A magyar származású Paul Lendvaival (82) Pozsonyban, könyvbemutatója alkalmából, a Kalligram könyvkiadó irodájában beszélgetett Ivan Drábek, a Pravda újságírója, abból az alkalomból, hogy az Orbán-kormány hivatali félidejéhez érkezett. Lefordítottuk.

- Orbán Viktor, könyvének egyik főszereplője, kormányzásának félidejéhez érkezett. Mit sikerült elérnie az elmúlt két évben?

- Felülmúlta legrosszabb várakozásaimat. Az összes külföldi és hazai bírálatot, amelyet az ezredfordulón, első kormányzása idején kapott, megduplázott. Fejébe szállt a hatalom. Elvesztette a mértékletesség érzékét. Azt a forgatókönyvet valósítja meg, amelyről már egy évvel a választási győzelem előtt, Kötcsén kívánatosnak tartott. Akkor egy erős központi hatalom szükségességéről beszélt, amely 15-20 évre kiiktat mindenféle politikai versenyt, hogy zavartalanul építhessék az országot. Bejött a jóslat, amit Debreceni József Orbánról szóló könyvében már leírt: a Fidesz hatalomrakerülése után azonnal a kormányt egy bevehetetlen erőddé fogja átalakítani.

- Hogyan?

- Azzal kezdte, hogy hatalmas választási győzelmét - amely nemcsak ördögien zseniális ellenzéki taktikája, de a szocialisták és a liberálisok belső vitákban kimerülő kormány összeomlásának eredménye is - úgynevezett fülkeforradalomnak nevezte el. Ezzel indokolta a készülő forradalmi változást, amely természetesen a nemzet akaratából történik. A parlament - ahol kétharmados többsége van - új alkotmányt és több, mint 350 törvényt fogadott el és gyakorlatilag lehetővé tette az átmenetet a demokráciából egy autokratikus rendszerbe.

- Könyvének angol nyelvű kiadásában, Magyarországot olyan országnak festi le, amely a demokrácia és az autokratikus rendszer között található. Gondolja, hogy Magyarországon diktatúra fenyeget?

- Nem hiszem, hogy nyílt diktatúra fenyegetne, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy bizonyos jelek arra utalnak, hogy a harmincas évek ellentmondásos Horthy-rendszerét idézi meg a kormány. Átírja a történelmet azzal az állítással, miszerint 1944 és 1990 között nem létezett független magyar kormány, amit minden komoly történész megkérdőjelez Magyarországon. A Horthy-korszak reneszánsza azonban csak a Bethlen István nevével fémjelzett konszolidáció időszakára vonatkozik, amikor a parlamenből nem hiányzott az ellenzék, ellenzéki sajtótermékek jelentek meg és működött az igazságszolgáltatás. Nincs szó ma Magyarországon egy teljes körű, a Horthy-rezsim idején megfigyelhető, diktatúra kiépítéséről, amit Hitler és Mussolini szövetsége támogatott. Ma ugyanis nem létezik egy külső diktatúra, amely Magyarországot támogatná. Ráadásul: Magyarország ma az Európai Unió tagja, ahol bizonyos játékszabályok érvényesülnek, amelyeket nem sikerült kiiktatni.

- Az uniós tagság elég biztosíték lehet, hogy ezeket a játékszabályokat ne rúgja fel a magyar kormány?

- Az EU és a Nemzetközi Valutaalap ösztönzésére Magyarország jónéhány kiigazításra szorult, de sem az EU sem a Nemzetközi Valutaalap egyetlen országban sem képes a választókat és a kormányt lecserélni. A demokráciában a választók döntenek. Ebből a szempontból Magyarországon már nincs miről beszélni, mivel Orbán már mostanra kiépítette a rendszer alapjait, amelyen rövidtávon aligha lehet már változtatni. Az Alkotmánybíróságot saját haverjaival ültette tele. Leváltotta a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a főügyészt is. A médiatanácsban szintén az ő emberei ülnek. Feleségének legjobb barátnőjét, akinek férje fontos EP képviselő és az új alkotmány nagy részének szerzője, Orbán a bírói tanács vezetőjévé nevezte ki, korlátlan hatalommal. A pozíciót egyébként kilenc évre kapta meg. Magyarországon csak a központi jegybank elnökének volt szerencséje, Simor András ellenállt a legnagyobb nyomásnak is, és megakadályozta a legrosszabb forgatókönyv megvalósulását. Csakhogy 2013 tavaszán neki is lejár a mandátuma és ezzel az utolsó őrtorony is ledől. Orbán bár igyekszik fenntartani a demokrácia látszatát, de a paraván mögött olyan új struktúra épül ki, amelyet egy esetleges Fidesz választási vereség esetén sem lehet átalakítani. Személyes meggyőződésem ugyanakkor, hogy 2014-ben Orbán nem fog vereséget szenvedni.

- Tehát a félidőben valamiféle összeomlásról sem lehet beszélni?

- Ez nem az összeomlás félideje. Ez inkább egy győztes menetelés félidejére hasonlít. Ugye a politikában és a történelemben sem tudhatjuk előre, mi következik, de Orbán azonban mindent, amit hatalomtechnikailag meg akart valósítani, hihetetlen következetességgel meg is valósította. A hatalom kérdésében abszolút győzelmet ért el. Minden politikai eszközt ő tart a kezében. Az első félidőről tehát nyugodtan elmondhatjuk, hogy azt Orbán és a Fidesz megnyerte 10:0-ra. Sehol Európában - gondolok most a 27 tagállamra, és nem olyan országokra, mint Fehéroroszország és Ukrajna - nincs olyan hatalmi berendezkedés, mint Orbán Magyarországán.

- Nem fenyegeti ezt az eredményt a Fideszen belül keletkező, esetleges belső vita, vagy az oligarchák nyomása?

- Aligha. Orbán nemcsak rendkívüli politikai tehetséggel, de még rendkívülibb hatalompolitikai adottságokkal is rendelkezik. Pártjában közeléből mindenkit, akivel csak egyszer is nem egyezett a véleménye, vagy fenyegethetné korlátlan hatalmát, eltávolította. Így került politikai számkivetettségbe az Európai parlamentbe egykori harcostársa, Áder János, akiben egy időben elvesztette bizalmát. És most, amikor a miniszterelnök már eléggé megerősítette hatalmát, Ádert visszahozta Magyarországra Brüsszelből és megtette köztársasági elnöknek. Kicserélte a szereplőket a színpadon. Ugyanis Orbán a darab szerzője és rendezője is. És az oligarchák? Orbán pont nemrég azt mondta róluk, hogy azok csak akkor jelenthetnek veszélyt, ha politikai hatalomra tesznek szert. Az oligarcháknak azonban nem kell politikai hatalmat szerezniük, mert akik eléggé lojálisak, azoknak máris van politikai hatalmuk is. Orbán ugyanis meg tudja jutalmazni a hűséget. Létrehozott egy terrorista-ellenes központot, ahol az alkalmazottak két-, háromszorosát keresik, mint az átlagos rendőrök. Saját testőreinek főnökét, aki őrnagy volt, tábornokká nevezte ki. Fogorvosát egy hatalmas alapítvánnyal támogatja. Az 1500 lakosú községben, ahol Orbán felnőtt, egy 4000 fős futballstadiont építenek.

- De vajon győzedelmeskedik Orbán hatalmi menetelésével Magyarország is?

- A gazdaságban csak hibákat jegyeztek fel. Orbán kimerítette azokat a lehetőségeket, amelyeket még Bajnai Gordon kormánya teremtett meg mérsékelt gazdaságpolitikájával. Ugyanakkor a gazdaságpolitikában - köszönhetően a kétharmados parlamaneti többségnek - Orbán számára több lehetőség létezett. Részben köszönhetően a rosszul megválasztott munkatársak hibáinak, azonban ezt nem tudta kiaknázni. Nem következett be a várva várt fordulat, az ország stagnál és elvesztette legfontosabb, megmegbízhatóbb nemzetközi partnereit. Bevezette például az egykulcsos adórendszert, azt, amit önöknél Ivan Mikloš is megcsinált kormányzati idejében, de nem 19 százalékos, hanem 16 százalékos arányban. A változások a tehetősebb rétegeknek segítettek. Ennek ellenére a szegény ember mégis azt hiszi, hogy a Fidesz az ő pártja.

- Ez meg hogyan lehetséges?

- Mert Orbán politikájában minden lehetséges elem felbukkanhat, beleértve a szociális demagógiát is. Az egy millióval megnöveljük tíz év alatt a munkahelyek számát típusú rétorika már az előtt is létezett, csak a valós eredmények nem akartak jönni. Hiányoztak Orbánnak is. Mint ügyes populista megcsinálta, hogy minden rosszért az Európai Unió és a kapitalizmus a hibás, a felelősség őket terheli az elmaradt eredmények miatt. Orbán, aki hatalomra kerülése első pillanatától kezdve rulettezik az Európai bizottsággal, nem habozott annak elnökét, José Manuel Barrosot a Habsburgokhoz hasonlítani. A köztük lévő különbség mindössze csupán annyi, hogy azok, akik a múltban akartak a magyaroknak diktálni egyenruhát viseltek, míg ma öltönyt hordanak. Orbán magát a magyar nemzet szabadságáért vívó bajnoknak mutatja be, aki ellenáll a világtőkének. A Jobbik szavazóiért folytatott küzdelem során engedi a nyíltan rasszista agitációt és csak nagyon ritkán ítéli el azokat. Itt annyi politikai kockázatot mindenképp látok, ha a gazdasági helyzet tovább romlik és az életszínvonal tovább csökken, hogy az emberek nem balra, hanem a szélsőjobb felé fordulnak.

- Orbán gazdasági kurzusának mintha részben igazat adnának a legújabb európai változások, elsősorban most gondolok Franciaországra, ahol François Hollande a gazdasági növekedés jelszavával nyerte meg az elnöki választást. Hogy látja, az a negatív reakcióhullám, amely Orbán gazdaságpolitikáját érte Európában, ezúttal most mérséklődhet?

- Az európai változások kétféleképp hatnak Magyarországra. Orbán talán nyerhet valamit azzal, hogy a gazdasági növekedés jelszava kerül előtérbe és a gazdasági stabilitás filozófiája nyomás alá kerül. Ugyanakkor ha Görögországban és Spanyolországban a gazdasági helyzet tovább romlik, felerősödnek a problémák, akkor, természetesen ez érzékenyen, negatívan érintheti a forintot, és a magyar gazdaság fejlődését.

- Megbékül-e végül Orbán Brüsszellel is?

- Ez attól függ majd, mi történik Magyarországon. Jelenleg látható némi közeledés. Ez részben köszönhető a magyar gazdsági és pénzügyi politikának, amely reagált az EU kifogásaira, és részben köszönhető a nemzetközi helyzetnek is. Barroso és tsai. körül épp elég gond sokasodik. Ennek kettős jelentése is lehet: egyrészt elvonja Magyarországról a nemzetközi figyelmet, másrészt a piaci szereplők is kivárnak és minden negatív fejlemény, például az értékpapírok esetében, azonnal megjelenik Budapesten is. Ezt egy ingatag egyensúlynak látom. Úgy fogalmaznék, hogy Orbán és Brüsszel viszonyát egy stabil instabilitás jellemzi.

- Lehet-e megállapodás hitelfelvétel ügyében a Nemzeti Bankkal?

- Talán nem is olyan sokára. Előzetesen egy ilyen perspektíva megnyitása lehetőséget adhat egy részleges stabilizációra. A nehéz idők azonban még nem értek véget és az orbáni politikát drágán megfizethetik a magyarok. Tekintettel azonban hatalmi berendezkedésére Orbán további népszerűtlen intézkedéseket is megengedhet magának. Ez nem olyan lesz, mint a műkorcsolya világbajnokságokon: ha ott valaki egy tripla után elesik a jégen, pontokat vonnak le. Orbán ugrik is, és ő maga fog pontozni is. Tehát szabad keze van a megfelelő taktika kiválasztásában.

- Robert Fico miniszterelnök jelezte, hogy Orbán némely intézkedései, például a pénzügyi tranzakciók megadóztatása, inspiratívak számára. Ez lenne a követendő példa?

- Óvatos lennék, kitől veszem a példát. A világ bármely pontján a pénzügyminiszterek mindig is nagyon találékonyak voltak abban, hogyan kell új pénzügyi terheket kitalálni. Én inkább a kiadások csökkentését, a bürokrácia visszanyesését, és a korrupció elleni küzdelmet nevezném meg prioritásnak. Szintén megnézném, hova folynak el a pénzek, amelyeket az állami kasszából költünk el. Magyarország például átvette Oroszországtól a MOL-t, hatalmas összeget bukott el rajta. Létezik egy angol közmondás, a puding próbája az evés. Meg kell várni, hogy ez a gazdaságpolitika, több kiigaztás után, megemészthető lesz-e. Fico miniszerelnök úrnak inkább várnia kéne egy kicsit, hogyan alakul a politika Magyarországon. A gazdasági szakemberek ugyanis elég szkeptikusak, ami az eddigi magyarországi tapasztalataikat érinti.

- Korábban azt jósolta, hogy a szlovák-magyar viszony kész katasztrófa lesz, ha a kormányok élén Fico és Orbán áll. A valóságban semmilyen drámai esemény nem történt. Miért?

- Úgy gondolom, hogy meg kell várnunk, milyen társadalmi és gazdasági változások következnek. A szlovák-magyar kapcsolatok egyébként alapvetően pozitívak: létezik egy életképes, dolgos kisebbség, illetve egy párbeszéd, amely e kisebbség jogainak finomhangolásáról és problémáiról szóltak és szólnak. Személy szerint azon a véleményen vagyok, hogy a politikusok is változhatnak. Hajlamos vagyok elfogadni az osztrák szociáldemokrata politikus, Hannes Swoboda úr véleményét, hogy Fico álláspontja és politikája a nemzetiségi kérdésekben megváltozott. Azzal, hogy egszínű kormányt tudott alakítani, el tudta kerülni a legrosszabbat, ami eddig mindig a rossz irányba terelte, és nem keltette jó hírnevét a világban. Már nem sújtja koalíciós kényszer sem egy őrült nacionalista párttal, sem egy populista mozgalommal. Ficonak most már nincs alibije. Ha valamit tesz, az már csakis az ő eredménye vagy hibája lesz. Véleményem szerint, a Fico kormány sikerességének megítélésében döntő szerepet fog játszani, hogyan áll az emberi jogokhoz, a kisebbségi jogokhoz, beleértve a magyar kisebbség jogait, és az Európai Unióhoz. Itt is érvényes a mondás a puding próbájáról.

- Orbánnak most nem érdeke a szomszédos országokkal ápolt kapcsolat kiélezése?

- Szerintem nem. De, sajnos, Orbán külpolitikája leginkább a magyar kisebbségeket károsította eddig. Miért? Mindenhol, ahol a Fidesz aktívan elkezdett politizálni, szétverte a kisebbségek politikai egységét, Erdélyben, Szlovákiában és a Vajdaságban, ahol a legutolsó választásokon négy magyar párt indult. És az sem tetszett, ahogy bojkottálták a magyar-szlovák vegyes pártot, a Most-Hídat is.