Ezt kapd ki: A nemzetállamot építő Szlovákia egy magyar többségű települése szeretné visszakapni a magyar nemzetállamot építő időszakra utaló elnevezését, amelyet a kommunisták neveztek át egy nemzeti szlovák történelmi alaknak tartott nevével, aki egy szláv származású hungarus ember volt és akit a mai Magyarországon simán magyarnak tartanak. (Leadkép: Tessedik Sámuel szobra Békéscsabán)

2012 március: Tešedíkovo (Pered) lakosai népszavazáson kétharmad arányban úgy szavazott, hogy a település hivatalos neve legyen Pered.

2013 október 15.: Rober Fico kormánya elutasítja a kérelmet.

A szlovák BM indoklása: a referendumot figyelembe vették, de a jelenlegi szlovák törvény kimondja: a települések elnevezései kizárólag államnyelven lehetséges, Pered pedig magyar elnevezés, állítják a felkért bizottság álláspontja alapján.

A bizottság tíz tagból áll, 7 miniszteri alkalmazott, 3-an a Szlovák Tudományos Akadémiáról (SAV) egy közülük, Mária Kohútová történész végzettségű.

A szlovák bizottság fő érve: Pered túl magyarosan hangzik.

Bizonyíték: Ján Lipský (1766-1826) hungaroszláv térképész1812-es szótárában ezt írja Peredről: "azt mondják ez magyar elnevezés, nincs más változata".

Robert Kaliňák belügyminiszter (SMER) szerint Pered magyar elnevzés, amelyhez nem illik visszatérni, éppúgy, ahogy Bratislava sem lesz Pozsony.

Ellenérvek:

Eva Kowalska újkorral foglalkozó történész (SAV) ellenvéleménye (ő nem volt a bizottság tagja): Peredet azért emlegetik magyar elnevezésként, mert a településen mindig magyarok éltek. Ugyanakkor egy etnikum nyelvén használt elnevezés nem jelenti azt, hogy ne lehetne használni más nyelven is. Pered könnyedén meghonosodna az államnyelvben, amely valószínűleg meg is történik, ha a kommunisták 1948-ban nem vettek volna revansot a magyarokon több száz dél-szlovákiai falu erőszakos átnevezésével.

A települést a két világháború közötti Csehszlovákiában is Perednek hívták, magyarul nem jelent semmit, lefordíthatatlan.

Baka, Zalaba, Mad: Szlovákiában több olyan település is létezik, amelynek neve hasonló eredetű, mint Pered. Azaz: 1948-ban átnevezték ezeket a településeket, de ma már korábbi nevüket használják - szlovákul is!

Megint magyar gyerekeket esznek a szlovákok?

A történet legendásan ismerős lehet a Monarchia idejéből: klasszikus tisza istváni buzerálás, a kisebbségekkel szemben megnyilvánuló tyúkszemre lépések és örökös baszogatások, izomkodások magyar etnikai türelmetlen politikája ugorhat be mindenkinek a szlovák kormány minapi döntése kapcsán. Ahogy egykor felső-Hungária szlovákok lakta településeinek a csodás Magyar Millenium jegyében történő ész és logika nélküli elmagyarosítása is okkal cseszhette fel minden szlovák agyát úgy nem meglepő ha a Fico-kormány minapi döntése kapcsán morognak a szlovmagyarok is.

Az időzítés zseniális, ha megyei választás, akkor dobjuk fel a hangulatot ott délen, mert akkor északon is összébb rándul a bagázs, kiegészítik egymást. Magyarországon sokan még mindig Slota Jancsit képzelik maguk elé, ha a magyarfaló szlovák nacionalizmust kell perszonifikálni, pedig a hardcore nackók ideje már lejárt. Szlovákiában is szofisztikáltabb módon etetik az erre hajló szavazókat, ahogy Orbán is ügyesen játszik a szélsőjobbos potenciállal, Fico is időnként morzsákat szór eléjük a vályúba:

Eating-time!!!!

Most is ez történt, mondhatni sem az eset, sem az arra adott első körös szlovák és szlovmagyar reakciók nem lepik meg igazán az embert. Fussunk végig rajtuk.

A szlovák nacionalisták Orbán provokációját látják ebben az esetben is, aki csak a megfelelő időpontra vár, hogy elődei - Horthy Miklós, Kun Béla és Kádár János – útjára lépjen és végre szlovák területeket foglaljon el. A szlovákiai magyar nacionalisták pártszócsöve a döntés után nem sokkal kiáltotta világgá: soviniszta diktatúrába ütközött Pered. Van abban valami mókás, amikor az MKP-s nacionalisták soviniszta diktatúrát kiabálnak. Nem feltétlenül azért, mert Pered ma is használatban van a kék táblán, de még ki is lehet mondani, lehet használni – hanem mert ő maguk is hasonló kirekesztő, nacionalista politikát folytatnak és ezt nem veszik észre. Látjátok, érzitek kedves vírusozó emkápések, vianovások, milyen kínosan szar és kellemetlenül fájó ez a pitiáner nacionalizmus, amit most a pofátokba kaptatok?

Ezt azért fejtsük ki!

A magyarországi olvasók nem biztos, hogy tudják, a minap politikatörténeti mérföldkőhöz érkeztünk a szlovák belpolitikában. Történt, hogy a szlovák hírtelevízió egyik vitaműsorban Berényi József a Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke és Andrej Danko a Szlovák nemzeti Párt (SNS) elnöke ült le asztal mellé. A vita azonban elmaradt, a néző csak kapkodta a fejét. Berényi kifejtette, hogy az amíg az MKP az SNS-szel el tudja képzelni az együttműködést, addig a Most-Híd párttal ez az elképzelés nehezebb lenne, nem tudják mivel állnak szemben. Értitek? A modern Szlovákia fennállása óta bevett, de sokszor igazságtalan érv volt az MKP ellehetetlenítésére, hogy Slotáékkal rakták őket párhuzamba. Most az MKP önként ült fel a szopórollerre, együttműködne a poszt-Slota párttal, hova jutottunk?

Cumi és déjà vu

A szlovák kormány döntése egyébként bennem déjà vu érzéseket keltett. Szlovákia már megint olyan állami törvényre hivatkozik, amelyet ő magasabb szintűnek tart, mint egy népi kezdeményezés eredménye vagy egy idegen állam törvénykezésének következménye, amely saját nemzeti területén élő állampolgáraira vonatkozhat. Joga van hozzá, de velejéig antidemokratikus és ellentétes az európai gondolattal. Itt jegyezném meg ugyanakkor azt is, hogy az MKP képviselői, küldöttsége megint elmehetnek Strasbourgba, molinóval, száz kamerával kísérve, de az Eu nem fog beavatkozni. Szlovákiának joga van saját területén saját törvényeit alkalmazni és Strasbourg a probléma megoldását visszautalja az adott nemzeti állam saját hatáskörébe.

Ne feledkezzünk el arról sem, hogy az 1990-es évek elején Mecsiár országlása alatt a perediek egyszer már átélhették az elutasítás szomorú tényét. Vajon az azt követő, két cikluson keresztül kitartó kormányzati periódus miért nem volt elegendő az ügy megnyugtató rendezésére? Mivel foglalkoztak akkor azok az MKP politikusok, akik ma nagy hangon Peredet kiabálnak? Ha én egyszeri választópolgár lennék, nem kérdezném meg-e a következő alkalommal  - tényleg: megyei választások, hallo! – a kis picsáját felém meresztő MKP-s politikustól: - Te Józsi, hogy is van ez? Ott ültetek nyolc évig Pozsonyban, oszt amikor kint vagytok a jóból, mostan kezdesz itten karónkiabálni?

A 2012-es peredi MKP-s népszavazást lehetővé tevő 2011-es törvénymódosításról, amelyet a Most-Híd képviselői értek el a szlovák parlamentben itt olvashattok!

Pered példája tökéletesen megmutatja, meddig érvényes a nacionalista haverkák – Róbert és Viktor – kvaterkázása. Eddig. Izomból (lásd: kettős állampolgársági törvény szlovákiai erőltetése) semmit nem lehet megoldani, marad a közös pálenkázás és focimeccsnézés (ez utóbbiba most magyarországi olvasóim kedvéért inkább nem mennék bele). Megint és újra úgy akarja a helyi szlovmagyar párt saját ügyét átverni az országos közvéleményen, hogy erről a többségi nemzet tagjai gyakorlatilag semmit nem tudnak, azon kívül amit már hallhattunk: dejszen a peredi szlovákok is inkább perednek mondják. Ez így kevés. 

Pered példája tökéletesen mutatja, mennyire üres és semmitmondó volt a Fidesz-KDNP-s nemzetpolitikában bullshittelő Surján Lacika és a megvezetett szlovák újságíró Hríb papa jézusi szeretet jegyében törtnő pusziszkodása + kétnyelvű címlap. Talán ha kevesebb apponyizás, trianonozásra került volna sor, de mondjuk Peredet bedobták volna együtt és erről a szlovák közvélemény is értesül, nahát, bele se merek gondolni. Ehhez persze nem a Nagy Valagrendet osztogató Surjánt kellett volna delegálni magyar részről, de hát ez már részletkérdés.

Persze, biztosan én nem értem, hogy miért fontosabb majdnem száz éves eseményeken aktívan lovagolni, amikor mi most élünk itt és a kétoldali nacionalizmus ellen továbbra is rengeteg tennivalónk van, ma élő szlovákoknak, magyaroknak. Milyen szánnivalóan nevetséges és felesleges meggyőzni egy mai szlovákot Trianon magyar „igazságáról”, amikor nektek szlovmagyar fiataloknak inkább arról kéne meggyőzni a mai szlovákokat, mik egy mai kisebbségi szlovmagyar „igazságai”. Rossz hírem van: a kettő együtt nem fog menni, sérelmi pozícióból történelmi bullshittelés és modern kisebbségi jogvédelem, ááá, felejtős.

Azt kaptátok, amit megérdemeltek: cumi a szájba. Gyereknemzetek, gyerekveszekedésekkel.