"A magyar élet ára, a szovjetek halála" - virított a jelszó a Tábori Posta levelezőlapjain - nem jött be, a magyar hadsereg történelmének legsúlyosabb vereségét szenvedte el a II. világháborúban. De vajon mennyire vették komolyan a korabeli propagandát a ma már egyre többször "hősöknek" (WTF?) nevezett magyar katonák? (Leadképünkön: Horthy Miklós katonái orosz civilek házait gyújtják fel.)
Éreztem több hozzászólónál az elementáris felháborodást, amelyet legutóbbi posztom váltott ki, elismerem: körültekintőbben kellett volna fogalmaznom. Ugyanakkor örülök, akadtak, akik mégis megértették mondanivalóm lényegét, innen érdemes folytatni. Kritikámat a második világháború végén, a magyarországi nők ellen elkövetett erőszakhullám kapcsán tervezett film “scriptje” váltotta ki, amely mélyebb magyarázat nélkül azt sugallta, hogy az egyik oldalon állt a kanos, állati létben vonuló, orosz horda, amely csak úgy, véletlenül, ha már ott járt, magyarokat gyilkolt és erőszakolt. Mintha azt mondanám: a holokauszt azért történt meg, mert azt senki más nem tudta volna megcsinálni, mint a németek.
Ismerős ez a revizionista történelemszemlélet, amelynek egyenes következményét már az eredeti poszt alatt olvashattuk, amely alapján fideszes önkormányzatok napi szinten utcatáblákat (Az önkényuralmi Bajcsy-Zsilinszky) cserélnek le vagy az ifjú keresztények (IKSZ) megkérdőjelezik a Szabadság-téri szovjet emlékmű (avagy: a "kőkupac") létét is. Közben nincs viccesebb ebben a kommunista démonok elleni don Quijote jellegű szélmalomharcban, amikor a józan észre fittyet hányva a történelmet visszavetítve olyan eseményekért ítélnek meg embereket, akik nem éltek a későbbi korokban és nem felelősek a későbbi eseményekért (pl: Frankel Leo utca átnevezése Pécsett): az ottani Fidesz érvelése szerint a 19. századi munkásmozgalmár tevékenysége előrevetítette a Rákosi-korszak visszaéléseit, facepalm. És közben Putyinnál tartja a markát, nem leszünk orosz gyarmat? Muha.
Hibáztam, mert nem mondtam ki kellő határozottsággal az etikai ítéletet a vállalhatatlan cselekedetek felett, csupán a téma politikai, populista megközelítésére mutattam rá megfelelő hangsúllyal. De a film készítői is akkor fognak eljárni kellő körültekintéssel a téma bemutatásakor, ha nemcsak az erkölcsi ítéletet mondják ki, nemcsak az egyes eseteket mutatják be, hanem azok okait, indítékait is! Ezért idéztem a zseniális német alkotást, amely hasonló témában a lehető legjobb arányérzékkel mutatta be nemcsak az Berlint felszabadító orosz katonák erőszakoskodásait, hanem azok lehetséges kiváltó okait, az orosz katonák indulatait. E posztban – ígéretemhez híven – ehhez szeretnék hozzájárulni, hogy még a magyarországi erőszakhullám témakörén kívül is nagyobb tabutémának számító, a magyar katonák által, idegen területeken elkövetett szadizmust bemutassam.
Erre már csak azért is szükség van, mert a téma ismeretlensége mellett Magyarországon tetten érhető az a törekvés, hogy az orosz erőszakoskodásokat úgy mutassák be, mintha minden ok nélkül történt volna. Ez pedig nettó történelemhamisítás és az emlékezetpolitika megcsúfolása. Persze, tudom én, oly korban élünk, hogy igény van a napi giccsre - Wass Albert, Thormay Cécile, BROAF! - gyenge jellemű emberek nem bírják látni a múlt kudarcainak okait, de vajon Berlinben és Bécsben miért áll a szovjet emlékmű? Vagy ha az eszkimóiak szabadítanak fel a magyar állampolgárok százezreinek deportálását lehetővé tevő fasiszta uralom alól, akkor minden oké?
Egy kis történelemlecke: a II. világháborút Németország egyik leghűségesebb szövetségeseként Magyarország az antifasiszta koalíció ellen vívta. Nem az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió támadta meg Magyarországot. Nem nevet: 1941 június 27-én Magyarország támadta meg a Szovjetuniót. A magyar katonák, többek között, számos megtorló műveletben vettek részt a mai Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna területén. Nem kevés olyan - teljes feltárásra váró! - dokumentumot, szemtanú vallomását tárolnak az orosz levéltárak, melyek a magyar hadsereg alegységeinek bűncselekményeit taglalják a megszállt területeken, akik szélsőségesen kegyetlenül viszonyultak a helyi lakossághoz, és a szovjet hadifoglyokhoz. Minderről a magyar közvélemény sajnos szinte semmit sem tudhatott. Mostanáig.
Szucse: Tömeges gödörbelövés, nemi erőszak, válogatott kínzások (1)
Foto: Szucse, Lenin emlékmű
1942 augusztus 31 -én Sz. Sz. Satilov Altábornagy, a Voronyezsi Front Politikai Osztályának vezetője jelentést küldött a megszálló támadók atrocitásairól Voronyezs földjén A. Sz. Serbakovnak, a Vörös Hadsereg Általános Politikai Osztály Vezetőjének:
"Jelentem a szovjet polgárok és a Vörös Hadsereg fogságba esett katonái ellen a német megszállók és magyar lakájaik által elkövetett szörnyű atrocitások tényeit. A hadsereg egységei Klokov politikai osztályvezető elvtárs vezetésével felszabadították a magyar megszállástól Sucse falut. Miután Sucse faluból kiűzték a megszállókat, Popov M.A. politikai tiszt, Konovaljov A.L. tábori felcser, és Cservincev T.I. szörnyű magyar bűntettek nyomaira bukkantak Sucse falu lakói, és a fogságba esett Vöröskatonák valamint parancsnokaik ellen.
Szagolub Vlagyimir Ivánovics hadnagy megsebesült, elfogták és brutálisan megkínozták. Testén több, mint 20 szúrt sebet találtak. Bolsakov Fjodor Ivanovics politikai tiszt helyettes súlyosan megsebesült, fogságba esett. Vérszomjas utonállok meggyalázták a mozgásképtelen kommunista testét. Karjaiba késsel csillagokat véstek. Gerincén több szúrt sebet ejtettek.
Vilenszkij katonaorvos oktató súlyosan megsérült, Gorbacsova Akulina állampolgár vette pártfogásába. Megtudták ezt a magyarok, odamentek hozzá, és megkérdezték " a mi ruszkink vagy?" az ifjú hazafi ellentétes értelemben válaszolt. Erre a magyarok Vilenszkijt az ágyneművel együtt megragadták, és élve egy gödörbe temették. Az egész falu szeme láttára lőtték agyon a magyarok Kuzmenko polgárt, mert a parasztházában 4 lőszert találtak.
Ahogy Hitler rabszolgái betörtek a faluba, azonnal összeszedték a férfiakat 13 éves kortól 80 évesig, és a hátuk mögé hajtották el őket. Több, mint 200 embert evakuáltak Sucse faluban. Közülük 13-at a falu közelében lőttek le. A legyilkoltak között volt Pivovarov Nyikita Nyikiforovics, fia Pivovarov Nyikolaj, Zübin Mihail Nyikoláevics, iskolaigazgató, Sevelev Zahar Fjodorovics, Korzsev Nyikolaj Pavlovics és így tovább.
Sok lakost kifosztottak és a marháikat elhajtották. A fasiszta banditák 170 tehenet és 300 juhot loptak el a lakosoktól. Sok nőt és asszonyt megbecstelenítettek...
Még ma elküldöm az aktát a hitleristák szörnyű törvénysértéseiről"
Szvetlovo: agyonlövések, gyújtogatás, rablások (2)
Fotó: Horthy Miklós katonája partizánokat fog el
A következő dokumentum Kutruhin Anton Ivanovics földműves kézzel írott vallomása, aki Szevszk járásban, Brjanszk régióban élt: "a fasiszták magyar bűnrészesei 1942 május 9-én törtek be falunkba, Szvetlovóba. Falunk minden lakosa igyekezett elrejtőzni ez elől a förgeteg elől, ők észrevették, hogy az emberek rejtőzni próbálnak előlük, és azokat, akiknek nem sikerült rejtőzni előlük, agyonlőtték, néhány asszonyunkkal együtt.
Magam is, 1875-ben született aggastyán, a pincében voltam kénytelen elrejtőzni előlük... Az egész faluban folyt a lövöldözés, égtek az épületek, és a magyar katonák ellopták az értékeinket, teheneinket, borjainkat"
Hatvanhét férfi elégetése a kolhoz krumplis gödrében (3)
1942 május 20-án a magyar katonák a "Negyedik bolsevik vetés" kolhozban letartóztatták az összes férfit. Varvara Fjodorovna Mazerkova kolhoztag így emlékszik vissza az esetre:
"Amikor meglátták a falunk férfiait, azt mondták, ezek partizánok. Ugyanezen a napon, vagyis 1942 május 20-án elfogták a férjem, Mazerkov Szidor Boriszovicsot, 1862 -ben született, és a fiam, Mazerkov Alekszej Szidorovicsot, 1927 -ben született, kínvallatták őket, majd ezután összekötözték a kezeiket, a krumplis verembe vetették őket, szalmát dobtak rájuk és meggyújtották. Ugyanezen a napon nemcsak az én férjemet és fiamat, hanem további 67 férfit égettek el."
Szvetlovo falu felgyújtása (4)
A magyar megtorlók elől menekülő lakosok által elhagyott falvakat felégették. Szvetlovo falu sem járt jobban, egy helyi lakos, Natalja Aldusina írta:
"Amikor az erdőből visszatértünk a falunkba, képtelenség volt ráismerni. Néhány öreget, asszonyt és gyereket brutálisan lemészároltak a fasiszták. Égtek a házak, a barmokat és a lábasjószágot ellopták. A gödröket, amelyekbe elrejtettük az értékeinket, feltúrták. A faluban nem maradt semmi más, csak kormos romok."
Orjol: Háromszázötven ember megkínzása, lelövése (5)
Fotó: az orjoli kivégzett gyerekek síremléke
Ez a tömeggyilkosság 1942 május 28-án történt, írja vallomásában Szlobodki Evdokija Vegyesina orjoli helyi lakos így emlékszik vissza:
"Én és majdnem miden lakos az erdőbe menekült. Oda követtek minket ezek a nyakvágók. Ők a mi helyünkben, ahol mi... (a többi rész olvashatatlan) ...saját embereikkel, lelőttek és megkínoztak 350 embert, többek között az én gyermekeimet is, a 11 éves Nyinát, a 8 éves, Tonyát, 1 éves kisfiamat, Vityát, és az öt éves Kolja fiamat. Alig maradtam meg élve gyerekeim holttestei felett."
Orosz levéltári dokumentumok szerint csak Szevszkovo körzet három orosz falujában 20 nap alatt a magyarok 420 békés polgári lakost mészároltak le. A dokumentumok szerint regionális szinten ez nem elszigetelt eset.
Brijanszk és Roszlavl közötti erdőben: deportálások, tömeges kivégzések (6)
Fotó: Brijanszk ma
1942 júniusában - júliusában a 102-es és 108-as magyar hadosztály egységei német alakulatokkal egyetemben megtorló akcióban vettek részt a brjanszki partizánok ellen, "madárdal" fedőnevű hadműveletben. Roszlavl és Brijanszk közötti erdőben megtartott akció során a megtorlók 1193 partizánt megöltek, 1400-at megsebesítettek, 498-at elfogtak, több mint 12000 lakost deportáltak.
Fotó: Roszlavl ma
A "Cigánybáró" hadművelet (7)
A 102. és 108. magyar hadosztály alegységei (42. 43., 44. és a 51. ezredek) vettek részt a partizánok elleni megtorlásban "szomszédi segítség" ( 1943 júniusában) Brijanszk alatt, és a "Cigánybáró" hadműveletben a mai Brijanszk és Kurszk körzetében. (1942. május 16. - június 6.). Csak a "Cigánybáró" hadművelet következtében a megtorlók 207 partizán tábort számoltak fel, 1584 partizánt öltek meg, és 1558-at ejtettek foglyul. M. Sz. Govorok történelem tanár, Novoszergeevka faluból, Klimovszki járás, Brjanszki körzet, így tanúskodott:
"A mi erdeinkben Nyikolaj Poludrenko vezette osztag (100 fő) harcolt az itt állomásozó Álgya Zoltán féle 105. magyar gyalogos hadosztállyal amely hírhedten kegyetlen volt a partizánok elleni harcban...Július elején a magyarok úgy döntöttek, hogy leszámolnak velük, hatalmas erőket vontak össze, és bekerítették az osztagot a Szofievszki erdőben. Néhány napon és éjszakán át folyt a véres harc. Egy utolsó kétségbeesett akcióval nagy veszteségek árán, de sikerült a partizánoknak kitörniük a blokádból...
Álgya-Pap Zoltánról bővebben itt olvashattok. A tömeggyilkos altábornagyot a második vhb. után kényszermunkára ítélték, az 1956-os forradalomban kiszabadult, nyugatra távozott, ahol papként működött haláláig. A wikipédián 1942-es tevékenységéről nem esik szó.
Paraszocski: agyonlövések, néhány perc alatt (8)
Fotó: Paraszocski falu 83 áldozatának emlékhelye
Az ellenség a partizánok arcátlansága láttán nagyon feldühödött. Paraszocski faluban néhány perc leforgása alatt 83 embert lőttek agyon - időseket, asszonyokat, gyerekeket, még csecsemőket is. Egész családokat (Szaluto Jevdokija és 6 gyermeke, Irlica Fekla Jakovlevna és 6 gyermeke és így tovább). Vazsice faluban is voltak áldozatok - 42 fő. Nem lehettek annyira rossz emberek, hiszen még a gyerekeket sem kímélték! Nincs adat az áldozatok pontos számáról, abban az időben sok menekült nem rendelkezett iratokkal. Falvaink megismételték a fehérorosz Katyin tragédiáját"
Cernyjanszki járás: bezárták, majd élve felgyújtották őket (9)
Fotó: A Cernyjanszki járás áldozatainak emlékműve
A magyar seregek nemcsak a békés lakosokhoz és a partizánokhoz viszonyultak kegyetlenül, hanem a fogságba esett Vöröskatonákhoz is.
Így, 1943-ban a Cernyjanszki járásból, Kurszki körzet, visszavonuló magyar katonai alakulatok a Vörös Hadsereg 200 hadifogságba esett katonáját és 160 szovjet hazafit hurcoltak magukkal koncentrációs táborba. A fasiszta barbárok nyomdokain járva mind a 360 embert az iskolába zárták, benzinnel locsolták le, és felgyújtották. Aki szökni próbált, azt agyonlőtték".
Szadista magyarok, csak erős idegzetűeknek! (10)
Fotó: Satalovszki járás központi emlékműve
Az oroszországi levéltárakon kívül, a jeruzsálemi Yad Vashem Holokauszt Mártírok és Hősök Emlékezete Intézet gondozásában találhatunk dokumentumokat a magyar katonák oroszországi kegyetlenkedéseiről.
"1942 július 12 és 15 között, Harkeevka majorban, Satalovszki járás, Kurszki körzet, 33. magyar gyaloghadosztály katonái elfogtak négy Vöröskatonát. Egyiküknek, Danyilov P.V. főhadnagynak kivájták a szemeit, puskatussal szétverték az állkapcsát, bajonettel 12 sebet vágtak a hátán, majd eszméletlen állapotban, félholtan, elevenen eltemették. Három Vöröskatonát, akiknek a nevét nem ismerjük, agyonlőttek.
Osztogozska: élve megsütött oroszok (11)
Fotó: 1943. január 21-én temették el az osztrogozkai áldozatokat
Osztrogozska város lakója, Maria Kajdannyikova látta, amint magyar katonák 1943 január 5-én a szovjet foglyokat a Medvegyevszkij utcai bolt pincéjébe terelte. Hamarosan sikoltozás hallatszott onnan. Az ablakon kinézve Kajdannyikova elé szörnyű kép tárult:
" Vakító máglyaként égett a tűz. Két magyar a vállánál és a lábánál fogva a tűz fölé tartotta a hadifoglyot, a hasát és a lábait sütötték. Hol a lángok felé emelték, hol a lejjebb engedték, és amikor elcsendesedett, arccal a tűzre dobták. Hirtelen összerándult újra a fogoly . Ekkor a magyarok a bajonettjeikkel hátulról ledöfték".
Források:
(1) http://istram.ucoz.ru/publ/voennyj_voronezh/zverstva_fashistov_na_voronezhskoj_zemle/52-1-0-488
(2) ГАРФ. Ф. Р-7021. Оп. 37. Д. 423. Л. 561-561об.
(3) ГАРФ. Ф. Р-7021. Оп. 37. Д. 423. Л. 543-543об.
(4) ГАРФ. Ф. Р-7021. Оп. 37. Д. 423. Л. 517
(5) ГАРФ. Ф. Р-7021. Оп. 37. Д. 423. Л. 488-488об.
(6) Залесский К. Командиры национальных формирований СС. - М.: АСТ; Астрель, 2007. с. 30
(7) http://bratishka.ru/archiv/2009/4/2009_4_10.php
(8) Лебедев Н. Здесь каждая сосна носит в себе свинец// «Литературная газета» № 25(6229). 17 июня 2009 г.
(9) «Огненная дуга»: Курская битва глазами Лубянки. М., 2003. С. 248.
(10) Архив Яд ва-Шем. М-33/497. Л. 53.
(11) Архив Яд ва-Шем. М-33/494. Л. 14.
Az Ungváry Krisztián által is kritizált humánus magyar katonaság legendája táplálja azt a mai napig erős prekoncepciót, amely szerint az orosz katonák ok nélkül, állatias ösztönből hordaként végigerőszakolták Magyarországot. Ne legyenek illúzióink, a fenti esetek mutatják a magyar katonák ugyanolyan állatként kegyetlenkedtek a keleti fronton, mint néhány évvel később a visszatámadó Vörös Hadsereg Berlinben, Budapesten. Jó lenne tehát, ha a készülő film, úgy mutatná be a történteket, hogy mire képes általában az emberi gonoszság, függetlenül attól, hogy orosz vagy magyar az illető és elejét venné, bármilyen féloldalas megoldásnak. Ne a jelenben akarjuk újra megvívni és megnyerni a múltban már egyszer elvesztett csatáinkat, hiszen az oroszoknak sem kötelező ugye gondozni a "magyar megszállók", "gyilkosok" és "szadisták" sírjait, emlékhelyeit. Mindkét félnek megvan a maga felelőssége a történetben, a jövőre nézve az egyetlen elfogadható megoldást egymás kölcsönös tiszteletében látom.
Íme, együtt is lehet közös bűneinkre emlékezni: