Egy bajor városban néztük meg a téli olimpia megnyitóját.

 Lobogott az esetleges rendőri figyelem elterelésének céljából a kocsink szélvédőjére kiakasztott Hansa Rostock sál, három szlovák és egy magyar állampolgár tartott Regensburg felé, ahol foglalt asztal várt minket a Gravenreuther söröző-étteremben és a 2014-es szocsi olimpia ünnepélyes megnyitója. Érdekelt az is, mit mondanak erre a felhajtásra a bajorok (németek), a hely tulajdonosa hatalmas Bayern München szurkoló és régi ismerősünk volt.

Városnézés után erős félház várt bent a sörözőben, a sarokban unalmasan kártyáztak, feleseztek, nem zökkentette ki a vendégeket a német bevonuló csapat öltözékének látványa sem. Az amerikaiak, mint mindig, megint a legvidámabb bevonuló sereglet volt, náluk van még kellő szabadság, bár van egy Obamájuk, mondta egy bajor nemzetiségi ruhába öltözött bácsi és rákúrt kalapácsával a wc-k előtt felállított  farönkbe helyezett szögre. Ezt a játékot nem ismerem, de tuti részegen lehet csak játszani. Az oroszok egyszerűen oroszok, Putyin nagy államfő, nevezzetek meg még valakit, akinek van 50 milliárdja olimpiát szervezni, fordítja le szlovák haverom egy másik stamgast szavait, az oroszok öltözéke amúgy gagyi volt, a német vendégek között ezt az összehasonlítást is az amerikaiak nyerték.

Elég hamar kijött a sörünk, jött a magyar csapat is, a magyar köztársasági elnök mosolyog. Áder Jánosnak kellemes társasága akadt: Zeman cseh köztársasági elnök, Putyin, Lukasenko, Si, kínai elnök, sok kicsi közép-ázsiai diktátor és sok más „jelentős” politikus. Angela Merkel, mint tudjuk, visszautasította Putyin meghívását, ezért az orosz elnök, csak azért is, meghívta Gerhard Schröder egykori német kancellárt, aki jelenleg az orosz Gazprom képviselője. Amúgy van valakinek sejtése, miért uralkodott a bevonuló országok ruházatában a vörös szín?

Ott operettet énekelt sok férfi falanxban, patetikus, patetikus, patetikus. Nem tudom miért, Ákost várom és Kerényi Imrét. Nem jönnek. Áder viszont már tuti bealudt, vajon hány mililiter alkohol lehet a szervezetében, tippelgetjük. Londontól eltérően, ahol az ünnepélyes megnyitókon bemutatkozott a régi és az új Nagy-Britannia, Szocsiban egyelőre csak a régi Oroszországot látjuk. Valóban nem létezne modern Oroszország? Egyelőre úgy tűnik, nagyon nem.

És a műsor folytatódott tovább, a háborús borzalmakat építkezési láz váltja fel. A bajor városban összenézek posztszocialista barátaimmal: lehet a műsor következő fejezetéből az is kiderül, hogy a hetvenes években hogyan vált Kelet-Németországban (DDR) a KGB titkos ügynökévé a fiatal bolsevik Putyin? Mondjuk ezt balettban megnézném! Végre megértem, miért látunk olyan alakokat a lelátón, mint Áder, Zeman, Lukasenko vagy a Szovjetunió egykori tagállamainak elnökei. Csak hasonló emberek tudják megérteni az ilyen típusú rendezvényeket, mint amit Szocsiban látunk olimpiai nyitóünnepség fedőnév alatt. Régi emberek ezek, a kommunizmus korából. Kérek még egy sört, miközben repülő gyerekeket látunk. Fujbazmeg. Ez már a banalitások banalitása. A tribünön ülő diktátoroknak biztosan orgazmusuk van.

Aztán egészen zseniális jelenetek következnek. A német Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke egészen komolyan azzal érvel, hogy egy új Oroszországot látunk, és ezt megköszöni Putyinnak. Felhorkan az étterem-söröző népe, a hatalmas Bayern München szurkoló tulajdonos megjegyzi: Bach úr szájából pára hagyja el a beszéde alatt. Oroszország a korlátlan lehetőségek hazája. Azt már mi érezzük, hogy egyébként kicsit rágós és száraz a hús Sauerbratenünkben, még jó, hogy leöntötték fasza szósszal, tiszta cseh konyha ez, csak ehetetlenebb, no meg, hogyha Thomas Bauch bármilyen országban, bármilyen politikai rendszerben így beszélt volna, csak a politikailag korrekt guru lenne az abszolút inkorrektség országában.

De már a Hattyúk Tavát táncolják Szocsiban, végre valami igazán szép és lenyűgöző és pszichedelikus. Oh. Ez az a műfaj, amiben talán verhetetlenek az oroszok, de mi az, amit ez a hatalmas ország még kínál más népeknek? Milyen inspiráló ötleteket és gondolatokat exportál Oroszország? Mi az, amiben példaként tekinthetünk erre az országra? Ezeket a kérdéseket csak a sör mellé dobtam be, válaszok nincsenek, csak a vitatkozás, de lehet nem is léteznek válaszok - a megnyitó alapján. Ha a világ legnagyobb országa nem képes egy versenyképes autót összerakni, ott valami nincs rendben, zárja le a vitát egyik újdonsült asztaltársaságunk, angolul.

Komolyan már csak az Internacionálé hiányzik, izgatottan várjuk mikor csendül fel. Jön az olimpiai láng és Teresková, micsoda nézés, úristen, ha lehetne ölni tudna a szemével, amerikait, izraelit. Gyújtsátok már meg a lángot, legyen már vége, minek kell annyit várni? Reklám következik. A tévében fél liter csapolt sört csapolnak. Az első kellemes jelenetek ma este.

Lehet, hogy a műsort egyszerűen csak mi nem értettük és a bajor közeg, de az oroszoknak nincs esztétikai érzékük, amit láttunk, egyáltalán nem lehetett összehasonlítani a korábbi olimpiák megnyitójával, nagyon gyenge volt. A 2014-es téli olimpia nyitó ünnepségének rendezői mindenkit fiktív vécére ültettek, egyre kínosabb az egész, bár valaki már nyilvánvalóan igazin ült. Egyszerűen nézünk ki a fejünkből, a megnyitó ünnepség hatalmas csalódás, nincs itt kérem nincs szórakozás, semmilyen meglepetés, semmilyen ötletparádé. Mi az isten került itt 50 milliárd dollárba, amikor arra nem volt pénzük, hogy olyan művészeket fizessenek meg, akik némi eredetiséget csempésznek a műsorba? Sztanyiszlavszkij egy üzbég cirkuszban pont így nézhetett ki.

Vasárnap indultunk vissza Prágába, a cseh-német határ átlépése után halljuk a rádióban, cseh politikusok is elmondták véleményüket a megnyitó ünnepségről. Zaoralek cseh szocdem külügyminiszter szerint egyesek igazságtalanul beszéltek Szocsi kapcsán Putyinkin faluról. Ha jól hallottam, azt mondta, hogy minden ország, többek között, saját propagálására is felhasználja az olimpiát. Amíg Londonban humoros bemutatkozást, az oroszok nagyon komolyan vették magukat.

Jókat mondott a másik meghívott vendég is, Schwarzenberg ex-külügyér szerint Adolf Hitler jött rá 1936-ban arra, hogy az olimpiát propagandacélokra is felhasználhatja, mindenki tőle tanult. A Herceg szerint az oroszoknak is van humoruk, csakhogy Angliában régóta demokráciában élnek az emberek és a demokrácia lényege, hogy a politikából viccet is lehet csinálni, ez egy diktatúrában nem lehetséges. Oroszország Szocsiban ugyanolyan komolyan vette magát, mint Németország 1936-ban Berlinben.

Volt időnk kibeszélni, fantáziálni: több ötletességet, bátorságot és pátoszosan fogalmazva, a gondolat szabadságát vártuk.Csakhogy, úgy tűnik, az oroszok többségéből ez hiányzik. Csak egy gyors példa: a londoni olimpia nyitóünnepségén összeengedték a múlt századi ipari forradalom képeit a modern punk zenével. Képzeljük el: Putyin engedélyezi a Pussy Riot fellépését a szocsi nyitóünnepségen.

Putyin egy ilyen döntéssel növelte volna az egész téli olimpia eladhatóságát. A figyelemfelhíváson kívül bizonyára jó pár dicséretet is bezsebelhetett volna, legalább egy kicsit tiszteletben tartja azt, amit mi itt a cseh-német határ környékén szabadságnak hívunk. A meghívó egyik érdekes momentuma volt a szovjet himnusz eléneklése – csak férfiakból álló kórus dalolt, Oroszország határozottan nem az Európai Uniót jelenti. Miközben a Pussy Riot New Yorkban Madonnával lépett fel. Ki tudja, mit csinálnak. Eközben Szocsiban csak a régi orosz hagyományok maradtak, amelyek bizony 2014-ben már nagyon ritkán követhetők.

Az oroszok egész egyszerűen múltjukban fuldokolnak, még mindig ott tartanak, hogy egy kibaszott nagy ország vagyunk, ettől a bicepszpattingatástól majd a világ többi országa jól lefossa a bokáját, így nem marad más, hogy mindenki csupán ezt az erőt tartja tiszteletben, nem az új gondolatokat, az egyéniségeket és az újdonságra való törekvést. A pénteki megnyitó is ezért sikeredett tutyimutyira, néhány bátrabb és erősebb jelenettől eltekintve. Azt láttuk, amit eddig is tudtunk az oroszokról.

Egyetlen olimpiát sem ítéltek meg megnyitó ünnepsége alapján - ez az oroszok egyetlen reménye, lehetséges ezért sikerült kevésbé látványosra a szocsi olimpia ünnepélyes megnyitója, mint az utolsó négy olimpiáé (London, Vancouver, Peking, Torino). Mindenki "új Oroszországról" beszélt, Dimitrij Csernyisenko a szervező bizottság vagy Thomas Bach, a NOB elnöke is, de mi csak a régi Oroszországot láttuk, talán csak Sztálin dicsőítése hiányzott.