Februárban mutatták be Szlovákiában és Csehországban a "Vrahem z povolaní" (Foglalkozása: gyilkos) című filmet, amely az ungvári születésű Vas Károly azaz Karel Vaš egykori hírhedt, véreskezű csehszlovák kommunista ügyész és bíró viselt dolgait mutatja be az érdeklődőknek. A film márciustól minden nagyobb szlovák és cseh moziban megnézhető, amely sok tanulsággal szolgálhatna a magyar néző számára is.

A teljes filmet 100 cseh korona befizetése ellenében itt megnézheted, a teaser ingyenes.

A film forgatásán készült fotókat itt végigpörgetheted.

Még Hungáriában, Ungváron született 1916-ban, az ötvenes évek legnagyobb csehszlovák kommunista hóhérjának tartott Vas Károly, azaz Karel Vaš. Kárpátalja szülöttjének neve ma Csehországban a sztalinista időszak alatt elkövetett bűnöket szimbolizálja. A tavaly decemberben egy prágai nyugdíjas otthonban elhunyt Vaš ügyészi és bírói munkakörben több, mint húsz halálos ítéletet osztott ki, és több száz embert juttatott hosszú évekre politikai okokból börtönbe. Az áldozatok teljes listájához klikk ide. Az idős Vaš élete utolsó szakaszában sem volt képes önreflexióra, visszaemlékezéseiben többször hallhatjuk, kezéhez vér nem tapad, élete során az emberiséget szolgálta.

Tény: az idős “bácsit" az 1989 utáni cseh jogszolgáltatás elítélte, majd felmentette. A cseh közvélemény jó része mai napig háborog: az egykori kommunista bűncselekményeket még mindig büntetlenül meg lehet úszni? Vajon ha egy jól dokumentálhatóan többszörös gyilkos megúszta a felelősségre vonást, mennyi esélye lehet az ad hoc előrángatott Biszku Béla bácsinak? Hát hol van az igazság a Magyarországon elterjedt közvélekedésben, bezzeg Csehországban sokkal keményebben léptek fel a komcsik ellen?

Közvetlenül a rendszerváltás után Csehországban az ötvenes években elkövetett törvénytelenségek miatt egyetlen volt kommunista politikus sem került börtönbe. Az ügyvédek a bűncselekmények elévülésével érveltek, a sajtóban és a televízióban a közönség többnyire akadémikus vitákat láthatott, olvashatott. Mindössze három volt pártfunkcionáriust állítottak bíróság elé, ítélet nélkül. A fordulat az ezredfordulón következett be. Vaš “bácsi” mindig is a sztalinista korszak bűneinek szimbólumát jelentette Csehszlovákiában. Ez Vaš 2001-es bírósági tárgyalása során még jobban felerősödött, amikor bebizonyosodott: ártatlanul küldte halálba a náciellenes harcok egyik fő alakját, Heliodor Píka tábornokot. Első fokon hét évre ítélték, de fellebbezés után, másodfokon felmentették - ezt később a cseh Legfelsőbb Bíróság is megerősítette - elévülés miatt.

Az ügy katalizátorként működött: Karel Vaš egyértelmű esete ébresztette fel a cseh társadalomban az ötvenes, hatvanas évek kommunista bűnökről és elkövetőiről szóló társadalmi vitát, amely rákényszerítette az ügyvédeket és a hatóságot, hogy cselekedjenek és igazodjanak a társadalmi elvárásokhoz. E társadalmi nyomás kényszertette ki, hogy a vizsgálati szervek, több mint hatvan embert megvádoltak és bíróság elé állítottak az ötvenes években elkövetett bűneik miatt. Napjainkig Csehországban harminchat embert ítélt el az ottani bíróság. Kétharmaduk az ötvenes években elkövetett bűncselekményekért felelt. A legmagasabb, kiszabott büntetést – hat évet - Ludmila Polednová ügyésznő kapta, aki Milada Horáková – cseh ellenálló, ellenzéki politikusnő – meggyilkolásában (1950) volt bűnrészes.  

Nem egy darab Biszku Bélát kapartak elő, mert egy helyi náci Képíró körül már szorult a hurok, hanem valós társadalmi és politikai igény alapján végigvitték az ügyeket. Vaš “bácsi” ügye Csehországban teljesen megváltoztatta az ötvenes években elkövetett bűncselekményekről kialakított képet: a kétezres években az ügyvédekben tudatosult, hiába áll rendelkezésükre az igazságszolgáltatást elméletileg biztosító jogi háttér, az egyes kirívó bűncselekményeket és elkövetőiket maguknak kell megtalálni és a bűnösöket elítélni.

♦♦♦

Magyarország a 21. század első évtizedében sem jutott el oda, hogy nagyobb társadalmi igény lenne a 20. századi emberellenes diktatúrák legfőbb bűnöseinek elítélésére, de legalábbis kézre kerítésére. A legutóbbi Duna-menti példák árulkodnak a magyar társadalom történelmileg retardált mentális állapotáról, az igazságszolgáltatás látszólagos igénye elhal a politikai szekértáborok napi harcában. Még mindig vita a magyar társadalom egy részében a tizenötezer ember haláláért felelős náci tömeggyilkos bűnrészessége. Kordokumentum a dotoho Csatáryval foglalkozó posztjai alatti komment folyam (itt, itt és itt), hű lenyomata ez a náci tömeggyilkost bújtató magyar társadalom egy részének.

A kommunista bűnelkövetők elleni átfogó igazságszolgáltatást a pártpolitika akadályozza. A Fidesz antikommunizmusa, amely nem több ma már, mint egy “kulturális” kötőanyag a kormánypárt táborában, valójában a legnagyobb kerékkötője a múlt rendezésének, az egy darab Biszku Béla felett kimondott erkölcsi ítéleten kívül, nincs politikai szándék az ügy jogi folytatására és az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalára sem. Paradox módon ma eljutottunk oda, hogy a “komcsi” múlttal megvádolt pártok - a nyilatkozatok szintjén - inkább hajlandóságot mutatnak a az egykori bűncselekmények feltárására és az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalára.

Ne csapjuk be magunkat, ahogy Magyarországon, úgy Csehországban sem lesznek már fiatalabbak az egykori bűnelkövetők, ne várjuk el, hogy az esetleges elítéltek száma, látványosan megugrik. Jó lenne, ha nem aktuálpolitikai prekoncepciók és mesterségesen kialakított hamis traumák mentén tudnánk meg minél többet a kommunista és náci rezsim brutális és elfelejtett eseményeiről, a történelmi szereplők ránk hagyott múltjáról, bűntudatáról, cselekedeteik okairól. Jó lenne, ha nem fideszes/jobbikos hangulatú sematikus propagandafilmekkel terhelnék a magyar társadalmat, hanem mélyebbre ható magyarázatokat kapnánk a történetekről. Így az emberek valós igazságérzete és az azt követő igazságszolgáltatás is minél szélesebb körben lehetne elfogadott.

Tömegek a filmbemutatón

A cseh dokumentumfilm február 11-i prágai bemutatóját a nagy érdeklődésre való tekintettel két előpremier előzte meg Brünnben és Pozsonyban, míg az eredetileg tervezett prágai 18 órás vetítést 20 órakor megismételték. Pavel Paleček (1977) fiatal történész - aki egyébként a film producere és forgatókönyvírója is egyben - a vetítést a rövid előadással és korabeli tanúk visszaemlékezéseivel tette interaktívvá, látható, hogy a közönséget nemcsak féligazságokkal és prekoncepciós történetelmeséléssel lehet lázba hozni, hanem a történelem kritikai megközelítésével is. 

2013 február 11. Prága, Meet Factory: hivatalos premier, megduplázva.

2013 február 05. Pozsony: Előpremier. Teltház.

2013 február 03. Brünn: Előpremier. Gombostűt se.

Ki volt Vas Karcsi "bácsi"?

1916 március 20-án született Ungváron egy magyar-zsidó ügyvédi családban, ebben a városban végezte el a gimnáziumot is. A Csehszlovák Kommunista Pártba 17 évesen lépett be.

Felsőfokú tanulmányait már a prágai Károly Egyetemen végezte, 1939 februárjában fejezte be jogi tanulmányait. Ez év szeptemberében visszatér a Horthy-Magyarország által elfoglalt Kárpátaljára és bekapcsolódik az illegális ellenállásba. A kommunista funkcionáriusok letartóztatása után parancsot kapott, hogy a Szovjetunióba emigráljon.

A szovjet-magyar határ átlépése után szovjet titkosrendőrök azonnal letartóztatták, a vád: kémkedés. Három évi gulagra ítélték. 1943 januárjában szabadult, azonnal felvételét kérte a csehszlovák ellenállókhoz. Szemproblémái miatt a tiszti személyzet titkára lett. Később katonai bíróság irodájába nevezik ki, majd főügyésznek. Ekkor már együttműködött a szovjet titkosrendőrséggel.

1945 januárjától az 1. csehszlovák hadtest katonai kémelhárításának vezető-helyettese. 1948 után a Legfelsőbb Katonai Bíróság ügyészének nevezik ki. Később az Állambíróság vizsgálóbírója lett. A sztalinizmus idején a Legfelsőbb Katonai Bíróság szenátusi elnöke. Több tucat embert küldött a halálba ebben az időszakban, egyik leghíresebb áldozata a második világháborús tábornok Heliodor Píka.

1951 augusztusában letartóztatták, amikor kommunista Csehszlovákiában csúcsra járatták a belső ellenség keresését a mozgalomban. 1953 júliusában életfogytiglanira ítélték kémkedésért és hazaárulásért és, hogy 1946-ban halálra ítélte Emil de Backer belga állampolgárt.

1956 szeptemberében szabadult és rehabilitálták, indoklás: a belga meggyilkolását nem sikerült teljesen bizonyítani.

1989 novembere után bíróság elé állították Píka generális meggyilkolásáért. 2001 júniusában hét év börtönre ítélték, de 2002-ben az ítéletet elévülés miatt törölték.

2012 december 8-án halt meg egy prágai nyugdíjas otthonban.

Karel Vaš fényképes, részletes önéletrajzát itt láthatod.

A nagyon profin felvezetett és megcsinált Vas-film hozott egy nem várt és megható gesztust is a napokban. Neve nyilvánosságra hozatala nélkül szót kért az egyik politikai napilapban Vas lánya is, aki - többek között a film hatására - úgy döntött, hogy apja örökségének egy részét a sztalinizmus és a szudétanémet kitelepítések áldozatainak emlékének ápolására adományozza. Idézem: "Nyilván ez csak egy csepp jóság lesz az igazságtalanság tengerében, amelyekért apám mindig elutasította a felelősségvállalást". Paleček történész a cseh hírtévé műsorában a napokban kötelességének érezte, hogy nyilvánosságra hozza: Vas lányától olyan e-maileket kapott a filmbemutató után, amelyekben gyakorlatilag bocsánatot kért az apja által elkövetett bűnökért.

A szemmel láthatóan megrendült történész bejelentésének tartalma megérdemli a csodálatot és a tiszteletet. Ti hogy látjátok?