Tetőfokára hágott az elmúlt hónapokban a határon túli bevásárlási láz Szlovákiában. Leginkább Magyarországon éri meg bevásárolni, durvább esetben féláron, de átlagosan harminc százalékkal kedvezőbben. Hogy mit? Mindegy, mivel szinte bármit olcsóbban megvehetsz a magyaroknál. Egy erősebb napon tíz vásárlóból tizenegy szlovák állampolgár (igen, tudjuk, az nem lehetséges, de direkt írtam) a határ menti magyar települések boltjaiban. A bevásárlók általában a szolgáltatások és az áruk minőségét ítélik jobbnak Magyarországon, mint Szlovákiában. Nem kell félteni az északi szlovákokat sem: ők a határ lengyel oldalára járnak át javaikat beszerezni, de sok esetben előnyös Csehország is.
Ma egy átlagos szlovákiai család ha összehasonlítja a hazai boltokat a környező országok boltjainak kínálatával arra a cseppet sem örömteli következtetésre jut, hogy a szomszédban minden jóval olcsóbban beszerezhető, mint otthon. Alapvető élelmiszeripari temékek, húsok, illatszerek, ruha, cipő, vetőmag, kertészeti áru, vagy éppen tejtermékek – mind olcsóbbak – többek között és elsősorban Magyarországon. A déli szomszéd árai még úgy is kellemesek a szlovák pénztárcáknak, hogy az új évben az ÁFÁ-t felemeltétek 25-ről 27%-ra, ami ugye nagyjából 1,016-szoros (1,6 százalékos) áremelkedést okozott Magyarországon. Nem meglepő: Szlovákiában már külön internetes oldal létezik, amely a határon túli vásárlásban nyújt segítséget, összegyűjti a legfontosabb magyarországi üzleteket, figyeli a forint árfolyamváltozását.
A trend lényegesen nem fog változni – jósolták a szlovákiai pénzügyi elemzők – sőt nem zárnak ki további árfolyamgyengülést sem a szomszédoknál. Kivétel talán csak a cseh korona, amely esetében javulást is el tud képzelni az elemző. A szlovák gazdaságelőször 2009 tavaszán érezte meg a külhonban megoldott vásárlásokat. A vásárlók favoritja egyértelműen Magyarország. Sokan járnak Lengyelországba és bizonyos árukért érdemes átruccani Csehországba is. A jelenlegi bevásárlási hullám gyakorlatilag 2011 nyarától folyamatos, amikor a magyarországi, ellentmondásos törvények hatására látványosan gyengülni kezdett a forint, illetve a nagy nyugati befektetők az eurózóna déli országainak gazdasági problémái miatt nem nagyon bíznak már meg többé az eurón kívül a V4 országok pénznemében sem.
“Pista-sk” nevű kommentelő 25 kilométerre lakik Ózdtól (Ozd). Élménybeszámolója szerint egy karton Marbin 11 eurót, két üveg Jack Danielsen 26 eurót, tíz kiló kolbászon 35 eurót spórol, de gyakorlatilag az energiaitalaktól kezdve, az alap élelmiszereken, benzinen át minden olcsóbb Magyarországon. Ahol ő lakik egyébként ez bevásárlóturizmus már a kommunizmus alatt is létezett: Magyarországon akkor is megérte vásárolni – igaz, akkor a déli szomszéd a csehszlovákoknak a Nyugatot jelentette és nemcsak a határ közvetlen közeléből, de távolabbi városokból – Eperjes (Prešov), Ólubló (Stará Ľubovňa), Poprád (Poprad) – is érkeztek. Budapestet az olcsó árakon kívül, azért szeretik a szlovákok, mert sokkal nagyobb a ruhakínálat méretben, márkában és modellben.
A jelenségnek vannak árnyoldalai is. Azok a szlovákiai magyarok, akik Magyarországon dolgoznak, szintén megérzik a forint gyengülését. Egy párkányi (Štúrovo) ismerős 175 ezer forintból, 2011 tavaszán, még nagyjából 644 eurót vitt haza, mostanában az 500 eurót karcolja a fizetése – átváltva. Ezeknek az embereknek szintén már csak Magyarországon éri meg bevásárolni. Ahogy Magyarországon is népszerűek az összeesküvés-elméletek, ez Szlovákia nacionalista, populizmusra kapható rétegeiben sem elhanyagolható: “Így kényszeríti a karvalytőke Magyarországra a szlovákokat vásárolni, így hal meg a szlovák gazdaság! Természetesen az újságok, újságírók, akik a témával foglalkoznak, szintén a nemzetek feletti globalizmus szekértolói, akik cikkeikkel népszerűsítik a magyarországi vásárlást.
Nem örül a fejleménynek a szlovákiai boltosok és lakosság egy része sem. Beszámolók szerint, a karácsonyi szezonban, húsz százalékkal esett a Csallóközben (Žitný ostrov) a vásárlók forgalma. Az új évben az egyes áruk iránti kereslet felére (!) csökkent Szlovákiában, de vannak olyan termékek is, amelyket egyszerűen már meg sem vesznek a szlovákok: például az üveges sör forgalma 70%-al esett vissza Kisújhelyen (Slovenské Ďarmoty). A jelenség olyan méreteket öltött, hogy sokakban felmerült már az állami beavatkozás szükségessége is, egyébként sok szlovák kis-, és középvállakozó csődbe mehet – mondják. Nem meglepő az indulat részükről: “Hajrá szlovákok, otthon meg szidjátok a magyarokat, aztán mentek a magyar szupermarketekbe, gratulálok!” Vagy: “Ez az, segítsünk csak a magyaroknak, növeljük a bevételüket, itt meg közben munkahelyek fognak megszűnni.”
Jellemző a fórumok hangulatára, hogy amikor egy szlovák Usztics Mátyás felhívja a külhonban vásárlók figyelmét a szlovák áruk fontosságára, hogy lehetőleg azt vásárolják, a többiek indulatosan – “szarok a szlovák termékekre és a termelőkre!” – csitítják le. Vagy: “Huszonkét évig a hétköznapi ember itt szarban volt, tele van már a tökünk a hazafias dumával, magasról leszarom, mindannyian ott vásárolunk, ahol olcsóbb, ezért járunk most Banánisztánba” (Maďarsko). Maradjunk annyiban, nem túl népszerű a sokak által korruptnak tartott szlovák állam, amely az elmúlt napokban újabb sebet kapott a márciusi választások hajrájában egy növényevő, emberszabású főemlős felbukkanásával.
az állam a Gorilla zsebébe megy. Nem az ugyanis a hazafiatlanság, hogy Magyarországon vásárolunk, hanem az ország eladósodása, a korrupció, és az állam csecsén lógó élősködők támogatása!