Két kis ország Európa közepén, legyőzte az előzetesen sokkal esélyesebbnek tartott, favorit ellenfeleket. Korábban egy nemzet és nem két külön ország voltunk, de nem lenne fair a többi országgal szemben, ha újra összeállnánk, mert minden világbajnokságot megnyernénk. A meccs előtt a csehek papíron erősebbek, ők a mérkőzés favoritai, de ha legyőzzünk cseh komplexusunk és taktikailag tökéletes formában leszünk, akkor abból a bizonyos tíz meccsből egyet talán pont szombaton nyerünk meg. A fogadóirodák ettől óvatosabbak a csehek győzelmére 56%-ot, a szlovák diadalra 44%-ot mondanak - ez azért elég nyílt meccs lesz.

Mindenki Helsinkibe! - adták ki a jelszót a szlovák drukkerek, a hírek szerint mindenki megőrült a Kanada felett aratott győzelem után a Tátra alatt: az utazási irodákban kétszáz százalékos arányban megnövekedett a Finnországba szóló repülőjegyek iránti érdeklődés, amelyet már 220 euróért meg lehet vásárolni. Szláv belügy lesz a döntőbejutás, tessék egy hangulatos teaser:

Semmi Biber vagy Gaga, csakis Black Sabbath, Judas Priest, Pantera - végre jó kis zenéket adtak a meccsek szünetei alatt Helsinkiben, a 2012-es skandináv jégkorongvilág-bajnokságon, állapíthattuk meg a cseh-svéd mérkőzés közben egy Vencel téri sörözőben, Prágában. Finnországban a metal a leghallgatottabb zenei stílus, és a külföldi válogatottak közül a szlovák hokisok a legnépszerűbbek. A Kanada-Szlovákia mérkőzésen a finnek láthatóan szimpatizáltak a szlovákokkal, Antero Mertaranta, legendás finn sportriporter sem rejtette el örömét a szlovák góloknál, jobban átélte a közvetítést, mint akármelyik szlovák közvetítő, mekkora arc már. Saját bevallása szerint már évek óta szlovák hokisoknak szurkol, mivel Finnországhoz hasonlóan Szlovákia is kis ország, de bármikor meglephetik az esélyesebbnek tartott csapatot. A youtube-on a Kanada elleni mérkőzés összefoglalók közül az Antero kommentálásában feltett videó a legnépszerűbb - must see:

Szlovákiában is sokan szimpatizálnak az északi magyarokkal, a cseheket sokan csak svédeknek hívják, mert párhuzamot látnak a cseh-szlovák és a svéd-finn viszonyban, no meg mert csak Finnországban képesek annyi töményet meginni, mint a Tátra alatt. Az egykori Csehszlovákia országai között korántsem volt mindig olyan baráti a viszony, mint a szombati mérkőzés előtt, de az 1969-es Szovjetunió-Csehszlovákia mérkőzések óta minden szlovák és cseh tudja: a történelem során elszenvedett vélt sérelmeket, a valóság hogyan tudja kiegyenlíteni. A mérkőzés a 68-as szovjet megszállás elleni tiltakozás szimbóluma lett. Lélektanilag a 69-es meccs hasonló eufóriát váltott ki a csehszlovákokból, mint a melbourne-i vérfürdő, az 1956-os magyar forradalom leverése után egy hónappal,a melbourni olimpián, a pólósok győzelme a Szovjetunió ellen.

A pikáns összecsapást még érdekesebbé teszi, hogy a szlovák válogatott kispadján a cseh Vladimír Vůjtek mester ül, akit - nyilatkozatai alapján - különösebben nem hozott lázba, hogy hazája válogatottja ellen készíti fel Szlovákiát, és nem is tartja különösebben előnynek, hogy jobban ismerheti szombati ellenfelünket. A cseh kapitánnyal egyébként hosszú évek óta ismerik már egymást, ültek már korábban egymással szemben, mint ellenfél, sok mérkőzést játszottak le így együtt amikor Alojz Hadamczik a Třinec, Vůjtek pedig a Vitkovice és a Zlín csapatánál dolgozott. A két cseh edző, a két győztesen véget ért összecsapás után, sms-ben gratulált egymásnak.

Erősen tartja magát az a nézet Szlovákiában, hogy a két ország találkozói alapján mindig bebizonyosodott: a csehek pszichológiailag a szlovákok felett állnak, képesek nagy tétért vívott meccsen is szépen és eredményesen játszani, míg a szlovákokban mindig vigyázva áll a szar, ha a csehek ellen kell kikorcsolyázni a jégre. Ez a hangulat nagyjából visszatükröződött csütörtökön a prágai kocsmákban is: a cseh szurkolók, a svédek elleni győzelem után, a döntőre úgy néz, mint done deal. Vůjtek mester egyébként azt nyilatkozta ezzel kapcsolatban, hogy a cseheknek nagy kő esett le a szívükről, amikor a szlovákok nyertek, hiszen Kanada ellen nem szerettek volna játszani.

Rögtönzött asztaltársaságunk egyik tagja szerint a mester a cseh stílust tanította meg a szlovák válogatott játékosainak, akik ezzel a fegyverrel nyerték meg sorban meccseiket, de ez a csehek ellen semmit nem fog érni. Legyőzni a cseheket saját stílusukkal ugyanis lehetetlen és ezt valószínűleg Vůjtek is sejti. A cseh drukkert megkérdeztük, milyen eredményt vár az elődöntőben. Komoly arccal azt mondta, ezúttal kiegyenlítettebb küzdelemre számít, mint az megszokott volt. 5:1-et vagy 6:2-őt tippelek... Muha. A statisztika sem állt a szlovákok oldalára: a két ország által lejátszott 41 mérkőzésből 27-et elvesztettünk, a gólkülönbség pedig már-már kosárlabdaeredmény: 88:154 a csehek javára. Korábban Csehszlovákia hat világbajnoki érmet szerzett, a különválás óta a csehek hatszor, a szlovákok egyszer lettek világ legjobb hokicsapata.

Ennek a siralmas statisztikának az a bizonyos "cseh komplexus" az oka, amely a közös csehszlovák történelemtől egészen Vladimír Meciar korszakán át napjainkig tart. A szlovákok cseh komplexusa jó száz éves, összetett, pszihoanalitikus probléma. Pont olyan, pontosan úgy működik, mint a magyarok "zsidó komplexusa". Egyelőre senkinek sem sikerült rá megfelelő orvosságot adni. Cseh komplexusa azonban nemcsak a szlovák hokisnak, de a szlovák tanárnak, a Horvátországban nyaraló szlovák turistának, a szlovák művészeknek és íróknak, a szlovák zenekaroknak, és politikusoknak is megvan, szenved tőle egy pozsonyi, egy kassai éppúgy, mint a szlovákiai magyarok is. Pechükre, legtöbbször ezzel a cseh komplexussal a szlovák hoki válogatott szembesül.

Amikor a szlovák csatár támadásra lendül a csehek ellen, minden érzékszervével a kapura próbál koncentrálni, de a pontos passz és a gól helyett a fejében fülsiketítő hanggal két szó kalapál: "nagy testvér, nagy testvér, nagy testvér!" A hang mellett agyában, egymás után, villámgyors sebességgel bevillan Masaryk, Beneš, Havel, Michael David, Jan Kraus, a Pospíšil testvérek, Tomas Hanák, Paroubek, Čáslavská, Geislerova, Kotvald & Hložek, Bolek Polivka, Fibingerová, Kundera, Menzel, Jirous, Jiránek, Bartošová, Donutil, Cimrman, Muk, Eliška Přemyslovna, Mucha, Nedvěd és még számos más híresség képe és abban a kulcs pillanatban mit csinál - az egyébként elsőosztályú, amerikai stadionokban ünnepelt és megérdemelten dollármilliókat kereső - játékos? Teljesen feleslegesen szabálytalankodik, ellenfélhez passzolja a korongot, vagy, egyszerűen elesik a jégen.

Amennyiben a szlovák csapat kikap szombaton a csehektől, kát-három napig megint mindenki hibás lesz, biztosan megtalálja mindenki a maga bűnbakját, ami nagyjából ezen a szinten fog mozogni: a korong tulajdonképpen cseh termék volt, vagy, hogy direkt küldték nekünk a cseh edzőt, akinek már a kezdetektől fogva, egyeten valódi és igazi célja volt, na ugye sejtitek mi? Hogyan és mivel lehetne ezeket a komplexusokat legyőzni, meghaladni? A hoki esetében egyértelmű ötletünk van: meg kell verni a cseheket 13:3-ra, vagy 9:1-re. De egészen elfogadható gyógymód lenne az is, ha egy 0:6-os állást 7:6-ra megfordítanánk és a végén az üres kapuba ütnénk a nyolcadik, győztes gólt. Igaz, ennek jelenleg annyi az esélye, mint annak, hogy Gyurcsány szakdolgozata előkerül.

Győzzön a jobb csapat, bárki is kerüljön a döntőbe, drukkolni fogunk. Slovensko, do toho!

A titánok harca délután fél hatkor kezdődik...

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dotoho.blog.hu/api/trackback/id/tr84525231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pan Modry 2012.05.19. 16:24:47

Csak az sajnalom hogy nem a dontoben jatszanak szlav barataink egymassal.
süti beállítások módosítása