Több e-mailt, jelzést kaptam az elmúlt napokban, miért nem írok az M3-as autópályán történt tragikus balesetről, mert, ahogy az utolsó poszt alatt egy komment mondja, „azért most történt valami így szlovák-magyar viszonylatban, erről nem akarsz beszélni? (rezesova)”. Nem akartam, miért is kellene, minden apró részletet, pletykát megírtak már az újságok a tragikus közlekedési balesetről. Másrészt, úgy voltam vele, Krasznahorka után, nem lehet nacionalista narratívákkal már semmit megmagyarázni. Tévedtem.
Többször érte a dotoho blogot a vád, hogy a szlovák titkosszolgálat pénzén élősködő janicsárok írják, akik magyargyűlölettől elvakulva sorakoztatják fel a szlovák nacionalista érveket, beférkőzve az index identitászavaros szerkesztői közé. Fassságaitokat azért hangsúlyozom ezúttal is ki, mert újra asztalt borítok és szeretném megelőzni az ilyen és ehhez hasonló kommenteket azzal, hogy kihangsúlyozom: a minap történt tragikus baleset kapcsán ezúttal is mindkét társadalomban megjelenő nacionalista túlzásokat vizsgálom meg.
A nacionalizmusok összehasonlítása azért hasznos, mert kimozdíthatja az olvasót saját nemzete történelmi helyzetének kivételességébe vetett vagy belnevelt hitéből. Ez utóbbi jelenségre van is egy remek példa, az ironikus nyelvi eszközökkel, „tudományosan” okoskodó, a magát a „gyűlölködés vezető szakmai műhelyének” nevező, utánfutó blog. Két észrevétel: a kivételezettség érzet keltése és bátorítása, majd erre alapozottan a speciális jogokkal és igényekkel fellépők törvénytelenségeinek relativizálása és eltusolása, azok elvtelen védése a totalitarizmus térhódításának egyik fontos eszköze, másrészt a Jókai bableves és a túrós csusza után is még lefoshatjátok a bokátokat, bármikor - persze az majd meglepetés lesz. Ezzel ellentétben az általam alkalmazott módszer rendelkezik még egy előnnyel: párbeszédet teremt.
Nemzetiségváltás: nem szlovák, magyar!
Nem kívánunk újra beszállni a magyar történészek akadémikus vitájába, amely Romsics vélelmezett antiszemita mondatairól szól, de egy aktuális párhuzammal megpróbálom érthetővé tenni az agyontámadott történészt is. Gerő történész ezt nyilatkozta a Magyar Narancsban: „ha egy destruktív folyamatban származási csoportként egyedül a zsidókat jeleníti meg, akkor e narráció nyomán az egész bűn rájuk hullik”. Nem nehéz felismerni az aktuális párhuzamot: Rezešová négy halálos áldozattal járó közlekedési balesete után a szlovák sajtóban, közbeszéd egy (nacionalista) részében az egykori szlovák miniszterből, szlovák vállalkozóból és annak szlovák nagyvilági, a szlovák celebek mindennapjait élő lányából szlovákiai magyar picsa, vagy egyenesen magyar bestiális hiéna lett.
A szlovák nacionalisták nem győzik hangsúlyozni „az igazságot, miszerint Rezešék nem is szlovákok, hanem szlovákiai magyarok, hiszen a šanyi minden mondat közepén kereste a szlovák szavakat". Nem késett sokat a válasz, hiszen "ha itt mindenki olyan szlovákiai magyar lenne, mint az Alexander Rezeš, akkor Szlovákiában mindenhol magyarok laknak!" Egy másik szlovák értelmezés szerint "ugyanez a baj a romákkal, mint a magyarokkal: ha ők ártanak valakinek, akkor ezt szlovákként teszik, de ha őket bántják, hirtelen romákká, magyarokká válnak". Egy „ex-SNS szavazó”, sem teszi könnyebbé helyzetünk, „mivel Rezešék magyar származásúak, az előzetes letartóztatással összefüggésben nem lehet a magyar nacionalizmusra hivatkozni.” Egy másik szerint "Rezešovának érdemes lenne felvenni a magyar állampolgárságot, hiszen a nagyanyja egy szót nem beszél szlovákul, és akkor egy ilyen szép magyar kislány nem kapna elrettentő büntetést."
Nem kevésbé izgalmas a jelenség a magyar oldalon sem, érdemes megvizsgálni a magyar sajtóban megjelenő beszámolókat. A médiumok többsége a semleges „szlovák állampolgárságú nő” ,”ittas anyuka”, „35 éves nő”, „politikus lánya”, kiejezést használja, esetleg a gyanusított keresztnevét. Nem okozok nagy meglepetést, a szélsőjobbra pozícionált orgánumok, amelyekben a „tót celeb”, „részeges céda”, „burzsuj celeb”„szlovák nő”, hangsúlyosan, a teljes név, „Eva Varholíková- Rezešová” szerepel. Súlyosabb kifejezésekkel találkozunk a fórumokon: „ribancova szlovákova”, „szlovák selejt”, vagy a „ komcsi szlovákká vált janicsár magyar, a legalja”.
A Duna túloldalán a lapok már kevésbé változatosak, de a „szlovák Paris Hilton” azért szerintem mindent visz. Mivel Szlovákiában ismert személynek számított az elkövető, nem kellett különösebben bemutatni az olvasóknak sem, viszont vizsgálatunk szempontjából izgalmasabbak az olyan címek, mint például a „Három magyar élve égett halálra”, itt ugyanolyan értelmetlennek éreztem az áldozatok nemzetiségének kihangsúlyozását, mint egyes magyar sajtótermékekben az elkövető állampolgárságának kiemelését. A cseh lapok inkább a magyar újságokhoz hasonló elnevezésekkel dolgoztak, mint például a „mágnás lánya” vagy a „szlovák milliárdos”.
Történelmi sérelmek: Trianon, Felvidék, Malina Hedvig
Černová, Trianon, '38, '47, kitelepítések, '68, Bős-Nagymaros után újabb történelmi sérelemmel "gazdagott" a másfél évszázados szlovák-magyar nacionalista politizálás. Mint két kicsi legó, egymásba kapaszkodik, úgy passzol a szlovák és magyar nacionalista félelem legújabb toposza, Hedvig. Egy „szlovák hazafi” szerint ez a mesterségesen felfújt közlekedési baleset csak megerősíti a magyarok szlovákok elleni érzéseit: "Rezešován fognak bosszút állni Malináért". Magyar társa szerint ugyanakkor „itt lenne a lehetősége egy tökös kormánynak válaszolni Marina meghurcolására, de Martonyi egy fasz”. Gyönyörű.
Bizony, lassan itt a pillanat, amikor a jobbikos ötösöket pacsizhat a szlovák nacionalistával, Szegedi Csanád nagymamája után már semmin nem lepődhetünk meg, bármi megtörténhet. Olvasom az egyik fórumon: "bárcsak a bíróságon mindenki jobbikos lenne – ebben az egy esetben nem érdekel – számlázzák ki neki Triatlont (sic!) is". Sőt, kifejezetten örülnek a magyarországi szlovákellenes hangulatnak, mert hálistennek a barátságtalan légkörben könnyebben elítélhetik Rezešovát. This is the beginning of a beautiful friendship? Egy szélsőjobb magyar-szlovák körvonalazódó szövetség tervét aztán gyorsan lehűti ez a komment: „Csak akkor lenne kiengedve a börtönből a luvnya, ha a szlotákok lemondanának Felvidékről, Orsós viktor beszari alak ez véletlen se jutna az eszébe.”
Hazai pályán: nincs ítélet?
A historikus szájkarate mellett erősen jelen van az inverz félázsiai attitűd is, kurvára nem bízunk az államban, mi? A tragikus eset másnapjától az egyik állandóan ismétlődő sztereotípia a szlovákok között, ha ez a balhé Szlovákiában történik, már régen kiengedték volna, semmi nem történt. Nem is érti senki, mitől ilyen optimisták a magyarok, hogy akár tíz évet is kiszabhat a budapesti bíróság Rezešovára, ha egyszer O.J. Simpsont is felmentették, nem ismerik még ezek a Rezeš-klán hatalmát. A romantikusabb lelkű hozzászólók megköszönik Magyarországnak a gyors intézkedést és virágot küldenének a magyar bíróknak az előzetes 30 napos letartóztatásért.
Az elmúlt napokban kikérdeztem jó néhány szlovák arcot a légirányítótól az agysebészig, döbbenetes hasonlóság jött át: Magyarországon képesek gyorsan cselekedni a bírósági ügyekben, ha nyilvánvaló az elkövető személye, ráadásul példás büntetést szabhatnak ki az elkövetőre. Bocsánat, ott tartunk, hogy megéljenezték Rezešová előzetes, 30 napos letartótatását, kifejezetten drukkolnak a magyar igazságszolgáltatásnak, a baleset okozója megbűnhődjön – a törvény szellemében. Az előzetesen kiszivárgott 10 év körüli büntetést egy részük érezhetően elfogadja, mivel szerintük „náluk” a kisasszony megúszná feltételes büntetéssel, vagy maximum két éves börtönbüntetéssel.
Azt azért már régen éreztem, hogy a szlovák társadalom is Fülkeforradalmat akart, itt már nem csak arról van szó, hogy gének alapján passzolunk egymáshoz, I don't want to spoil the party: „Itt Magyarországon egy szloták állampolgárt biztos lehetsz benne, hogy nem bőrtönöznek be” – írják egy szélsőséges weblapon – „a szlovakok forditott esetben mar felkoncoltak volna a magyart. nalunk szerintem max egy ejnyebejnye lesz mielott hazaengedik.” És akkor most keresek egy a közép-európai országok közintézményeibe vetett bizalomról szóló felmérést.
Cinikus, vicces, szánalmas, de ezek után nagyon szlovák: "az összes bűnözőt Magyarországon kellene bíróság elé állítani, legalább biztosan elítélik őket", Szlovákiában ugyanis nagyjából ez hangozna el a bíró szájából: „az eset megtörtént, de nem történt bűncselekmény”. A végére már csak egy kis szlovák Hírcsárda jut: "ha a szlovák rendőrség vizsgálta volna meg az ügyet a legforradalmibb technika segítségével, biztosan megállapították volna, hogy az érintett vére egyáltalán nem tartalmazott semmilyen alkoholt, ellentétben a magyar rendőrség elavult, nem megbízható módszereivel végzett vizsgálat eredményeivel". Szlovákiában bíznak abban, hogy a magyar bíróság nem szarja össze magát „az érvek erejétől”, és nem derül ki a végén, hogy csupán műszaki hiba okozta a balesetet, amely vétlen okozóját felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik.
„Tele van a világ sokkal veszélyesebb emberekkel, aki már a Rezeséktől is fél ma, amikor a befolyásuk gyakorlatilag nulla. Valamennyi pénzük ugyan még maradt, tehát nem szegény emberek. Megengedhetnek maguknak néhány szép villát, jobb kocsikat, de tényleges politikai, gazdasági befolyásuk ma már nincs. Azok az alvilági figurák is, akikkel állítólag a 90-es években összeköttetésben voltak, ma már vagy halottak, vagy hosszúéves börtönbüntetésüket töltik – mondta Soltész Árpád. (híradó.hu)
Briliáns egymás mellett látni a szlovák és magyar társadalom nacionalistáinak sztereotíp gondolkodását Eva Rezešová balesetével kapcsolatban, itt válik el a szar a májtól, a frusztrált, démonaik által táplált félelemben élő nacionalisták és a polgári-liberális demokraták világa. Ellentét itt sem nem szlovák és magyar ember között van, csupán a közlekedési balesetből is nemzetiségi ellentétet faragó, betonfejű nacionalista gyűlölködők vicsorognak egymásra. Látható: a szlovák és magyar médiában használt nacionalista értelmezési keretrendszer mindkét oldalon meglehetősen hatékony, Magyarországon szlovákellenes érzelmeket vált ki, Szlovákiában magyarellenes beszólásokra ad okot.
Természetesen nem arról van szó, hogy ne tudnánk, a Rezeš család felmenői magyar származású emberek, mint ahogy azzal is tisztában van az adott korszak iránt érdeklődő, hogy a ’19-es Tanácsköztársaság népbiztosai között több zsidó származású ember is előfordult. Az egyes számú probléma a jelenség etnicizálása, hiszen nem nem szlovákként okozott balesetet Rezešova, hanem mint részegen volán mögé ülő, felelőtlen ember. És Gerő sem mond mást: a Romsics-féle beszédmód kifinomultabb nyelvi környezetben, de hasonló logika mentén, „előbb-utóbb antiszemita értelmezésekhez vezet.”
Már csak egy kérdésem maradt: ha Rezešovának mondjuk tíz évet adtok négy életért, mennyit fog kapni Csatáry bácsi?
- Mit képzel maga? Tudja ki a férjem?
- Nem. De azt tudom, hogy maga kicsoda. Ott van a rendszámtáblán..