Hideg szelek fújnak Kelet-Európában: két évtizeddel a demokratikus fordulat után visszarendeződni látszik minden: erős állam, etnikai nacionalizmus, nyomuló egyházak, erős kezű cár atyuskák fiatal lányokkal packáznak. Nem vitás: Malina Hedvig és a Pussy Riot zenekar tagjai korunk hősei!
Malina Hedvig ügye hat évvel ezelőtt történt, vagy nem történt meg. Az eredeti állítások szerint megverték, mert magyarul beszélt, később kiderült nem is beszélt telefonon senkivel a telefontársaság híváslistája szerint. Malina Hedvig neve hamarosan már egyet jelentett sokak számára a hazugsággal, csak nagyon kevesen hitték el állításait, ellentmondásokba keveredett. Az ügyet természetesen áthatotta a magyar és szlovák nacionalizmus minden csodálatos eleme, a két ország között kis híján nemzetközi konfliktus robbant ki. A józan paraszti ész azt mondja velünk: az eset megtörtént, igaz a téma már régen hitvita.
Az ügy minap újabb, meglehetősen kínos fordulatot vett: az ügyészség kérése – miszerint indítványozza a fiatal nő szellemi állapotának kivizsgálását – teljesen abszurdnak tűnik, annak fényében, hogy az állami intézmény szerint a vizsgálatnak arra kellett volna fényt deríteni, milyen elmeállapotban volt a nyitrai diáklány a támadás idején és az azt követő kivizsgálások során. A nyitrai járásbíróság, első fokon, az ügyészség kérését elutasította. Tarthatjuk akár notórius hazudozónak Hedviget, itt van az a pillanat, hogy belássuk: a szlovák ügyészség álláspontja és kérése tökéletes összhangban van azzal az egykori kommunista felfogással, amikor a rendszer ellenségeit bolondokházába zárták.
Vagy huliganizmusért, mint felforgató elemek, emlékezzünk csak a Kádár-korszak viszonyára a különböző galerikkel, rockerekkel. Pussy Riot lánycsapat esete nem egészen más történet, de ha Malina Hedvignek a bolondok háza jár, a három orosz csajt egyenesen élve kéne elégetni! Szexszel, váratlan fellépésekkel lepték meg a földműves agyú tömeget, amely naponta megy ki a szántóföldre, robotolni. Anarchizmusuk imádnivalón szexi és édesek voltak a bíróság akváriumában is az egykori szovjet katonákat idéző, bugris tenyeres-talpas rendőreivel szemben. Arról van szó, a helyi sajátosságokat is figyelembe véve, a két eset meglehetősen hasonlít egymásra: mindkét esetben az államhatalom aránytalanul és példát statuálva kínoz és aláz meg fiatal lányokat.
Tegnap a Facebookon egy konzervatív arc megkérdezte tőlem, mégis mit építenek ezek a lányok, check this out: egy modern, polgári Oroszország előfutárai ők, ezek a lányok korunk hősei! Középkori jellegű hatalmi centrumokat fricskáznak meg a hozzájuk tartozó betonkeménynek tűnő dogmákkal együtt. Talán már megszoktuk, az a baj, Nyugaton és Közép-Európában is - minden negatív tendencia ellenére - a világ már csak olyan, hogy az állampolgár számára léteznek különböző egyesületek, klubok, körök, ahol szabadidejét úgy tölti el az ember, ahogyan szeretné, és tökéletesen mindegy, hogy vadászni megy az erdőbe, bélyeget gyűjt, imádkozik egy templomban, ritka növényeket fotóz, bármelyiket megteheti.
Nagyon úgy néz ki, keleten az ilyen jellegű klubok még nem így működnek, az ő problémájuk. Persze itt kérek meg mindenkit, aki egyetértett a Pussy Riot tagjainak az elítélésével, hogy kapcsolja ki a számítógépét és máris indulhat Oroszországba. De az, hogy három, bolondos fiatal lány, a hatvanas évek kulturális lázadásának mintájára, betör az isten házába és ott előad valamit, a szabadság szellemében, ez nem munkatáborral büntetendő cselekedet, különben is: imádkoztak. Nagyon jól tudjuk, miről van szó: egy ún. "protestsong" hangzott el a templomban - napjaink cárja, az egykori KGB-s cselgáncsozó és örökkön-örökké létező atyuska ellen.
Az ellen a rendszer ellen és ázsiai típusú mentalitás ellen tiltakoztak, amit manapság Magyarországon olyan sokan kitalálnak és visszasírnak. Olyan képmutató és kettős beszédű keresztény gondolkozás ellen tiltakoznak, amit a neokonzervatív (muha) publicista villant fel elrettentésül, újra. Divat ez most Közép-Európában, helyi cárocskák előszeretettel csomagolják kisebbrendűségi komplexusaikat csilli-villi különböző nacionalizmusokba és kötik át nemzeti pántlikával. Nemcsak országokról beszélek, hanem olyan állami tisztviselőkről is, akik számára a legfontosabb érzés a hatalom tudata az emberek felett. Mert ha ezt a párhuzamot észrevesszük, tökéletesen mindegy, hogy egy orosz templomban csápoló anarchistákról vagy egy nyitrai diáklányról beszélünk.
Szocsiban, Oroszországban 2014 februárban téli olimpiát rendeznek: bojkottálni kell.
Jobban fog az fájni a cár atyuskának, ha csak Kazahsztánnal, Fehéroroszországgal és Kínával versenyezhetnek, mint amikor ezt hallotta: „Távolítsátok el Putyint!”