Támogatja az ötvenes évek osztályharcát, tagadja a kommunista diktatúrában elkövetett bűntetteket az a radikális baloldali csoport, amely az utóbbi hetekben valósággal berobbant a nyári uborkaszezon idején a szlovák belpolitikai életbe. Megkapja a magáét a Polgári Konzervatív Párt (OKS) néhány politikusa is, akiket egyszerűn csak a bűnös burzsoá propaganda embereinek tartanak és remélik, hogy az OKS politikusainak hasonló sorsban lesz részük, mint a kommunista rendszer egykori ellenfeleinek. A youtube-ra feltett videón a Forradalmi Kommunista Párt (FKP) halállal fenyegette meg Szlovákia miniszterelnökét és több szlovák politikust, nagyvállalkozót.

 A szélsőbaloldali erők megjelenése nyilván összefüggésben áll a polgári konzervatívok szándékával, miszerint Szlovákiában 2011 szeptemberétől nemcsak a nácizmus bűneinek tagadása, de a kommunista diktatúra idején elkövetett bűntettek el nem ismerése is büntethető tétellé válna. A törvény megszavazása után a radikális baloldalikak azonnal harcra szólították híveiket és megtorlást ígérnek. A youtube-ra is felkerült videón többek között halállal fenyegették meg Iveta Radičová miniszterelnök-asszonyt és több politikust, nagyvállalkozót ugyanis az FKP  támogatja és szükségesnek  tartja az osztályharcot a proletárdiktatúra fenntartása érdekében.

A megfenyegetett képviselők egyelőre nem reagálták túl a radikálisok videó-üzenetét. Ondrej Dostál (OKS) például az egész esetet szópárbajnak tartja, az esetleges támadástól nem fél, nem kér rendőri védelmet sem. A videón megjelent az előző Fico-kormány belügyminiszterének fényképe is. Robert Kaliňák (Smer-SD) szerint, 1989-ben a véleménynyílvánítás teljes szabadságát is kivívták, amelyet törvényekkel szabályoznak, így a szólás szabadsága nem sértheti mások szabadságát sem. A volt belügyér szerint az ilyen eseteket a rendőrség figyelemmel követi. A szlovák rendőrség hivatalos még a videó megjelenésének napján leszögezte, hogy a csoport megfigyelés alatt áll és szükség esetén készek a bavatkozásra.

A hír kapcsán utánanéztünk a rendszerváltás utáni, szlovákiai szélsőbal történetének a kilencvenes évektől a kétezres évek végéig. Szlovákiában a baloldali irányultságú csoportokat elsősorban az anarchista-, antiglobalista-, radikális környezetvédő- és a punk kultúrából (az ún. punkáčok) érkező emberek alakították. A csoportok gyakran változtak, jellemzőjük, hogy vezetőik gyakran több csoportban is részt vettek. A különböző csoportok tagsága gyakran szinte teljesen lefedte egymást. Fő céljukat a fasizmus elleni küzdelemben és a nemzetek feletti politikai-, gazdasági intézmények vagy a globalista rendszert szimbolizáló gazdasági társaságok (pl: WTO, McDonald´s, Shell) elleni harcban jelölték meg. Érdekes momentum, hogy az elmúlt, majdnem húsz évben hír sem jelent meg radikális kommunista szervezetekről, vagy forradalmi szocialistákról. A csoportokra (pl: Antifa) nem volt jellemző valamiféle ideológiai kidolgozottság, harcos fellépéseik kimerültek a szélsőjobb akcióira adott válaszokban, illetve nagy antikapitalista, antiglobalista megmozdulásokon való részvételen.

A szlovák kommunista és marxista szélsőbal szárnyához az 1989 és 2008 közötti korszakban többségében marginális vagy már régen nem működő csoportokat lehet felsorolni. A REVO – Forradalmi Komunista Ifjúság (REVO – revolučná komunistická mládež) a REVO nemzetközi kommunista ifjúsági szervezet szlovákiai sejtje volt, jelenleg már csak Csehországban működnek. A marginális csoportok között említhetjük még a Szocialisták Ifjú Szövetségét (Socialistický zväz mládeže), amely a kétezres évek végén aktivizálta magát és több akció megszervezésében részt vett, együttműködik a Szlovák Kommunista Párttal, önálló kiadványt adnak ki Vzdor néven. Szlovákiában az egyetlen jelentős, szervezett marxista szélsőbaloldali szervezet a Szlovák Kommunista Párt (Komunistická strana Slovenska), amely  nevével az egykori Csehszlovák Kommunista Párt szervezeti egységének jelöli magát, de paradox módon nem tartja magát annak “egyenesági” örökösének. Ennek oka, hogy a Bársonyos Forradalom után a szlovák kommunista párt vezetésében Peter Weiss - hasonlóan a magyarországi MSZP-hez – és a reformszárny került vezető szerepbe. A megújuló folyamatot elutasító ortodox kommunisták 1992-ben – a történelmi KSS elnevezéssel - létrehozták új, saját ortodox kommunista pártjukat.

E korszak legaktívabb, többé-kevésbé legális, akcióikat mindig előre bejelentő baloldali csoportja a Csehszlovák Anarchista Föderáció (Československá anarchistická federace) néven vált ismerté. Több alkalommal közösen akcióztak a Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezettel. A szélsőbaloldali csoportok között önálló egységet képeztek a radikális környezetvédők, akik sokszor különösebb szervezeti háttér nélkül exponálták magukat. Esetükben a legnagyobb problémát az államhatalom abban látta, hogy sokszor a társadalom többségének szimpátiájával találkozó ügyeket képviselnek, de olyan módszerekkel, akciókkal, amely a közrend megzavarásához, és magántulajdon rongálásához vezetett.  Szélsőséges környezetvédelmi baloldali sejtről tudunk Túrócszentmártonban (Martin) és Kassán (Košice). Mindkét városban az Animal Liberation Front helyi sejtekkel képviselteti magát. Szlovákiában a szélsőbaloldali csoportok közé sorolják az antiglobalista akciócsoportokat is, de ezek különösebb szervezett keretek nélkül léteznek. Egy a kétezres évek közepén készült felmérésből kiderült, hogy a szlovák társadalom jobban tolreálja a baloldali szélsőséges csoportokat, mint a jobboldali radikálisokat.

A szélsőbal paradigmaváltásán kívül Szlovákiában a mostani eset azért is kapott különösen nagy visszhangot, mert az események közvetlenül a norvég szélsőjobb merénylet után történtek. A közvélemény egy része meghökkent a forradalmi kommunisták megjelenésekor, mert Szlovákiában általános vélemény, hogy az országban nem léteznek szervezettebb radikális baloldali csoportok, nem jellemző a szélsőbalos gondolkodás. Mások egyenesen kétségbevonják az FKP csoport valódi létezését és csak a jelenlegi miniszterelnök igencsak megcsappant népszerűségét emelni hivatott, fizetett PR-akciónak vagy valamelyik jobboldali kormánypárt unatkozó ifjúsági szervezet médiahekkjének tartják az ügyet. A dotoho.blog.hu megtalálta őket a Facebookon, úgy tűnik, a csoport létezik, és valós személyek állnak mögötte. A Forradalmi Kommunista Párt weboldalán 2009 óta jelennek meg posztok. Édemes azonban felhívni a figyelmet a szlovákiai politikai baloldal egy “speciális” tulajdonságára: az európai baloldaltól eltérően, amely az első és második világháborúk nacionalista, rasszista és etnikai ellenségeskedésével szembenézett, a szlovákiai baloldal nyíltan vagy rejtve képviseli ezeket az eszméket, alátámasztja ezt az előző Fico-Slota kormány négy éves működése is.

Peter Zajac (Most-Híd) kormánypárti parlamenti képviselő, irodalomtudós úgy gondolja, a baloldali radikálisok a bolsevizmus óta mindig a kollektivizmust és a proletárdiktatúrát dicsőítették. Így az egyén szabadságjogaira és a nézetek pluralitására épülő polgári demokrácia szemszögéből az összes kommunista mozgalom, rezsim csak szélsőséges lehet. A kommunizmus négy évtizede sokak számára mindennapi tapasztalat volt, és olyan mélyen beivódott a kollektív tudatba, hogy a “valódi szocializmus” rendszerét ösztönösen nem úgy látják, mint egy szélsőbaloldali eszme rendszere. Ebből következik, hogy a szlovák társadalom kollektív tudatában nem létezik “szélsőbaloldal”, ezért nem lát különösebb veszélyt a szlovák társadalom olyan a terrorizmust támogató szélsőbaloldali diktátorok esetében, mint Kaddáfi, Chevez vagy éppen Lukasenko. A dotoho.blog ezt annyival egészítené ki, hogy Szlovákiában a szélsőbal csoportok – összehasonlítva szélsőjobboldali szervezetekkel – eddig nyilvánosan soha nem léptek fel polgártársaik szabadságjogai ellenében. Feltételezhetjük azonban, hogy a szélsőbaloldal céljai elérésének érdekében, a pluralista demokráciát és a polgári szabadságjogokat éppúgy korlátozná, megszűntetné, mint a szélsőjobb.

(Következő posztunkban a szlovákiai szélsőjobb rendszerváltás utáni múltjáról, jelenéről adunk bemutatót)