben számuk már meghaladta a százat, de a becslések szerint éveken belül ez a szám megtriplázódhat. Jelenleg Csehországban már166 sörgyárat és kisebb sőrfőzdét tartanak számon. Ennek fényében talán nem túlzás kijelenteni: ha nem lett volna kommunizmus Csehországban, akkor ma holland és belga szintű sörkultúrával találkoznátok az országban.
A posztot itt tudjátok kommentelni a Sercsecsen.
