Már a tizenhatodik helyen áll a szlovák labdarúgó válogatott a FIFA legfrissebb ranglistáján . A hírt sokan a Tátra alatt is kétkedve fogadták. De a FIFA oldalát nem hackelték meg. Két meccs két győzelem - az egyik Moszkvában -, az európa-bajnoki selejtező csoportjának élén várja a folytatást hat ponttal Szlovákia. Fontos leszögezni, hogy a post első fele a szlovák válogatottról szól, míg a második részben a jelenlegi szlovák labdarúgás problémáit, ellentmondásait mutatom be a magyarországi olvasóknak. Mi történt? Mi változott meg a szlovák válogatott háza táján? Vagy a játékosok teljesítménye ugrott volna meg háromszáz százalékosan? Igaz lenne az a Magyarországon is többször hangoztatott tétel, miszerint könnyebb és gyorsabb összehozni egy ütős válogatottat, mint a nemzeti labdarúgás egészét megváltoztatni?
A siker titka: Weiss mester
Ha néhány évvel ezelőtt azt mondom, hogy a szlovák válogatott a 16. helyen fog állni a világranglistán, miközben a csehek a 37. helyen tanyáznak, bizonyosan őrültnek tartottak volna. Korábban simán kikapott otthon a válogatott átlagosnak nevezhető csapatoktól, az erősebbnek tartott csapatok pedig megaláztak hazai pályán, például 2006 szeptemberében a csehek 0:3-al intéztek el. A jelenlegi csapat első pillantásra nem tér el jelentősen más csapatoktól, akár a magyar válogatottól sem. Van két-három sztárnak mondott szlovák labdarúgó, a többiek átlagos játékosok, akik gyengébb nyugat-európai klubokban játszanak, már aki.
A szlovák válogatott javulása több tényezőből állhat össze. Bizonyosan fejlődtek a játékosok is, de a válogatott jelentős előrelépésének záloga az edző, aki képes volt átlagosnak minősített játékosokból sikeres válogatottat összerakni. Megjegyzem, Weiss mester sokszor igencsak kéz a kézben járt a szerencsével is. Aztán olyan játékosok, mint Stoch - aki mind külsőleg, mint játékában Dzsudzsákra emlékeztet - képesek voltak helytállni minőségi bajnokságokban - ellentétben korábbi "sztárocskáinktól", lásd: Tomašek, Karhan, Hlinka, Németh.
2014: Szlovákia az egyes kalapban?
A szlovák a világ egyik legfiatalabb válogatottja, amelyben a szlovák labdarúgó akadémiák legjobbjai játszanak. A szlovák játékosok iránt megnőtt világszerte az érdeklődés - köszönhetően a dél-afrikai világbajnokságon elért eredménynek is. Elég csak belegondolni: ha a csapat nem veszíti el dilettáns módon Új-Zéland ellen a pontokat, akkor Japánon keresztül, gond nélkül a negyeddöntőig is eljuthatott volna Szlovákia. A világbajnoki ezüstérmessel így is egy nagyon szoros meccset játszottunk.
Gondoljunk bele: Weiss mester szerződése alapján minimum négy évig iránytja a válogatottat, fiatal játékosaink előtt minimum tíz év van a legmagasabb szinten karrierjükből! Ha a válogatott megnyerné az EB-selejtező csoportját - és ez a moszkvai győzelem után nem lehetetlen küldetés - a 2014-es világbajnoki selejtezőkre már az egyes kalapból húznák ki a csapatot - nyilvánvalóan Oroszország helyett! Ezzel bekerülnénk Európa legjobban jegyzett válogatottjai közé. Egyébként a 2016-os EB-n a tervek szerint az európai csapatok több, mint a fele játszhat - ott a selejtezők nagyjából-egészéből az értelmüket is elvesztették - onnan sem hiányozhat a szlovák válogatott.
Szlovák bajnokság: futballakadémiák és más semmi
A siker letéteményesei azok az edzők is, akik a szlovák futball fiatal generációval foglalkoznak. Érdemes megjegyezni, hogy a sokszor valami magyar focistagyárnak beállított akadémiák Szlovákiában sem ismeretlenek: a különböző klubok akadémiái ontják - sajnos, elsősorban külföldre - a szlovákiai tehetségeket. Akadémiája van a bajnok
Zsolnának , a
Jozef Venglos Akadémia Pozsonyban működik, de működik
akadémia Dunaszerdahelyen is és van
Csehszlovák Futballakadémia is Malackyban.
Bármennyire is jó olvasni a válogatottról, a gomba módra szaporodó akadémiákról, fiatal tehetségeinkről szóló híreket, muszáj tudatosítani, hogy a szlovák foci hátországa - a nemzeti bajnokság - továbbra is vegetál vagy rosszabb esetben haldoklik. Szlovákiában a legnépszerűbb sport iránti érdeklődés továbbra is csökken. A szlovák foci életbenmaradását továbbra is csak néhány helyi mecénásnak köszönhetjük. Ezek az emberek pedig elsősorban a csökkenő nézőszámra, reklámpartnerekre és a helyi önkormányzat érdektelenségére panaszkodnak.
Átlagos nézőszám: 2240
Szlovákiában a tavalyi szezonban 2240 néző jutott egy mérkőzésre. Hasonló érdektelenséget mutattak ki a hazai bajnokság tévés meccseiről a felmérések. A klubok gazdasági vezetői egyre nehezebben találnak érveket, miért érdemes a futbalba fektetni. A szlovák első ligában egy klub minimális működési feltétele legkevesebb kétmillió euró/szezon. A helyi klubok vezetőinek itt kezdődik az érdemi munka: rábeszélni az adott település képviselőit, hogy a stadion és a pálya fenntartásába szálljanak be. Nem működik az a nyugati model, miszerint a bevételek harmada az eladott jegyekből, harmada a reklám és marketingjogokból és harmada szponzori díjakból jönne össze. Szlovákiában a klub tulajdonosa adja a bevételek 90 százalékát.
Durva, de Szlovákiában a világbajnoki sikerek ellenére is, a futball megbecsülése nagyon rossz. A közvélemény a focit elsősorban az állandó szurkolói balhékkal, vulgarizmussal és korrupcióval köti össze. Több szlovák ismerősöm - köztük egykori játékvezető - által is megerősített tény: a szlovák alacsonyabb ligákban a korrupció hihetetlen mértékben van jelen. A szlovák foci általános helyzetére jellemző: néhány klubvezető kétségbe vonja az alacsony hivatalos látogatottsági adatokat. Szerintük az adatokat megbuherálják , mert a legújabb törvény értelmében Szlovákiában egy olyan stadionban ahol a nézők kétszáma léri a kétezer főt, kötelező arcfelismerő beléptető rendszert telepíteni. Ezt az összeget azonban nem minden klub tudja előteremteni.
Több sebtől vérző marketing
A szurkoló Szlovákiában is nézi a külföldi mérkőzéseket és öntudatlanul is összehasonlít. Kialakít egy képet, amely létezik valahol nyugaton, de ő itt ezt nem kapja meg - próbálja értelmezni a szlovák bajnokság körüli érdektelenséget Vojtech Miklós, az FK Slovan Bratislava elnökségi tagja a szlovák gazdasági hetilapnak. A pozsonyi klub meccseinek látogatottsága idén harmadannyival kevesebb, pedig egyelőre ugyanannyi pontot szerzett, mint amikor tavaly a bajnokságot megnyerte. A szurkolók számára a minta a Bajnokok Ligája. Nade senki nem magyarázza el nekik, hogy itt nem a Manchester Uniteddel fognak játszani hétről hétre, hanem a Nagyszombattal. Persze a meccs ugyanúgy kilencven percig tart és mondjuk látnak két gólt. A helyzet az, hogy Szlovákiában a futballmarketinget nagyon gyenge képességű emberek művelik. Tudomásul kellene venni: a foci nem a tulajdonosok és a funkcionáriusok kizárólagos szórakozása.
Szlovákiában a kluboknak nincs pénzük, hogy kíváló marketingeseket megfizessenek. A funkcionáriusok között rajongók, kiszolgált játékosok, megöregedett edzőket láthatunk, akiknél csak a futballbizniszben való tapasztalat és műveltség hiányzik. Ezek az emberek soha nem fogják megérteni, hogy a piacon elképesztő harc folyik a fogyasztóért. Szlovákiában a funkcionárius jelszava a győzelem, addig nyugaton a szurkoló igényeinek kielégítése. Az a gondolat, hogy a futball a nézőért van egyelőre nem honosodott meg Szlovákiában. Ugyanakkor a szurkoló nem tudatosítja, hogy Szlovákiában a belépőért három-négy eurót - nagyjából 1200 forint - kell fizetni és nem 30-50 eurót - tíz-tizenötezer forint - mint a külföldi bajnokságokban.
Maximum 3-4 életképes klub - jöhet a cseh-szlovák bajnokság?
Azzal kell a jövőben számolni, hogy Szlovákiában nincs több három-négy olyan klubnál, amelyet anyagilag megérné fenntatani. Mások szerint Kmotrik - akit sok szlovák szurkoló egy pénzéhes futballellenes vállalkozónak lát - túl szigorú és a 3-4 klub helyett Szlovákiában legalább 4-6 olyan klub is létezik, amely működését fenn lehetne professzionális szinten tartani. A többi klub félprofi státusban maradna. Szlovákiában legalább már szó esik arról, hogyan lehetne a bajnokságot népszerűbbé, látogatottabbá tenni. Előrehaladott párbeszéd folyik a cseh-szlovák közös bajnokság újraindításáról. A project jelenleg Platini asztalán hever olvasásra-véleményezésre. A tervek szerint hat szlovák és tizenkét cseh klub feladata lenne a közös liga színvonalának emelése.
Bevételek játékoseladásból
A klubok számára bevételt jelenthet a játékoseladásból származó jövedelem. A válogatott kíváló szereplése miatt sok nyugati menedzser felfedezte magának Szlovákiát, így az elmúlt időszakban megnövekedett a külföldre igazolt, elsősorban fiatal játékosok száma. Sok szlovák klub már csak az eladott játékosainak köszönheti fennmaradását. Még a tavalyi szezon legsikeresebb klubja a MŠK Žilina sem kerülhette el a legjobb játékosai eladását. A tavalyi szezonban 1,6 millió euróért adott el játékosokat. Új játékosok vásárlására a zsolnai klub 400 ezer eurót fordított. Bizony, az ilyen tranzakciók nélkül ez a klub is bajban lenne, hiszen a sárga-zöldek éves működésére fordított pénz 3,5 millió euró.
Ebből majdnem egy egész millió eurót ki tudtak tavaly termelni a jegyeladásokból és a reklámjogokból. A klubtulajdonostól való függés azonban még mindig jelentős. Érdemes lenne Jozef Antošík szavait megfontolni Magyarországon is: tizenöt évvel ezelőtt kezdtem segíteni a zsolnai futball konszolidációjában. A labdarúgás a kedvenc sportágam, de tudjuk, hogy Szlovákiában nagyon nehéz bizniszt csinálni belőle. Hosszú harcom volt a helyi autógyárakkal a szoponzorálást illetően. A jövőt továbbra sem látom rózsásan. A bajnoki küzdelmek színvonala egyre csökken, a nézők érdektelensége nő. Minőségi változást csak egy nemzetek feletti bajnoki küzdelem hozhatna. Szlovákia nem rendelkezik olyan demográfiai és gazdasági feltételekkel, mint mondjuk Lengyelország, így nemzeti bajnokságunk sorsa kudarcra van ítélve.
Kedden a MŠK Žilina hazai pályán 1:4 arányban kikapott az angol Chelsea csapatától a Bajnokok Ligája csoportküzdelmeinek első mérkőzésén.
