Szomorúan láttuk a hétvégén a magyarországi politikai jobboldal önbeteljesítő performenszét, Philip szerint tényleg nem maradt itthon más, mint a bő gatya és a fütyülős barack. Hogy az eset mégsem kapott különösebb visszhangot csupán annak tudható be, hogy aki csak öt percet belenézett a műsorfolyamba tudja: nem ez Magyarország.  

Itthon vagy! Azonosság tudat megalkotása, régi és új tradíciók életre keltése volt a célja annak a kulturális műsorfolyamnak, amely megvalósítására a költségvetési tartalékból közel egymilliárd forintot csoportosított át azonnal az Orbán-kormány. A Fideszhez erősen köthető Rákay Philip ötletgazda állítása szerint “Magyarország értékeit és kincseit mutatják be”, sokan nem tudják, merre van az Őrség. Nem árulunk el nagy titkot, az unalmas, önismétlő műsorfolyamnak csupán a késő nyolcvanas évek "gulyás-csikós-Hortobágy"-féle hamis magyarosch-piroschkás romantikáját sikerült visszahozni, nemhogy az eredeti, de a rejtett politikai üzenetet sem sikerült átvinni a hétvégén az érdektelenségbe fulladt esemény során.

Lássuk!

Hogy jobban megértsük a hétvégi eseménysorozat gondolati hátterét, ugorjunk vissza az időben egy évet: 2012. szeptember 29. Szent Mihály napja. Ópusztaszer. Orbán Viktor Turul szobrot avatott, vallásos elemeket tartalmazó beszédében hivatalosan is meghirdette kormánya kirekesztő, etnicista politikáját: “Nekünk, a nemzeti összetartozás magyarjainak így kellene a magunk szeretetével, szolgálatával és derűjével kiszorítani minden rosszat és széthúzást a magyar életből.” Ezt a rosszat persze a miniszterelnök közelebbről nem fogalmazta meg, nem úgy Philip:  "Ha jó ideig azt hallja az egyik oldalról, hogy csak a bő gatya meg a fütyülős barack szimbolizálja a magyar kultúrát, nem csoda, ha a másik oldalon is túllendül olykor az inga." Aki ne tudná, Philip itt az 1993-ban született és a politikai jobboldalon állandósuló toposzra utal, amely Landeszmann György, budapesti vezető főrabbi szájából hangzott el és a mai napig pörgetik a kurucinfótól – Philipig.

Landeszmann szavainak visszatérő használata a jobboldali antiszemitizmus önigazoló reflexe csupán. Ne legyen ugyanis szemernyi kétségünk: a rendszerváltás óta, Magyarország értékeivel kapcsolatban semmiféle elhallgatás, tabuizálás vagy eltitkolás nem történt, épp ellenkezőleg. Ugyanakkor mindez elmúlt három évben átcsapott egy kényszerű eseménybe. Az Itthon vagy! - Szeretlek Magyarország! akciósorozat hasonló a tavaly bevezetett Nemzeti Összetartozás Napjához, amely a határon átnyúló “összetartozásról” szólt. Ez utóbbi esetében az iskolától az önkormányzatokig kötelező módon megszervezett eseményen muszáj mindenkinek meghallgatni a szinte kizárólag traumatív és tragikus trianoni narratívákat – Lásd: Így gondozzuk a trianoni traumánkat! - míg a hétvégi műsorfolyam esetén egy soha nem létezett, képzeletbeli Magyarországot láthattunk, ahogy azt Philip elképzelte.

A nem túl bonyolult trükk leleplezéséhez tisztázzuk a nemzet fogalmát, amely egy olyan elképzelés, hogy az ember egy “nemzeti lény”, az emberek pedig a kezdetektől fogva, természetes módon nemzetekre bonthatók. Ez az egyetlen magyarázó és mára általánosan elfogadott, ultimatív jellegű elv a 19-20. század folyamán keletkezett, minden európai országban végbement, és napjainkban a “nemzet”, mint azonosulási keret megvan, létezik. Magyarországon is.Orbán Viktor – ahogy beszéde is elárulja – politikai közösséget épít, amely alapértelmezésben szűkebb értelmezési keret, mint a “nemzet”. Az orbáni trükk lényege, hogy a (politikai) közösség fogalmát összemossa a “nemzet” fogalmával, amely értelemszerűen nem használatos, hiszen a “nemzet” fogalmába több, különböző (politikai) közösség is tartozhat. De nem az orbáni “nemzetpolitikában”, ahol az ő (politikai) közössége igényt tart a tágabb értelemben használatos “nemzet” fogalmára.

És megjött Philip, összetartozunk?

Nyilvánvaló, hogy a különböző (politikai) közösségekhez tartozó emberek nem járnak egy klubba, nem tartoznak össze. Az orbáni trükk jegyében, a “nemzet” nevében az orbáni “nemzetpolitika” felkent papjai ezt kérik számon a nem fideszes (politikai) közösség tagjain. Vajon milyen (politikai) közösséget akar építeni az összetartozás és az ittvanozás nevében Philip, amely narratívája a nyugdíjas-otthonok áporodott levegőjét árasztja, néptánccsoportokkal, asszonykórusokkal, mazsorett lányokkal, népviseleti menetekkel, asztali áldással, kettős kereszttel, ünnepi misével és istentisztelettel, borral, pálinkával, gulyásbállal, gyöngyfűzéssel, csikós-bemutatóval és Puskás Öcsivel telik meg? No offense, ezek mind tiszteletreméltó aktusok, de ma Magyarországon minden rendezvényszervező tudja: egy színvonalas vidéki rendezvény paneljeiről van szó – ez lenne Magyarország rejtett, eddig be nem mutatott aranytartaléka?

Ugyan, dehogy! Viszont az összefüggés a fél év múlva esedékes országgyűlési választások és a Fidesz szavazóbázisának előfordulási helye – ti. minél kisebb település, annál népszerűbb a jobboldali-populista párt – közötti összefüggés egészen klassz észrevétel. Rossz hírem van Philipnek és a többi (politikai) közösségépítőnek: ugyan van elképzelésed, hogy milyenek lehetnek a magyarok, de ez a kép a valóságtól nagyon messze áll, az amit szeretnétek és ahogy reprezentálod az ilyen “felébresztett” hagyományokkal megvalósíthatatlan és a vele összefüggő jelenségek egy teljesen más célt szolgálnak - megosztás, kirekesztés - és ahogy érzékelhetjük a politikai közbeszédben vagy a kulturális életben rohadt hatékonyan is működik. Úgy tűnik.

Tudtam, hogy valami nincs rendben ezzel a mesével

az alapozás után szóljunk, a zavarba ejtő párhuzamokról, a kínos, rég elfelejtett arcokról és történetileg kellemetlen előzményekről, amelyek eszembe jutottak a Szent Mihály napján megrendezett, Itthon vagy! - Szeretlek Magyarország konfabuláció és féligazságok mentén megrendezett monstre akciósorozat kapcsán.

• Philipék szerint szeptember 29. a kisfarsang, az állatokkal való elszámolás és az új bor ideje. Itt a szervezők a két nap alatt és a felvezető kampány során is elhallgatták, hogy Szent Mihály a juhászokon, a szőlősgazdákon, és a borászokon kívül, a kereskedőknek és a vásárlóknak is védőszentje volt, az egykor országosan ismert szentmihályi vásárok miatt.

• A hivatalos propaganda szerint szeptember 29-e, Szent Miháhy napja a “hazatalálásé” és a pásztortüzek ideje. Philipék sugalmazásával szemben tény, hogy sem a Magyar Néprajzi Lexikon sem a Magyar Katolikus Lexikon nem ír Mihály napi tűzgyújtásról, hazatalálásról.  

• Tüzet gyújtani a hagyomány szerint Keresztelő Szent János (Szent Iván) előestéjén szoktak, a tűz ősi (pogány) tisztító, gyógyító erejében bízva az esemény a nyári napfordulót ünnepelte. Hungáriában a katolikus egyház nemcsak megtűrte, de egyenesen támogatta az eseményt, amely mai napig élő hagyománnyá nemesedett, elsősorban falusi környezetben, az egykori királyság hegyes vidékein (pl: Tátra).

Szent János tüze, Szlovákia

• A 20. században több alkalommal hivatkoztak kifejezetten szélsőjobboldali, antiszemita mozgalmak a harcos bibliai alakra.

• 1905: Mihály Arkangyal Szövetsége, “feketeszázas” csoport megalakulása Oroszországban. Elutasították a demokratikus, a szociális és az alkotmányos reformokat, felléptek a nem-orosz társadalmi csoportok, elsősorban a zsidók ellen. A liberális és a haladó mozgalmak elleni megmozdulásaikat rendszerint “hazafias tüntetésenek” nevezték, az orosz etnikai gondolat hívei.

• 1927: Mihály arkangyal Légió alapítása Romániában. Szellemi elődei: az orosz Feketeszázasok. A szervezet ügyes propagandájáról, rendszeresített meneteiről, hazafias, vallásos jellegű ünnepségeiről híresült el. Antikommunista, antiszemita, antiliberális és antiparlamentális jelszavaival elsősorban falusi környezetben tett szert nagy népszerűségre. 

Philip mester Vladimír Mečiar és Jan Slota nyomdokain

Az egri "máglyarakás"

• Vasárnap 1305 településen gyújtottak tüzet Szent Mihály napján, Philipék szerint. Nem jött át a rituálé országos jellege az összecsapott esti közvetítés során: élőben Sopronból, Egerből és Ópusztaszerről jelentkeztek be, míg a rendezvény Facebook oldalán hétfő reggelig csupán nyolc településről töltöttek fel tábortüzes képeket.

• Utoljára hardcore szlovák nacionalisták tüzeskedtek tömegesen a Kárpát-medencében

Átélhettük, tüzet rakni jó dolog egy kempingben, a Tisza-partján vagy a kandallóban egy hideg, téli estén. Élvezzük a tűz melegét, az égő fa illatát a lángok szépségét. A tűznek lehet nyugtató hatása, a lángok szinte hipnotizálnak. Ez a misztikus effekt kelthette fel a modern nacionalisták érdeklődését a tűz iránt úgy kétszáz évvel ezelőtt és ma is. Más magyarázatot ugyanis egyelőre nem találok, hogy a népi hagyományok szerint tűzgyújtás-mentes napon miért tüzeskedik a hivatalos kultúrpolitika. Persze, az olvasónak nem kell a sötétben tapogatózni, nézzük, mi történik évek óta Szlovákiában.

Vatra – szlovákul a szó tűzrakást jelent. Akinek mond valamit Funar, egykori kolozsvári polgármester neve, annak beugorhat a Vatra Românească szélsőjobboldali román párt is, amely egyébként Román Tűzhelyet jelent. A hagyomány szerint lobogott már a tűz 1863-ban, Túrócszentmártonban is, amikor a szlovák nacionalista elit benyújtotta igényeit az autonómiára Hungária határain belül. A mai Szlovákia területén a hegyes vidékeken roppant népszerű esemény a Szent János tűzrakás, Philipékkel szemben Mečiarnak és Slotának nem volt szüksége majd egy milliard forintnyi koronára, hogy “hagyományt teremtsenek”.

Philip, gy néz ki egy magas máglyarakás, ha már

A szlovák belpolitika egykori nacionalista fenegyerekei a 2010-es országgyűlési választások előtt, egy ünnepségsorozat keretén belül, tűzrakások meggyújtásával emlékeztek meg az 1992 július 17-én elfogadott szlovák függetlenségi nyilatkozatra. A deklaráció szerint a Szlovák Köztársaság a szlovák nemzet szuverén állama. 2009-ben csak az SNS több, mint 30 vatrát gyújtott meg, amely szerintük egy olyan szlovák nemzeti szimbólum, mint a kettős kereszt. A HZDS sem akart elmaradni: ők két héten keresztül égették a máglyákat, az eredeti tervek szerint minden kerületben.

A szlovák nemzeti erők táborán belüli erőviszonyok megváltozását mutatta, hogy a hardcore nacionalistáktól elhatárolódva a populista-nemzeti baloldal arcai - Ivan Gašparovič, Robert Fico, Pavel Paška - már nem mentek el máglyákat gyújtani. Nem úgy Jan Slota, aki sűrű nyári programja ellenére néhány tűzgyújtást személyesen kísért végig, de Mečiar sem hagyta ki a jeles eseményt hívei körében. A kormányzásra készülő Smer ugyanakkor csak alacsonyabb szinten vett részt a tűzgyújtásokban, ahogy azt egy magát középre pozícionáló, de a szélsőjobb szavazataira is igényt tartó néppárttól már csak megszokhattuk.

Meg így: Terchová, Szlovákia

De most akkor mi volt ez az egész őrület?

• Fingreszelés

• Szavazói bázis megerősítése egymilliárdból

Philip, kiállsz tornacsukában a Dunakanyarba, nézel Szlovákia felé, irigykedsz a modern, befogadó – értsd: a szlovmagyarok nagyarányú beolvadása – és nem traumatikus szlovák nacionalizmusra, vágyakozva csorgatod a nyálad rá, de sajnos pontosan azért, mert egyáltalán nem ismered milyen is az valójában. Megpróbálod kitermelni a kicsi, kis rendes, őszinte homlokú, ízes beszédű magyarjaidat, akik ezentúl nem Horvátországba, hanem az Őrségbe vagy a Zemplénbe mennek nyaralni.

Hello, az etnicisták a "nemzetet" egy olyan önmeghatározó közösségnek tekintik, amely tagjai közös szimbólumok, mítoszok, emlékek, értékek és származási hagyományok szerint élnek, ezekhez történelmi területeikkel és a szülőfölddel összekötik, közös kultúrát hoznak létre és terjesztenek, valamint szokásokat és törvényeket alkotnak. Philip projektje ott kapott léket, hogy eszük ágában sincs ezeknek a követelményeknek megfelelni, ráadásul e folyamatok önmagukban nem hoznak létre egy valódi azonosságot vagy a kultúrharc meghaladását, ahhoz ugyanis más társadalmi és politikai változások is szükségesek!

A Fidesz nem gondolkodik egységes nemzetben, csupán erős (politikai) közösségben. Az "Itthon vagy – Magyarország, szeretlek" etnicizáló, "nemzetépítő" elitpóz sokadik próbája nem más, mint a következő országgyűlési választások előtti kick off meeting a választókkal, egy politikai tábor összerántására szolgáló sikertelen kezdeményezés.