A tüntetők nyomultak be a városházára és hangosan tiltakozásukat fejezték ki a főpolgármester törvénytervezete ellen - egészen furcsa párhuzamokat produkál az élet. Az eset nem Budapesten, hanem Prágában történt. A cseh főváros polgármestere nem rendőrökkel vitette ki a demonstrálókat, hanem leült velük tárgyalni, később megállapodtak.

“Szégyen!”, “Ami itt történik az egy vicc!”, kiabálták a tüntetők, mások fütyültek, tapsoltak, középső ujjukat mutatták, gitározni és énekelni kezdtek a prágai főpolgármesteri hivatal tanácstermében. Az egyik tüntető a szónoki pulpitusra "Mondjatok le!" táblát helyezett ki, amit aztán néhány pillanattal később az egyik érintett városatya eltávolított és páros lábbal kettétörte. Mintha nem is hűvös és visszafogott Csehországban, hanem egy tüzes balkáni országban járnánk.

Eközben a Pavel Bém főpolgármester elhagyta az üléstermet, majd néhány perccel később újra megjelent: az öltönyt farmerra és kockás ingre cserélte, kezében pedig egy korsó csapolt sört tartott. A politikus megjelenésére a tüntetők újult erővel kezdtek el kiabálni, "már itt is van, mit mond nekünk a maffia?" Bém a pulpitusra lépett, felemelte a korsó sört és csak ennyit mondott a mikrofonba: "Maguk a közgyűlésen úgy viselkednek, mintha kocsmába jöttek volna!"

A demonstrációt a Kezdeményezés a kultúráért elnevezésű egyesület szervezte. Követelték többek között a prágai kulturális életben tervezett átalakítások azonnali leállítását, az alternatív és a profitorientált kulturális műhelyek anyagi támogatásának elválasztását, és a főpolgármester kulturális tanácsadójának, Milan Richter távozását.

A tüntetés egyik főszervezője a megmozdulást legitimnek és civilizáltnak tartotta és kilátásba helyezte, ha nem közeledik a két fél álláspontja újra meglátogatják a Városházát. Ekkor már több hónapja tiltakoztak. A tüntetők sérelmezték, hogy a kulturális bizottságban legutóbb csak néhány percet foglalkoztak álláspontjukkal, most azért keresték fel személyesen a városatyákat, hogy megmutassák, továbbra is ragaszkodnak követeléseik érdemi megtárgyalásához.

A prágai színészek országos támogatottságot kaptak: követelését beolvasták a Nemzeti Színház előadásainak végén, de több vidéki társulat is támogatta a fővárosi színészkollégákat: tiltakozó akciókat tartottak Brnoban, Ústi nad Labemben, Liberecben, Ostravában, Olomoucban és Hradec Kralovében is, de támogatta őket a cseh írók és fordítók szövetsége, a film-, és színművészeti főiskola és a más színész és zenész-szervezetek is.

Néhány nappal később a tiltakozók képviselői olyan érzéssel álltak fel a tárgyalóasztaltól, úgy érezték: a polgármester és a kulturális bizottság vezetője valóban meghallgatja érveiket és az ellentmondásos támogatásokról szóló pályázati rendszerben változtatásokat kell végrehajtani. A "Türelmetlenség napja" néven, hónapokkal korábban kezdődött tiltakozó megmozdulás-sorozat végül eredményre vezetett, két elutasítás után a prágai főpolgármester feladta és leült tárgyalni a művészekkel.

A budapesti polgármester rendőrökkel vitette ki a tiltakozókat a tanácsteremből, korábbi prágai kollégája a tárgyalást választotta. Mindkét megoldás legitim, mégis, mi lehet az oka, hogy ők ketten más megoldást választottak? Önnek melyik megoldás a szimpatikusabb?