Cé Ronaldó-szerű sírógép, nyafogó kislány és színészkirály ugyan nincs a szlovák csapatban, de találunk bőven olyan karaktert, amelyre már egy jól menő modellügynökség is felkapná a fejét és ha főszerepet nem minden esetben is kapna, de a statiszták népes táborából mindenképp kiemelné.

Személyesen különösen fontos számomra ez a post és az üzenet, amit hordoz. Érzem: nem csak az euro miatt lett más ez az ország, hanem rejlik valami lent a mélyben is. 1999-ben volt szerencsém eltölteni bizonyos időt különböző szlovák kollégiumokban, mint vendégdiák. Az ismerkedés szlovák és magyar között, természetesen, a lehető legjobb közös nevező, a pina alapján indult be. Mert szenved a szlovák és szenved a magyar is, ha nincs pina, főleg ha egyetemista. Lehetett a hírekben a legdurvább Mečiar-korszakból visszamaradt történet, vagy épp a Dzurinda-kormány demokratikus irányváltásának újabb állomása, neadjisten egy már akkor is nagyon részeges nacionalista pártvezér tankos-kirándulós ötlete Budapestre, a szlovák média nem tudott versenyezni a hírrel: a budapesti csávónak van egy újságárus haverja pesten, akitől ingyen kapja a pornóújságokat és most fog teríteni! Igen, napokig bármelyik szobába nyitottam is be és ültük körbe a bongót, mindgi ki tudtam húzni a seggem alól egy Öreg Katonák Magazinját, vagy épp csak elnéző mosollyal nyugtáztam a párna alól kikandikáló Tutti-Frutti Magazin sarkát. Ez akkor a legdurvább kábítószerdílerek kezdetben érinthetetlen köreibe emelt és alap bejárásom volt a legkomolyabb, illegálisan mezőgazdasági növényeket termesztő szobákba is, arról nem is beszélve, hogy néhány hónap után az Ali Baba büfét működtető észak-macedóniai albánok simán a védelmemre keltek, mert az egyik színes magazin tulajdonosa odaszólt nekik, hogy velünk van a srác, amikor a nagyon részeg szerb fiatalok a NATO bombázás hírére elküldték a magyarokat is a kurvaanyjukba, mondván, hogy ti is csak szövetségesek vagytok. Nos, nagyjából ebben az időben fogalmaztam azt meg azt az azóta ténnyé nemesedett állításomat, hogy a szlovák srácok nem nagyon fürdenek naponta, illetve erősen hisznek az öntisztulás intézményrendszerében, mondjuk heti lebontásban. Évek során sok-sok szagcsík erősítette meg ezt a benyomásomat és tapasztalatomat. Idáig. Mert igen, csak az képes a változtatásra, aki bevallja: néha kurva büdösek voltunk! A szlovák nemzeti tizenegy két legnagyobb sztárja, Škrtel és Hamšík felvállalta a harcot és Szlovákia szerte óriásplakátokon hirdetik az ápoltáság pozitív üzenetét. A hátvéd plakátját vasárnap fotóztam le Pozsonyban a busz ablakán keresztül. Kifejezetten üdítő látványnak hatott a sok SNS-es plakát és üzenet (például: Pozsony? Nie! Bratislava!) között. Felfrissültem. Mint Kabát Peti egy átdiszkózott nádudvari éjszakán. 

Csajok, ha pedig most elindul a rinya, hogy ez nem ér, mert az egyik kép bár nagy, de a pasi az kicsi a képen és alig látszik, meg messziről van lefotózva, a másik meg simán szar, mert még az atléta is rajta van, akkor javaslom, hogy hagyjátok a focit és kezdjetek el hokit nézni Chárával a szlovák hokiválogatott egyik új tehetségével!

Tisztelt szerkesztő úr! Akkor innenetől kezdve ugye csak a foci?