Jó néhány nap eltelt Csatáry László nyilas tömeggyilkos elfogása óta. Érdekes fejleményre lettem figyelmes, mintha a szlovák sajtót jobban érdekelné Csatáry által elkövetett bűnök szemtanúinak vagy azok leszármazottainak felkutatása, történeteik feljegyzése. A magyar nyelvű sajtóban elsőként a dotoho számolt be a kassai szadista rémtetteiről. Mai posztunkban folytatjuk a korabeli szereplők, történetek bemutatását: ezúttal a Csatáry ellen elkövetett merényletkísérletről számolunk be.
Júliusi interjúja szerint tipikus közigazgatási munkát végző és egyébként zsidókat bújtató (sic!) Csatáry ellen 1944 november 4-én merényletet kísérelt meg Zsurovszky Zoltán fogtechnikus, jazzdobos. A fiatal férfi nem vett részt speciális kiképzésben, Csatáry városszerte ismert kegyetlenségeit megelégelve fegyvert ragadott. Sikertelenül. A merényletkísérletről nem sok ember tudott, nem említi az esetet Zuroff, a szlovák és a magyar hatóságok sem. A szlovák Sme napilap a hét elején hozta nyilvánosságra az ügyről nemrég előkerült, egyetlen dokumentumot, amelyet a dotoho is bemutat:
Az életben meg nem gondoltam volna, hogy fegyverrel a kezében megöljön valakit, nem hiszem, hogy apám valamiféle rendkívüli hős lenne - elevenítette fel a korabeli eseményeket Likér Márta (71) ma már nyugdíjas pedagógus a szlovák sme napilapban. Csatáry fizikai likvidálásnak kísérlete meglepte húgát, Ganóczy Editet (60) is: a holokauszt, Csatáry háború utáni bírósági tárgyalása, apjuk kétségbeesett cselekedete felnőttkorukig tabu témának számított a családban. Szüleink túlélték a haláltábort, minket gyerekeket szerettek volna megkímélni a borzalmas élményektől.
Egy kassai polgár
De ki volt ez az ember, aki végső elkeseredésében fegvert ragadott, hogy meggyilkolja a kassai szadistát, aki védőügyvédje szerint tételesen cáfolta a terhére rótt bűncselekményeket? Ellentétben a dunántúli, paraszti származású Csatáryval Zsurovszky Zoltán, mintha egy Márai könyvből lépett volna csak ki, valódi kassai polgár volt. Zsurovszky város szerte elismert fogtechnikusként dolgozott, intelligens ember hírében állt. Szerette a zenét, a művészetet, ezer darabos lemez és könyvkollekcióval rendelkezett. Munkáját magánrendelőjében végezte, szabadidejében az Imperial Jazz zenekarban volt jazzdobos.
Zsurovszky a korszak hangulata miatt gyakran magába zárkózott, nem bízott meg idegen emberekben. Lánya visszaemlékezése szerint, éppen ezért mindig nagy tételben vásároltak élelmiszert, tíz kiló cukort, tíz kiló lisztet, és egy hordó zsírt. Sokat elmondhat a korabeli hangulatról, a zsidók elleni gyűlöletről egy meghatározó emlék is: feleségét mindig több szelet kenyérrel engedte csak be a városba, hogy a rájuk engedett kutyákat valahogy leszerelje. Ez később édesanyjának egy életreszóló traumát okozott.
Motiváció: félárva gyerekkor, Csatáry az anyját vette el
Zsurovszky lányai fotókat is mutatnak a szlovák újságírónak. A fényképek többségén tökéletesen öltözött, vidám, energiával teli fiatalembert láthatunk, karján egy kislánnyal. A fotó hátoldalán egy dátum, 1942 szeptember 1. és ceruázával, magyar nyelven írt jegyzet: Mártuska és Zolika. Likér Márta akkor ünnepelte első születésnapját. Három évvel később minden megváltozott a sikertelen merényletkísérlete után: apját és nagyanyját deportálták. Amikor tizenkilenc lehettem, nem tudom pontosan megmondani milyen alkalom kapcsán, apám rendelőjébe hivatott és beültetett a fogorvosi székbe, ezt mondta: kislányom, muszáj elmondnom valamit. Korábban rálőttem egy emberre, meg akartam ölni. Akkor hallottam először Csatáry nevét.
Zsurovszky félárvaként nőtt fel, édesapja meghalt, amikor betöltötte a tizenhármat. A családról édesanyja gondoskodott. Zsurovszky Ida, született Guttmann Ida, zsidó származású volt, így ő sem kerülhette el a "végső megoldás" miatt, a kassai téglagyár udvargyárba összeterelt zsidók közös sorsát. Megpróbált elrejtőzni, Csatáry nyomozást rendelt el ellene, egy helyi lakos feladta, letartóztatták. Csatáry először Komáromba küldte, majd onnan Ravensbrückbe került, ahol a női gyűjtőtábor működött, 1945-ben ott is halt meg, elgyötörve éhségtől, kimerültségtől. Edit szerint ha meg akarjuk érteni apja gyűlöletét Csatáry felé és tette motivációját, látni kell: Csatáry azt vette el apjától, akit a legjobban szeretett, édesanyját. Itt van a kulcs, mert egy egyébként normális ember nem akar senkit sem megölni. Édesapám esetében ez százszázalékosan igaz.
A merénylet
Amikor Zsurovszky Ida ügyében Csatáry kutatást végül letartóztatást rendelt el, Zoltán, mint a magyar hadsereg katonája, szabadságát töltötte Kassán. Ekkor határozta el, cselekedni fog. Zsurovszky még 1943-ban találkozott először Csatáryval a kassai Imperial kávézóban, ahová a rendőrtiszt hetente egyszer ült be kávézni. A merénylet részleteit a szlovákiai levéltárakban megtalált dokumentumok alapján még nem tárták fel teljesen. Jelenleg egy vallomás áll rendelkezésükre, amely alapján biztosan állíthatjuk: Zsurovszky le akarta lőni Csatáryt. A feljegyzésben többek között ez olvasható: a tettes a kávézóba látogató Csatáry ellen éjszaka, közterületen hajtotta volna végre a merényletet, a kassai Štefánik utcában. Zsurovszky lánya megerősítette, hogy apja lőni akart: Emlékszem, ahogy mondta, Csatáryt a Slovan mozi előtt várja, ahonnan a rendőrnek ki kellett jönni. Nem találta el, de a tetthelyről elmenekült. Bújkálni kellett, később anyjával együtt feladták.
Csatáry parancsára a merénylőt a lövés után három nappal tartóztatták le 1944 november 7-én. Jellemző lehet a korabeli antiszemita hangulatra, és újabb lehetőség a magyarok számára múltjukkal való szembenézésre, hogy a merénylőt helyi lakosok segítettek kézre keríteni, egyszerűen feldobták, hagyták, hogy Csatáry emberei elhurcolják. A dokumentumok szerint Csatáry ezt mondta Zsurovszky deportálása előtt: Engem ön holtan akar látni. De nagyon téved, mert ez pontosan fordítva fog megtörténni, ön hamarabb lesz halott! - a dokumentum egyike azoknak, amely a szlovákiai Nemzeti Emlékezet Intézetében (NEI) találtak az elmúlt hetekben kutatók. A visszaemlékezések alapján Zsurovszky csak néhány hónapot töltött a lágerben. Ez alatt az idő alatt rúgták úgy le a veséjét, hogy később napi szintű egészségügyi problémákkal kellett együtt élni, a lelki megaláztatásról és kínzásokról nem is beszélve.
Szeretnék az arcába köpni...
Márta és Edit számára kiemelkedő jelentőségű lenne Csatáry újbóli elítélése, elégtételt jelentene azokért a szenvedésekért, amelyeket családjuknak okozott, de ugyanakkor az ítélet egyben üzenet is a mostani generációk számára, hogy az igazság mégiscsak létezik és minden bűnöst utolér egyszer. Azokat a gyilkosságokat, amelyeket a nácik a második világháború során elkövettek, soha nem szabad elfelejteni, soha nem szabad szőnyeg alá söpörni, mert ezek egyben mementóként is szolgálnak a következő generációk és az egész emberiség számára. A testvérek szeretnék megélni a bírósági eljárás végét, legyen az magyar vagy szlovák bíróságon, számukra egy a fontos, tisztességes büntetést várnak. Márta hozzátette: Csatáry már közel van a koporsóhoz. Talán még él egy fél vagy egész évet is. De szeretnék a szemébe nézni, és az arcába köpni. Ez nem egy ember, hanem egy állat. Megkönnyebbülne a lelkem, elégtételt jelentene számomra, amilyen fájdalmat és szenvedést okozott édesapámnak, családomnak.
Szlovák Igazságügy: adjátok ki Csatáryt Szlovákiának!
Szlovákia kikérte Csatáryt, elvileg Magyarország kiadhatná a szlovák hatóságoknak, felgyorsulna az ügy. Sportnyelven szólva valószínűleg fix egyesre lehet venni, hogy várhatóan a magyarok nem adják ki a kassai szadistát: hivatkozhatnak arra, hogy bűneit korabeli magyar területen, magyar állampolgárként követte el, illetve hasonló büntetőeljárás folyamatban van már ellene Magyarországon is, mint amilyet a szlovákok szeretnének elindítani.
Ondrej Podolec a NEI munkatársa szerint az újabban megtalált dokumentumok - az eredeti 1948-as halálos ítélet vagy a Csatáry elleni merényletkísérletről szóló Zsurovszky-féle tanúvallomás - nagy történeti értékkel rendelkeznek, mivel ezek korabeli anyagok. Ugyanakkor ő sem volt hajlandó kommentálni azokat a véleményeket, amelyek az 1948-as halálos ítélet jogszerűségét, tisztességét kétségbe vonják. Ismeretes, hogy a korábban elveszettnek hitt eredeti ítéletet, amelyet szintén a NEI dokumentumtárában találtak meg, már bekérte a szlovák Igazságügyminisztérium is.
Magyarországon nincs egységes történelmi hagyomány, mindenki által elfogadott közös, nemzeti minimum. A múlt meglehetősen sajátos, szelektív és elfojtott értelmezése bontakozik ki az emlékezésekben és a történelmi önvizsgálat során, miközben Esterházy szobrot kap Kassán, Horthy és Szálasi Magyarországon, addig a Csatáry-ügy meglehetősen vontatottan halad, miközben megannyi kínzó kérdéssel is szembe kell nézni: hogyan lehetséges, hogy a Csatáry ellen elkövetett merénylet végrehajtóját helyi magyar lakosok dobják fel, vagy, hogyan lehetséges, hogy a véreskezű nyilas tömeggyilkos zavartalanul élhetett tizenhat évig Budapesten, kanadai kitoloncolása és állampolgárságának elvétele után?
