A háborús bűnösök már csak ilyenek: nem adják fel önként magukat, bujkálnak. Ezt a sorsot választotta a Randolph L. Braham történész által csak kassai szadistaként emlegetett Csatáry László, akit vasárnap a brit The Sun bulvárlap talált meg budapesti rejtekhelyén. A több mint tizenötezer ember haláláért felelős Csatáryt kötél általi halálra ítélték 1948-ban. A Simon Wiesenthal Intézet nemrég frissített listájának egyes számú célpontja vasárnapig háborítatlanul élt Budapesten, jobboldali újságot olvas. Frissítés: aki meg akarja látogatni a náci gyilkost, itt teheti meg: Budapest, XII. kerület Győri út 3.
Hányszor lehet hallani, olvasni: a magyarok senkit nem deportáltak. Tekintsünk el a nyilvánvaló hazugságtól, vessünk egy pillantást az önbecsapás mesterien művelt narratíváira, döbbenetes látni, hogy a magyar közvélemény egy jó része ma is képtelen szembenézni sokszor bizony kellemetlen, fájó és kínos történettel. Bizony, itt most nem a dicső fekete seregről, a multikulti (höhö) monarchiáról vagy parádés Nobel-díjasainkról lesz szó, hanem egy magyar tömeggyilkosról. Ráadásul, aki köztünk él.
Utolsó fejezete kezdődött el vasárnap Budapesten Csatáry László nyilas gyilkos életének, aki még a többnemzetiségű Hungáriában, a Fejér megyei Mányon született, 1915. március 4-én. Közvetlenül Kassa felszabadulása - igen, felszabadulása! – előtt, 1945. január 19-én, Csatáry László néhány közeli harcostársával, együtt a német katonai városi egységgel elhagyták Rákóczi városát. A kassai kerületi népbíróság 1948. június 8-án, több év eredménytelen nyomozás után, távollétében kötél általi halálra, teljes vagyonelkobzásra és polgári jogainak megvonására ítélte.
A háborús bűnös több mint fél évszázadon keresztül büntetlenül élte életét. Kanadában találtak rá 1996-ban, ahol még 1955-ben szerzett állampolgárságot. Beazonosításában és a büntetőeljárás előkészítésében részt vett Szlovákia is. Ján Šanta a kassai Kerületi Főügyészség ügyésze huszonkilenc tanút hallgatott meg, akik megerősítették Csatáry közvetlen részvételét a kassai zsidók deportálásában. A kanadai bíróság 1997-ben visszavonta állampolgárságát és kiutasította az országból. Csatárynak ekkor ismét nyoma veszett.
Amikor a kanadai hatóságok 1995-ben azonosították és letartóztatták Csatáry Lászlót, egy évvel később a kanadai Igazságügyi Minisztérium együttműködésre kérte fel a kassai kerületi ügyészséget a dokumentumok összeállításában és a vád előkészítésében. A holocaustot túlélt és Csatáry bűnösségét bizonyítani tudó tanúk kihallgatását Ján Šanta vezette, végül hárman, magas koruk ellenére, személyesen is vallomást tettek, Kanadában. Santa úgy véli, a háborús bűnük nem évülhetnek el, Csatáry nem menekülhet el az igazságszolgáltatás elől.
- Szkeptikus vagyok, ha arra gondolok, ennyi idő elteltével, utólag, eléri-e célját egy idős, rossz egészségi állapotú ember megbüntetése. Ugyanakkor az elkövetett bűnök szempontjából mégis rendkívüli jelentőségű az ügy, hiszen hasonló jellegű esetek, más formában, ma is történnek, a történelem mintha ismételné önmagát. A háborús bűnösök elítélése, ilyen szempontból, preventív jellegű, hiszen hetven évvel a tragikus események után, napjainkban is, az intolerancia, a faji gyűlölet, a fasizmus több fajtájával találkozhatunk.
A Simon Wiesenthal Intézet 2011-ben kezdte újra meg a 97 éves nyilas keresését. Még ugyanebben az évben olyan információhoz jutottak, hogy a keresett személy Budapesten tartózkodik. Jelentések szerint Csatáry akkor kiváló egészségnek örvendett, autót is vezetett. Az intézet már akkor is pontos információkkal rendelkezett „a bácsi” lakhelyéről. Az adatokat eljutatták a magyar hatóságoknak is.
2012 január 3-án a a magyarországi főügyészség megkereste a szlovák társszervezeteket, hogy mint harmadik fél bevonja a Csatáry elleni új, jogi eljárásba. A szlovák legfőbb ügyészség Nemzetközi Osztálya 2012 március 3-án megküldte a magyar félnek a kassai Népbíróság 1948-as tárgyalásán készült dokumentumok fénymásolatait, amelyek alapján Csatáryt - távollétében - halálra ítélték. Vladimír Gedrová a szlovák főügyészség szóvivője idén áprilisban úgy nyilatkozott, hogy az iratok gyors kiadására azért is van szükség, mert a magyarok a lehető leghamarabb bíróság elé szeretnék állítani a háborús bűnöst.
Július 15-én aztán a The Sun brit bulvárlap a magyar főváros egy elegáns kerületében megtalálta Csatáryt. Napokkal korábban Simon Wiesenthal Intézet vezetője Budapesten járt, bejelentette: talált Ausztráliában egy kassai túlélőt, akinek kilenc rokonát Csatáry a halálba küldte. A Simon Wiesenthal Intézet vezetője kérte a főügyészséget, akadályozzák meg, hogy Csatáry újra felszívódjon, ahogy ez már korábban kétszer is megtörtént.
Ellenség a demokrata és a másképp gondolkodó is
A közvélemény egyelőre arról értesült: Csatáry központi szerepet játszott tizenötezer hétszáz kassai zsidó származású magyar állampolgár deportálásában 1944 tavaszán. A történészi vélemények és korabeli dokumentumok alapján azonban sokkal több terheli a megvénült háborús bűnös lelkét: mint a Nyilaskeresztes Párt tagja - tudják, ennek a pártnak volt szimpatizánsa a Fidesz és a Jobbik által is megvédett Nyírő József író, politikus is - személyesen, több alkalommal részt vett a kassai téglagyár udvarán összegyűjtött - és később deportált - emberek kegyetlen megaláztatásában és kínzásában.
Mint a különleges osztály rendőrtisztje részt vett "a város nem kívánatos elemektől történő megtisztításától, és szerepet vállalt egy olyan lista elkészítésében, amely alapján, letartóztattak, megkínoztak és végül deportáltak ezerkétszáz "nem megbízható személyt". Tehát nemcsak a kassai zsidók egy része, de a város demokratikusan gondolkodói közül is jó néhányan áldozatokká esett Csatáry terrorjának. Vajon miért nem vagyunk meglepve, hogy a The Sun információi szerint Csatáry egy jobboldali újságot vásárolt a minap? Vajon Bayer Zsolt vagy Pilhál Gyuri bácsi tetszik neki jobban?
Tanúvallomások Csatáry ellen
Tanúvallomások Csatáry László bűneiről az 1948-ban lezajlott, kassai népbírósági tárgyalásokon rögzített vallomások tanúskodnak. A vádlott ekkor már ismeretlen helyen tartózkodott. A népbíróságon tíz percen keresztül hallgatták az auschwitzi gázkamrák torkából megmenekült zsidó származású emberek vallomásait. Ezek alapján, Ferdinand Lom, a háromtagú szenátus elnöke azonnal halálra ítélte Csatáryt. Adjuk át a szót a visszaemlékezőknek, milyen ember volt ez az "idős bácsi" huszonnyolc éves korában.
Volová Blanka szemtanúja volt, ahogy egy rendőr puskatussal hátba vágott egy fiatal lányt a menet során. Blanka hangosan odaszólt a rend bátor őrének: "A jóisten ezt nem fogja elfelejteni'" Csatáry hirtelen odapattant és kiadta a parancsot: "Fogátok, adjatok neki rendesen, ha már a jóistennek büntetni kell, legyen mit megbosszulni'". Ezután a rendőrük agyba-főbe verték nemcsak Blankát, de két lánytestvérét és anyjukat is. És még nem volt vége: Csatáry a négy nőt levetkőztette meztelenre, mindenüket átnézte, nem rejtenek-e aranyat. Ezután levitték Csatáry irodája alatti pincehelységbe, ahol mind a négy nő jobb kezét a bal lábukhoz kötötték, majd otthagyták őket néhány órára. Ez utóbbi műveletet további harminc emberrel megcsinálta, tanúvallomások alapján.
Stark Teréz vallomásában visszaemlékezett, hogy a téglagyári kassai gyűjtőtáborban mintegy három órán keresztül térdepeltetett ezer nőt, akiknek kézzel (!) kellett a cölöpöket kiásni a kemény, agyagos talajból. További vallomások szólnak arról, hogy aki ezt a tevékenységet nem bírta, vagy kicsit megpihent, Csatáry személyesen verte el kutyakorbáccsal. Az eseten a német nácik is megbotránkoztak, azt mondták, náluk az ilyesmit ásóval szokták csinálni. A vallomásokon kívül a megdöbbentő esetről rendőrségi jegyzőkönyvek is rendelkezésre állnak.
Semmivel sem menthető következő tette is: amikor vizet hoztak a táborba és a szerencsétlen, kiszáradt foglyok inni kezdtek volna, Csatáry több rendőrtársával együtt bőrostorával ijesztgetni kezdte, nemre való tekintet nélkül, az embereket gyerekektől az aggastyánig. Falkeinstein Hugó szerint Csatáry egy igazi elsőrangú szadista volt: gyakran kínozta foglyait, hova rejtették vagyonuk, a nőket rendszeresen levetkőztette, a csendőrökkel a nők hüvelyébe is benézett, szép keresztény módszerek ezek, nem vitás. A vallomások alapján elmondhatjuk: igaz, hogy Csatáry az utasításokat feljebbvalóitól kapta, de több esetben alaposan túllépte hatáskörét.
Csatáry deportálásokban való részvétele vitathatatlannak látszik - a tanúvallomások alapján. Hofman Zoltán: "Láttam, ahogy Csatáry beteg embereket rugdos, akik képtelenek voltak fellépni a marhavagonokba." Jónap Sámuel, a kassai átmeneti kórház orvosa: "engedélyt kaptunk, hogy az idős és beteg embereknek a vagonokban priccseket alakítsunk ki, aztán jött Csatáry és letiltotta azzal a megjegyzéssel: haljon meg mindegyik!" Jónap feleségével és két gyerekével érkezett Auschwitzbe, ahonnan csak ő maga tért vissza.
Fridrich Sándor, a helyi Zsidó Tanács hivatalnoka: "Csatáry elrendelte, a harmadik transzportba azok is bekerüljenek, akik annyira megbetegedtek, hogy mozogni is képtelenek voltak. Kifogásoltam döntését, ezek az emberek biztosan nem bírják ki az utat, a németeknek sincs rájuk szüksége, Csatáry azt válaszolta, ha tíz percen belül nem lesznek a vagonban, agyonlő. Beteg nyilas katona volt, már rég fel kellett volna, hogy akasszák."
A 88 éves kassai Salamon Edit (képünkön az Auschwitzban elhunyt családtagok fotóival) 1944 pesahját soha nem fogja elfelejteni: április 14-én este kopogtattak ablakukon, hogy másnap reggelre csomagoljanak össze. Szüleivel, Kati húgával, Ferdinánd bátyjával, annak kilenc éves kislányával, Judittal hagyták el házuk, a kassai ortodox zsinagógánál gyűjtötték össze őket. Házukat lepecsételték. Vasárnap az összegyűjtött embereket a kassai téglagyárba irányították. A 20 éves Salamon ekkor látta először Csatáryt, aki a zsinagóga és a téglagyár között ingázott motorjával, hogy ellenőrizze az átszállítást.
Salamon a mai napig jól emlékszik, amikor megpillantotta Csatáryt: "Magas, karcsú fess, szemüveges férfi fekete egyenruhában, mindig tökéletesen ápoltan, bricsesznadrágban, kisuvikszolt fekete csizmában. Arcán cinikus mosoly, kezével mindig bőrkorbácsával játszott, nem sok jót ígért. Auschwitzban tudatosítottam, kire hasonlít. Tiszta doktor Mengele. Személyesen nem volt rossz élményem vele, de másoktól hallottam: bármikor bárkit a semmiért kegyetlenül megkorbácsolt, kőszívű ember volt”. Salamon visszaemlékezése is megerősítette, Csatáry közvetlenül részt vett a kassai zsidók deportálásában: segítette az emberek bevagonírozását a kassai pályaudvaron.
Edit az utolsó transzporttal indult el, Auschwitz felé, Katival, 1944 június 2-án. Decemberben, amikor közeledett a táborhoz a vörös hadsereg, elhatározták, megszöknek. "Lövéseket hallottunk. Éles fájdalmat éreztem a jobb vállamban. Aztán a másikban is. Kati eldőlt, mint egy liszteszsák. A kezeim között tartottam húgom, nem érdekelt, hogy mindkét vállam eltalálták, kiabáltam, ne haljon meg, ráztam. Aztán már csak a halált tudtam megállapítani. A holocaustot Edit, bátyja és unokatestvére élte túl. "Teljesen mindegy, hogy Csatáry vagy valaki más tett fel azokra a marhavagonokra, amely legtöbbünknek a halált jelentette, semmit nem változtat a dolgokon. Most már abban sem vagyok biztos, hogy egy büntetőeljárásnak van-e értelme egyáltalán" - mondta Salamon.
Ez nem elsősorban jogi, inkább erkölcsi kérdés!
Annyi mindenesetre megállapítható: Csatáry László második világháborús tevékenysége továbbra sincs megfelelően feltérképezve. Ezt a munkát nagyban akadályozza az idő természetes múlása és a tanúk halála. A túlélők között több, történelmi tényekkel nem alátámasztott, bizonyított történet kering. Nem, kedves náci olvasóim, ez nem azt jelenti, hogy minden, amit eddig olvastatok, csupán holokamu és holobiznisz. Ugyanakkor megmaradtak az utókor számára olyan rémtettek is, amelyeket korabeli dokumentumokkal alátámasztható, valamint rendelkezésünkre állnak több forrásból is megerősített történetek.
A kutatást nehezítheti, hogy a levéltári dokumentumok egy része Szlovákiában, másik része Magyarországon található. Hogy a Kassai Állami Levéltárban nagyjából milyen mennyiségű és tartalmú anyag található, azt idén májusban szépen feldolgozta Balassa Zoltán Egy kőszívű kassai rendőrtiszt írásában. Erősen kérdés, Budapesten lehet-e egyáltalán valamilyen anyagot találni Csatáryról, ez a történészek dolga lesz. Ugyanakkor a magyar hatóságok rendelkezésére állnak az 1996-os kanadai ügy iratai is, az akkor rögzített vallomások és szembesítések.
Idős bácsi, aggastyán - szerepelnek a rokonszenvet ébresztő szavak a megöregedett háborús bűnösök kereséséről szóló beszámolókban. A jobboldali médiában, hozzászólásokban többször felmerül a kérdés, szükséges vagy humánus cselekedet-e ezeket az elaggott embereket egykori tetteikre emlékeztetni, Képíró esetében a vele szimpatizáló média egyenesen az áldozat szerepét osztotta a délvidéki gyilkosra. Látni kell: az ügy jelenlegi stádiumában ez nem jogi, inkább erkölcsi kérdés. Ha a vádlott részt tud venni a jogi procedúrában, ez az áldozatok számára elégtételt jelenthet, a társadalom felé pedig világos jelzés: a háborús-, és emberiség elleni bűnök soha nem évülhetnek el.
Ellenkező esetben egy Csatáry, Képíró, Zentai, Sommer, Katriuk, Faber, Oberlander, Dalidi, Kalymon is mondhatja: meggondolatlan fiatalként követték el tetteiket, hagyják most már őket békében meghalni. Ezt a luxust azonban az áldozatok nem engedhetik meg. Nincs az a morális értékmező, amelyben Csatáry vagy a többiek tettei védhetőek lennének. Félő, mint ahogy eddig, ezután sem történik semmi az ügyben, pedig a magyar hatóságok nagy valószínűséggel tudhattak Csatáryról. Egyelőre semmilyen igazságszolgáltatás nem történt, Csatáryt megtalálta két angol újságíró, ennyi. Ha a magyar hatóságok nem járnak el példás gyorsasággal az ügyben, nehéz lesz lemosni az országról, hogy Horthy-, és Szálasi szobrok állítása, nyilas költő újratemetése után egy szadista, nyilas háborús bűnöst rejteget Magyarország. Csatáry számára pedig újabb álmatlan éjszakák várnak, amíg egy nap a rendőrség kopog ajtaján.
Az utolsó 100 komment: