Ne higgy a síró nőnek és a kéregető magyarnak, járja Szlovákiában a mondás, és Csehországban is egyre többször hasonlítják a gazdaságuk helyzetét a magyarországihoz, nincs jó hírünk a világban, na.

A poszt a hvg.hu véleményrovatában is olvasható.

„A lovagregények a plafonig értek,

És köztük egy szikár alak ült.

A füstölő gyertya a körmére égett,

Ha az ész fejvesztve menekült.

A valóság végül már messze járt,

S ő elindult akkor, hogy átélje, amit kitalált.”

Van valami nagyon kínos érzés abban, amikor egy cseh úgy beszél Magyarországról, mint egy legszívesebben letagadni való, kéretlen párhuzamról. Nem is gondolnánk, de a végső löketet még a 92. percben Gyurcsó zúzta be Petr Čech kapujába, a gyerök azóta nem találja a helyét a válogatottban, ahogy a csehek sem: mi történt a világgal, ha már a litvánok után, a magyarok is megvernek hazai pályán fociban?

Pedig Magyarországról nézve Csehország elérhetetlen távolságban körvonalazódik valahol a horizonton, Prágában bárhol a sör még mindig csak harminc korona, és ez a kurva villamos is pontosan érkezik a megállóba. Csehországból ugyanakkor ezt a mindig rebellisnek tartott országot kellő mértéktartással kezelik, egy nép, amely képtelen beállni a sorba – és kivárni a sorát! – csak egy szóból ért, amolyan svejkesen mondva: adj a magyar pofájára, és tudja, hol a helye.

Éppen ezért izgalmas a legújabb fejlemény: a jelenlegi cseh politikai kurzusnak mintha megtetszett volna az EU elleni orbáni szélmalomharc. Példák hosszú sorával lehetne ábrázolni a párhuzamokat: mindkét ország stratégiai döntést hozott és nyitott a keleti piacok felé is, hogy ezzel is csökkentsék függőségüket az európai exportpiacoktól. Mindkét ország hosszasan problémázott az eurós forrásokkal. Mindkét országban szent harcot hirdettek az Európai Birodalom ellen, mert az Barroso vezetésével csak aláássa a cseh és a magyar államiságot. És mindkét országban még nem szeretnék bevezetni az eurót, mert ők így döntöttek, érted.

Természetesen ellenségnek minősülnek a Birodalom bürokratái is, akik nem hagyják kibontakozni a cseh és a magyar utat, teringettét. Csehország és Magyarország erősen elszigetelte magát a brüsszeli központtól, még ha kivételes különbségek azért akadnak, lásd Malév bebuktatása Magyarországon, a csehek közben mindent megtettek a ČSA megmentése érdekében. Nem mintha ettől rosszabbul aludnánk: az új típusú cseh-magyar tengely – aranyapám, ha ezt Benes és Horthy megélte volna! – csupán délibáb, semmivel sincs több tartalom benne, mint a szlovák-magyar elvtársak egykori csőrcsatáiban, csak a vezetéknevek változtak.

„Bús képű lovag az utakat rója,

Ha nincs, hát keres akadályt.

S ha úgy érzi, fontos, hogy valaki várja,

Egy Dulcineát is kitalál.

A valóság gyakran a fejére áll,

Ő nekivág akkor, és rémes, hogy néha mit csinál.”

Érdemes megnyitni egy újabb dimenziót: amíg a csehek és a magyarok próbálgatják, az inkább partnerek vagyunk, mint vetélytársak szerepet, a visegrádi szövetség másik két országa is látványosan egy platformra helyezkedett a cseh-magyar újsütetű barátsághoz képet teljesen ellentétes elvek alapján. Klaus és Orbán EU-ellenes álláspontja helyett Fico és Donald Tusk is egyértelműen támogatja az európai integrációt, az európai egységes fiskális politikát, sőt: nem volt ellenvetésük az egységes európai adórendszerrel sem, hoppá. A lengyel pénzügyminiszter hangosan kijelentette: az európai unió politikai és gazdasági válságának megoldása, például a közös kötvények kiadása lehet. A lengyel külügyminiszter pedig európai föderációról beszélt, miközben biztosította Brüsszelt, hogy a lengyel kormány a mélyebb európai integráció elkötelezett híve. Persze: a Kaczyński testvér most biztosan puffog, igyál egy Żubrówkát, Jarosław!

2006. október 23. Kossuth tér, Parlament kávézó. Gyurcsány takarodj! - zengett az utca, néhány sarokkal arrébb, egy hónappal korábban már lángolt a tévészékház is, kapucnis fiatalok céltalanul és egymást hergelve rohangáltak az utcán. Szlovák újságíró haverral az étterem üvegablakán keresztül bámulunk kifelé, a pincér letett valami ütősebbet is a sör mellé, hosszú éjszaka lesz ez. - Valamit nagyon csúnyán elrontottatok, emlékszem, nemrég még minta voltatok a térségnek. Felnéztünk rátok, utánoztunk mindent, ami Magyarországon történt - mondta akkor Martin.

Emlékezhetünk: a kilencvenes években Magyarország játszotta el az éltanuló szerepét, büszkék is voltunk rá, miazhogy. Azóta sok minden megváltozott: a magyar mintaszerep a Bokros-csomag által adott lendület miatt néhány évig még kitartott, aztán a haza ellenzékbe került. Most ott tartunk, hogy Orbán kijelentette: egyelőre nem akar belépni az eurózónába. Ja bazmeg, egyelőre én sem tervezem, hogy éneklek a milánói Scalában, de tényleg. Nem akarni azt, amit egyébként is képtelenek lennénk teljesíteni: alibista bla-bla az agymosott választók felé.

A cseh kormány egyébként hasonló, kétségbeesett kommunikációt folytat: egyrészt nem tudják, milyen irányban induljon a gazdaság, de saját tehetetlenségükért Brüsszelt, az IMF-et, stb. teszik felelőssé. Tény: az euró pillanatnyilag nehéz időszakot él át, az euróellenesség hangadói látszólag nyeregben érezhetik magukat. Senki nem tudja, mi várható két-három év múlva, de egyes cseh szakértők konkrétan megmondták: idén már nem lesz euró. Erre mondják: hát ez nem jött be.

Az igazán kemény jelenetek azonban Magyarországon történnek. Egyszerűen hihetetlen az a világvége-hangulat, amely eddig inkább a szélsőjobbos kánont határozta meg, egyre inkább megjelenik a kormányhoz közel álló szakértők kommunikációjában. Ezek az emberek teljesen elszakadtak a valóságtól, és egy olyan beteg, idejétmúlt világszemlélettel irányítják az országot, amelyre nincs magyarázat. Európából vagy legyintenek a magyarokra, vagy minimum furcsán néznek rájuk. Örült a pártlap is: nem jött be, Merkel megértette Orbánt. Merkel az egykori NDK területéről származik, a demokrácia elvének semmibevétele teljesen érthető számára, már csak az a kérdés, hogy negatív vagy pozitív értelemben gondolta, na vajon.

Senki nem tagadja: az európai közös piac működésén javítani kell, reformokra szorul. A változások rendszerszintűek lesznek. Bizony, elkerülhetetlen és komoly fejleményeknek nézünk elébe: előbb-utóbb bekövetkezik az európai országok szorosabb integrációja. A jelenlegi nehézségekre ez lehet a megoldás, még egyszer az euró nem engedhet meg magának olyan felelőtlenül gazdálkodó államot, mint például Görögország. Aki ezt nem érti és tudatosan becsapja, félrevezeti választóit, aki egy teljesen globalizálódó világban, ahol a világpiacon nagyjából négy-öt komoly játékos (ti. USA, Kína, EU, Dél-Amerika, India) lőhet gólokat, önálló magyar/cseh útról – értsd: 10 millió ember, muhaha! – beszél, az kérem nettó hazaáruló és a magyaroknak tudatosan rosszat akar.

Eközben a lesajnált, együgyű tótocskák még a végén megcsinálják. Rövid időn belül három helyről is alaposan felszopták a szlovák gazdaságot. Októberben Orbán dicsérte Magyarországon Ficót, szeptember végén Hollande francia miniszterelnök örömködött szlovák-francia közös álláspont miatt , augusztusban Rösler gazdasági miniszter üdvözölte a szlovák takarékossági politikát. Tessék, Szlovákia feketén-fehéren bezzegország lett véglegesen az EU szemében. Jelenleg, kérem, ott tartunk, hogy Ficóék megcélozták: akár a kétsebességes EU belső körébe is becsúszhatnak, kemény. Pedig Fico semmivel nem kisebb nacionalista és populista, mint Orbán, de okosabb: nem hergeli a szlovák társadalmat Brüsszel ellen, nincs szlovák Békemenet, és köszönik szépen, nagyon jól megvannak az euróval is.

Az, hogy a kormány nem érti a szomszédságpolitikát, már hagyományos. Szomorúbb, hogy a dicső Monarchiáról vagy régiós együttműködésről álmodozó polgári underground is nagyjából annyira érti Közép-Európát, mint az X-Faktorban az egyszeri versenyző a mentorok iróniáját, amikor megdicsérik őket. Sajnos a következtetések levonására már nem marad intellektuális erő. Itt marad az értetlenség és a visegrádi országok lakóinak undora a magyar régiós külpolitikával kapcsolatban. Közép-Európa a szemünk előtt hullott cseh-magyar EU-ellenes és szlovák-lengyel EU-párti részekre. A cseh kormány kritikusai szerint nem biztos, hogy olyan jó, ha a magyarokkal emlegetik őket egyre gyakrabban egy lapon. Ciki. Eközben Szlovákiában: 17 százalékban növekedett az ipari termelés és így hagynak le minket a lengyelek is.

Magyarország a II. Békemenetre készül, Európa paksimogyorója lettünk, no future.

Don Quijote, Don Quijote,

A szélmalom csak játszik veled.

Don Quijote, Don Quijote,

Ma is köztünk élsz, de más a neved.

Don Quijote, Don Quijote,

A szélmalomharc mire való?

Don Quijote, Don Quijote,

Minek álmodni, ha ébren is jó?