Székely deszkások, szevasztok, felvidéki zsiványok szevasztok! Hazaért mindenki? Hogy tetszett a legújabb Kész Átverés Show az Orbán-medencében? Regionalizmus az új pina!
Pozsony, Diákhálózat (MKP-s civilek): 3 fő.
Pozsony, Via-Nova (MKP), Fidelitas (Fidesz), Jobb Komáromért (Jobbik): 30 fő
Budapest, Bayer Zsolt (Magyar Hírlap), nemzeti motorosok (Jobbik): 300 fő
Erdély, Székely Nemzeti Tanács (civil)+ erdélyi politikai pártok, Együtt-PM: 15 ezer fő, a tervezett létszám 10 százaléka. Nem ért össze az 53 km-es lánc sem.
Gyorsmérleg: 333 kibic, 14 ezer megvezetett székely paraszt
Gyorsértékelés: a Magyar/Székely Ethnic Pride avagy a Nagy Nemzeti Kígyózás nem érte el célját (ti. felhívni a világ közvéleményét és meggyőzni a román közvéleményt), szavazatszerző akciónak viszont lehet nem volt rossz, plusz sétáltatok egyet a szabad levegevőn
A rendezvény hatása: nulla
Esély az autonómiára: nulla
Paradox módon, a szavakban és jelmezekben a "magyar érdekek" védelmezőjének mutatkozó Fidesz-Jobbik tandem gyakorlatilag a helyi rommagyar és szlovmagyar érdekek elárulója. Mindezt egy olyan történelmi korszakban és európai konstellációban teszi, amikor pedig elvileg lehetőség nyílna egy kelet-Európai konszolidálásra, az oly sok keserűséget okozó nemzetállamok fokozatos lebontására. Nem ez történik, mert az általam már sokszor ostorozott betonfejű nacionalizmusra alapuló “nemzetpolitika” újra megerősíti a magyar, a szlovák és a román "nemzetállamot".
Nem nehéz belátni az elmúlt kétszáz év alapján, hogy egy “nemzet” felépítése és az emberek nacionalizálása szorosan összefügg a társadalom átpolitizálásával, pontosabban: nacionalizmus és politika két a kézben jár. A helyzet az barátaim, hogy a “nemzet” szó, akármennyire is próbáljuk kulturális kategóriaként kezelni, elsősorban és nagyon megbízhatóan egy nagyon hatékony szavazatszerző politikai jelenség marad. A “nemzet” nevében ömlenek ránk a politikai ígéretek, hangzanak el elvárások, igények. A legegyszerűbb vagy a legáttekinthetetlenebb és haszontalanabb politikai törekvések varázslatos módon, a “nemzet” nevében hirtelen legitimizálódnak.
Minden.
Halásztelek, Alcsútdoboz, Budafok-Tétény, Siófok - ősi román települések delegáltjai a menetben
Nem kétséges, berugták a motorokat, elindult a hatuma-szavazatokért is a nagy Játék, Határok nélkül! Ezúttal nem több napos, szabadegyetemes, okoskodós-jólmegmondós, este részegre ivós és kislánnyal a szomszéd faluból csápolóst rendelt el a Project Manager, hanem menetelős, zászlólobogtatós, közlekedési út mentén hosszú sorba állós, bús dalokat éneklős és néha „Autonómiát!” kiabálós rettenetet dobott a gép. Hogy szívhatták a fogukat azok a szlovák állampolgárok, akiknek most azért mégis illett megjelenni a Nagy Nemzeti Kígyózáson, hiába no, nyáron még jól össze is vesztünk, Martosra menjünk vagy Gombaszögre?
Nézzük, miről is van szó.
A kiáltvány szerint a gonosz román hatalom olyan területi átrendezést hajtana végre, hogy a negyvenegy romániai megye és a bukaresti kormány közé beraknának még 8 nagy régiót, mint közigazgatási egység. E régiónak 2,5 millió lakosa lenne, az etnikai arány 65:30:5 arányban oszlana meg románok, magyarok és romák között. Egy ilyen közigazgatási átszervezésről a szlovmagyar olvasók és politikusok is tudnának mesélni, milyen hatással volt a szlovákiai közigazgatás észak-déli átszervezése a kisebbségi magyar érdekképviseletre, de ez most egy másik történet. A történet lényege, hogy jelenleg, bármilyen paradox is, a rommagyarok számára a jelenlegi megyefelosztás megőrzése tűnik a leginkább előnyös mátrixnak.
Erre mit csinálnak az idióta nacionalisták?
Őket meg ki hívta?
Rálicitálnak, és beindítják, budapesti hátszéllel megtámogatva, az „Autonómiát!” elnevezésű meglehetősen kontraproduktív játékot és felülnek, ki tudja hanyadszor, a szopórollerre. Eddig két felvonáson/felvonuláson vagyunk túl, az egyik jobban sikerült, mint a másik. Idén márciusban Marosvásárhelyen játszott felvonulósdit néhány ezer fő, ilyeneket kiabáltak, hogy „Vesszen Trianon!”, „Székelyföld nem Románia!”, „Ria-ria-Hungária!”, stb. A második tömegmegmozdulásra – mit ad isten, megint egy nemzeti ünnep magasságában – októberben került sor, ez volt a „Székely Menetelés”. Márciusban 64 Vármegyéseket, ezúttal Jobbikosokat láttam a menetben, jó lehetett biztos a hangulat, vajon ki hívhatta őket?
Na, gyertek egy kicsit közelebb, amúgy tudjátok, mit szeretnétek?
Autonómiát, már hallom is, de mégis hogyan? Néhány naív emberen kívül el is hiszi ezt valaki? Itt a fontos kérdés: területi autonómiát szeretnétek vagy (etno) kulturális autonómiát? Ha az előbbit akkor abban egészen biztosak lehettek, hogy sem Romániában, sem Szlovákiában nem lesz teljesen etnikailag homogén. Székelyföld „történelmi” (??) határain belül él úgy 25-30% román és roma is, ezt az adatot szlovákok viszonylatában valamelyik matekos számolja már ki nekem Dél-Szlovákiára nézve, köszi. Láttatok a vasárnapi menetben románokat, esetleg román trikolórt? Én nem. Szép dolog, hogy eljön a Fidelitas Budapestről Pozsonyba – szegény Gubík tavasz óta már nem pacsizhat Szávay Pistával nyilvánosan – de mondjuk volt ott veletek egy szlovák szervezet képviselője? Vajon hány románt nyerhetett meg a mostani menet?
Regionalizmus
– ez most az új Attila Ostora és az új pina, erre tapad most minden turbómagyar, hiszen egy nemzetállamon belül megjelenő és azzal konkuráló másik nemzeti mozgalomról van szó. Minden regionalizmus alapja, hogy az érintettek létrehozzanak egy új „nemzetet”, új identitást, amely utalhat egy bizonyos területre, mint „haza”. Ez az úgynevezett „Székelyföld” esetében sikerült, Dél-Szlovákiában a történet macerásabb vagy őszintén szólva, kivitelezhetetlen. Erre a kitalált és megénekelt területre alapozva indulhat be aztán egy egészen komoly politikai mozgalom is, amelynek célja az ún. „autonóm terület” kivívása. Csakhogy ez a regionális identitástudat és az államhoz fűződő identitástudat párhuzamosan szükségszerűen kettős (nemzeti) identitás-tudatot hoz létre:
Szlovmagyar, rommagyar.
Dél-szlovákiai magyar nacionalistái (az MKP) azért is vannak szarban, mert ha ők valóban autonómiát akarnának, valódi együttműködésben gondolkodnának, nem próbálnák verbálisan megsemmisíteni azt a nagyszámú, kettős identitástudatú társadalmi csoportot, amelynek idén nyáron ezt üzenték: vírus. Ne tévesszenek meg senkit a szép szavak, bárgyú kampánytrükkök. Az MKP, a Via-Nova és magyarországi etetője a Fidesz-Jobbik tengely nem akar együttműködni, ők a sovinizmusban hisznek és a kizárólagosságban. Egy valódi regionalistának alapkövetelmény a kettős identitás, hiszen, ha csak az autonóm területhez kötődne identitása, megállnának a többségi nemzet részéről érkező érvek: nem vállal közösséget az országgal, ahol született. Tehát soviniszta és irredenta.
Romániában, Erdélyben a helyzet hasonló. Ha a Fidesz-Jobbik által pénzelt nacionalista mikroszervezetek és az RMDSZ nacionalistái valóban autonómiát szeretnének, akkor most nem etnikailag homogén bulikat szerveznének hónapok óta. Mert az nagyon kevés, amikor azt mondja a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke: dehát elküldtük a meghívókat a román újságíróknak (muha). Egyáltalán: melyik volt az az okos rommagyar politikus/szervezet, aki kitalálta, hogy a romániai közigazgatási reform tárgyalása idején húzzuk ki az autonómia kártyát és meneteléseket szervezzen? Nem kell ehhez olyan okosnak sem lenni, hogy belássuk: a fenti eseménysorozat két következménnyel biztosan fog járni:
- Számháború a megmozdulások részvételi arányáról (értelme van?)
- A román kormány keresztülveri a 8-as nagy régió tervét, magyar nacionalista veszélyekre hivatkozva (megérte?)
Nem hiszek a demokráciát relativizáló nacionalista papírkutyák radikalizmusában. Nem hiszek a demokrácia etnicizálásában és az új janicsárok képmutatásában. Nem hiszek az autonómia aktuális hiábavalóságáról szóló szabad gondolatok ellehetetlenítésében. Aki az autonómia legnagyobb értékét nem a demokráciában látja, hanem okot ad egy kis "Vesszen Trianonozásra!" azok lejáratják ezt a legitim törekvést. A kommunista Románia egykor már adott autonómiát a székelyeknek. Úgy néz ki, a mai nacionalisták teljesen elrabolták a projektet, lejáratják és eltékozolják a lehetőséget. Kár érte.
