Valóságos cicaharc kezd kibontakozni az MKP nemzeti radikális szárnyának maroknyi táborában. A dolog nem érne meg különösebb említést, de mostanában e kis csapatnak különös hátszele van Budapestről, ezért mindenképp érdemesnek tartottam bemutatni, mi foglalkoztatja Csonka Ákos, zselízi származású, budapesti vendégmunkást és ölebeit.
Lássuk be, amikor a Jobbik által felnevelt „szakértelem” ész nélküli kétnyelvű matricázása célt téveszt, amikor az elsős gyerekek magyar iskolákba való beíratási álkampánya idején pont a kisiskolák szűnnek meg, amikor a kettős állampolgárság önkéntes „elvesztése” közönybe fulladt, és a Kassai Kormányprogram évfordulóján mindössze 12 internetes troll mutatja meg magát, már nem nagyon gondolnád, hogy jöhet erősebb kontent. És akkor Csonka Pincsi kihúzza az adu ászt:
Felvidéki zászlót a szlovákiai magyarnak! ROTFL!
Gyerekek, nem tudtuk, mi hiányzott eddig életünkből! A dili egyébként úgy kezdődött, hogy a Magyar Megmaradásért Polgári Társulás, ismeretlen szerzőkre hivatkozva, bedobta a ki tudja hányadik „felvidéki zászló” tervezetet. Tudjátok, ez az a turbó magyar nacionalista szervezet, amely annyira nagyon magyar akar lenni és meg szeretné különböztetni magát a szlovák nacionalizmustól. Végül az a mókás helyzet történt, hogy leginkább ők hasonlítanak a szlovák nacionalistákra.
Még szórakoztatóbb, hogy ezek szerint léteznek olyan emberek Szlovákiában, akik úgy gondolják, a magyar kisebbség helyzetén érdemben a székelyföldi, fazékkékre festett, szedett-vedett izé fog majd változtatni. Az MKP Via Nova észlényei a szlovákiai magyarok first world problémáját ostoba pótcselekvéssel kompenzálják, mivel sem szellemi, sem kulturális, sem logisztikai kapacitásuk nincs a valóságos kihívásokkal szembenézni. Arról nem is beszélve, hogy ezt saját zsákutcás életükkel bizonyítják a legjobban.
Itt van például Csonka Pincsikutya, aki a „nemzet napszámosaként” valóban tehetett volna érdemben a felnövekvő magyar generációkért az iskolában, de gyenge volt, elhullott, és most egy sosem létezett identitással, a nagy semmiből előbányászott „zászlóval” menekül pótcselekvésbe, mert ezért van fizetve...
Felvidéki identitás=túlexponált lábjegyzet
Normális esetben a tárgyalt hírt mindenki a helyén kezeli, értsd: a kutya nem foglalkozik vele. Manapság azonban nem normális időket élünk, legyen erre példa a zselízi MKP-csoport, amely Budapestről választ magának vezetőt.
De nézzük inkább Csonka cikkét, amelyben „csodálatosan” levezeti az ún. „felvidéki zászló” nélkülözhetetlenségét. A szokásos szentimentális rizsa után, pártatlan elemző pózában mutatja be a zászló ellenzőinek és pártolóinak véleményét, majd hirtelen levonva a következtetést, állást foglal az ún. „felvidéki zászló” mellett.
Figyeljük meg Csonka mindent elsöprő érvének cizelláltságát: „Hiszen különben mindenkinek szüksége van régiós identitásra”. Tehát Csonka szerint a szlovákiai magyaroknak a 19. századi műidentitásra van szükségük a már létező, több száz éve kialakult valódi regionális identitások mellett, gömöri, csallóközi, mátyusföldi, szepesi, stb. De vajon mindenki így gondolja? Nézzük meg, milyen társadalmi igény van Csonkáék zászlós agendája mögött!
Itt érdemes megemlíteni a Publicus Slovensko kutatását, amelynek végső következtetése a szlovákiai magyarok identitáskutatásával kapcsolatban, hogy a „felvidéki magyar identitás” mindössze egy túlexponált lábjegyzet. Ravasz Ábel meggyőzően érvel amellett, hogy a „felvidéki magyar” identitás nem más, mint egy médiahack. A megkérdezettekről kiderült, akik magukat „felvidéki magyarként” azonosították, hogy erőteljes médiafogyasztók. Csonka Ákos állításával ellentétben tehát a „felvidéki magyar” identitás esetében nincs semmiféle regionális szempontról szó, csupán jól behatárolható médiapropaganda hatására tanulják meg kevesek ezt a mesterségesen kreált önazonosság-tudatot.
De nézzük a számokat: a válaszadók 52,8%-a választotta a szlovákiai magyar megjelölést, 37,4% a magyar, 5,4% a felvidéki magyar meghatározást. Láthatjuk: a most az ún. „felvidéki zászló” mellett érvelők egy elenyésző, szűk és gyakorlatilag a szlovákiai magyar közösség szempontjából törpe kisebbségben maradt csoportja próbálná ráerőltetni bizonyos médiumokból rátukmált identitástudatát a szlovmagyarok 95 százalékára. Gratuláljunk innen is a Via Novának...
Beszól nektek még a Duray is!
Humanista beállítottságom okán és a kínosan amatőr politizálásotok miatt, kedves MKP-ViaNova, kedves Csonka, csendesen inkább figyelmedbe ajánlom, szellemi mentorotok, Duray Miklós véleményét a témában. Igen, nagy a baj, ha a parán már a Felvidék Őszombiját kell idéznem, ha másokra nem hallgattok, rá talán még igen:
„Látjuk, hogy milyen fontosak számunkra a jelképek, még mindig. Saját jelképeik vannak a történelmi egységeknek és az önálló jogalanyiságú területeknek – ez így hagyományozódott. Viszont hiba lenne, ha ez majmolási hullámmá fajulna. Például saját jelképet akarna magának Kárpátalja, ami a magyar felfogás szerint nem is létezik (...) Felvidék kapcsán ugyancsak ez a helyzet. Alig akad ember, aki meg tudná határozni Felvidéket, ezt a publicisztikai fogalmat, ami koronként mást és mást jelentett. (...) Ebből adódóan számomra, mint a felvidéki magyarok egyikének, palócföld szülöttjének egyetlen hármas egységű nemzeti jelképem van: a piros-fehér-zöld zászló, a történelmi magyar címer és himnuszom az „Isten áldd meg a magyart" kezdetű Kölcsey-Hymnus.”
Nyilván, a futóbolondokon kívül, ezt a parttalan, izzadtságszagú és értelmetlen kezdeményezést senki nem vette komolyan. Jól is van ez így. Ugyanakkor azt nem láttuk szembe jönni, micsoda kreatív szellemet szabadított ki a palackból a „zászlósítás”. Fantasztikus alkotások születtek már eddig is a témában, újra él a parasztbarokk! Nem tudtam megállni, hogy ne kérjem fel a Sustyáki stábját, tervezzék meg nektek a „Felvidék zászlaját”. Tudjátok, ők azok, akik már a Csallóközi Republika zászlajával is nagyot gurítottak, szerencsére most is kitettek magukért.
