Európa háború előtt áll?
Amikor a 20. század 30-as éveiben Adolf Hitler új területeket szeretett volna meghódítani Németország számára, mindig azzal érvelt, hogy a helyi német lakosság érdekeit szeretné megvédeni. Ezt az érvet használta az Anschluss idején, Csehszlovákia megszállása és Lengyelország lerohanása alkalmából is. Nyolcvan évvel később Vlagyimír Putyin, Oroszország elnöke használta ugyanezt az érvelést a Krím elfoglalása után. Az ugyanis nem kérdés, hogy egyrészt foglalás (annektálás) történt, másrészt nem kellett senkit megvédeni a Krímen.
Csakhogy senki nem támadott senkire, az ukrajnai orosz etnikum (ukrosz) biztonságban érezhette magát. Sőt: az ukroszok szabadon kifejthették véleményüket, demonstrálhattak az új kijevi vezetés ellen, kinyilatkozhatták, hogy nem ismerik el a kijevi kormányt és továbbra is az oroszbarát bukott elnök, Janukovics oldalán állnak. Senki nem bántotta őket, senki nem verte meg őket. Ennek ellenkezője ugyanakkor megtörtént: ukroszok bántalmaztak ukránokat szombaton Harkovban. Emlékezzünk csak: az orosz kormány egyáltalán nem bocsátkozott tárgyalásba az ukránnal, azt illegitimnek nevezte. Nem kétséges, hogy sok ukroszban a moszkvai megszállás ténye ugyanúgy ellenérzéseket válthatott ki, mint nyugaton.
A dotohon kívül észrevette ezt a kísérteties hasonlóságot Jonathan Eyal, a Royal United Services Institute nemzetbiztonsági intézet igazgatója is, aki szerint ikonikus, hogy Oroszország a hitleri Németországhoz hasonlóan védelmet akar nyújtani más országokban élő nemzetiségi polgárai számára. Ez akkor a második világháború kitöréséhez vezetett. Eyal cikkében még azt is írta, hogy az orosz állami média ugyanúgy próbálja szítani a hangulatot a krími oroszok szenvedéseivel kapcsolatban, mint azt egykor a náci Németország tette 1938-ban, amikor a szudéta német lakosság sanyarú sorsáról írtak. Putyin talán nem is áll meg a Krymben, hanem megpróbálja átveni a hatalmat kelet-Ukrajna felett. A brit szakértő szerint az orosz foglalás már egy új hidegháború kezdete a Nyugattal, mert bár Putyin tudomásul veszi, hogy Ukrajna soha többé nem lehet Oroszország része, de szeretné, ha Kijev még mindig báttyként nézzen fel Moszkvára.
A krími orosz bevonulás apropóján eszünkbe juthat egy másik történelmi példa is, az 1968-as Csehszlovákia. A katonai invázió képében megjelenő "baráti segítség" anno Csehszlovákiát ugyanúgy fenyegette 1968 augusztusában, mint most Ukrajnát. Nem kérdés, Oroszország átlépett egy olyan képzeletbeli határt, és ezzel a tárgyalások békés megoldása helyett a katonai beavatkozást álasztotta, amely elfogadhatatlan.
És mi az, ami ránk, magyarokra, szlovákokra, csehekre is érvényes lehet?
Nem nehéz megállapítani, közvetlen közelünkben akár egy háború is kitörhet, amely minket is fenyegethet. Már amennyiben ezt egy magyarországi kispolgár egyáltalán felfogja. Abban biztos vagyok, hogy a szlovákok nem szeretnének egy olyan állam szomszédai lenni, ahol Putyin az úr. Egy ilyen, hasonló jellegű kérdésért, Lengyelországban valószínűleg alapos verést is kapnátok. A cseheknek is jó sok fenntartásai vannak az oroszok ellen. Magyarország esetében már nem vagyok ennyire biztos.
Jó példa erre ahogy a V4-es országok politikusai nyilatkoznak az ügyben. Magyarországon egy semmitmondó külügyi nyilatkozaton kívül, miszerint “a Külügyminisztérium aggodalommal figyeli a Krím félszigeten kialakult helyzetet és a jelentős orosz csapatmozgásokat” más nem jött ki. Csehországban egyértelműen elítélték a válás kialakulásáért egyértelműen felelős orosz felet. “elfogadhatatlan, veszélyes, elutasítjuk” – ezek voltak a cseh kormány képviselőinek jellemző szavai Moszkva felé. De van már Robert Ficonak is véleménye Ukrajnáról.
Mondjuk ki nagyon határozottan: a demokratikus világ számára a krími foglalás elfogadhatatlan.
Van a történetben valami egészen hátborzongatóan rendkívüli, hogy a csilli-villi, minden idők legdrágább téli olimpiája után néhány perccel milyen hidegvérrel indította meg katonai akcióját az egykori kágébés által vezetett Kreml. A történet azért sokkoló különösen, mert Európában jó régen nem használt nagyhatalom katonai erőt, terjeszkedésre. Látszik is a zavarodottság, az emberek kérdezik egymást, mi lesz most, mi fog most történni?
Elkényelmesedtünk. Tátott szájjal bámuljuk kényelmes fotelünkből mi a franc történik a Krímen, kezünkben csipsz és kóla: az van gyerekek, hogy az orosz medvének kedve támadt a friss húsra, körbenézett, talált egy ízletes darabot, amit rögtön magáévá is tett. A krími esetből tisztán látszik: Vlagyimír Putyinnak ennyit jelent egy nemzetközi szerződés vagy megállapodás és nem érdekli őt túlságosan az ukrán kivívott szabadság sem. Oroszország világhatalom, azt csinál, amit akar, gondolja. Ha jól megfigyeljük, még a módszerek is változatlanok, egy oroszbarát segítségért kiállt, mire rögtön megindulnak az orosz kaminok, "a baráti segítségnyújtás" céljából, (megint) hello 1956, hello 1968.
Ami Kijevben a Majdanon történt megmutatta, hogy Ukrajna társadalma egy elég látványosan meghúzható vonal mentén elvileg kettéosztható lenne. Ez kétségtelen tény. Csakhogy a helyzet az, hogy Ukrajna továbbra is egy ország, egy állam, ezt senki nem kérdőjelezheti meg, sorsáról senki más nem dönthet, csak az ukrán nép. És nem Moszkva. Tegye fel a kezét, aki tudja, hogy hány ukrosz szeretne Moszkva irányítása alatt élni? Mennyire vagyunk biztosan abba, hogy az ukroszok többsége ezt szeretné?
Nem leheteten, hogy a krími megszállás után Szergej Aksjonov a helyi miniszterelnök függetlenségi népszavazást ír ki, hogy Oroszország nemzetközi bűncselekményének törtvényes hátteret adjon. Csakhogy fel kell tenni a kérdést: mégis milyen lehet egy ilyen népszavazásnak az eredménye az orosz tanokok, és gépfegyverek árnyékában? Vajon hány ember mer majd arra szavazni, hogy a Krím maradjon Ukrajnában, egy olyan országban, amely az Európai Unióhoz kezd lassan közeledni és nem Moszkvához?
Minden, amit Putyint tud
Moszkva tudta, hogy az Egyesült Államok nem fog háborút kezdeményezni Ukrajna miatt. Éppen ezért tűnhetnek jelen pillanatban az oroszok határozottabbnak. Putyin pontosan tudta, mi az, amit megengedhet magának, nem kétséges alig várta, hogy befejeződjön Szocsiban a záró ceremónia és indíthassa hadműveletét. Európától most mindenki határozott válaszokat vár, a helyzet az, hogy egy háború-közeli helyzetben erre már nem lehet számítani. Putyin valószínűleg ezt is tudta. Európa ugyanis kőkeményen függ az orosz gáztól és olajtól, mondjuk ki, ha most keménykedni kezdünk, az oroszok elzárják a csapokat, végünk.
Putyin tudta, hogy katonai segítség az EU részéről biztosan nem fog érkezni. Az EU-nak ugyanis nincs hadserege. Ezt lehet tehetlenségnek is nevezni, vagy úgy is fogalmazni: az Európai Unió más más értékek mentén alapul. Többek között amihez Magyarország is csatlakozott 1990-ben és 2004-ben. Az EU nem akar háborút kirobbantani. Ahogy az Egyesült Államok sem érdeke, hogy katonai konfliktus legyen Ukrajnában.
Putyin tudta ezeket, de alaposan elszámolja magát.
Egyrészt: a király meztelen, mindenki számára világosak lehetnek a putyini technikák, miféle ember ez. Másrészt: az EU látszólagos gyengeségére rámekül rámutat a krími-válság, feléledhetnek az EU-n belül létező Brüsszel-ellenes pártok, de közben minden sokkal élesebben látszik. Igen, az EU-nak nincs hadserege, ami azonnal bevethető lenne a Krímen, de ekkora lehetőséget még soha nem kapott az magyarországi Orbán-ellen összefogó ellenzék: tessék, mutatjuk, amennyiben továbbra is EU-ellenes politikát folytat Magyarország, sőt, komolyabban felmerül az EU-ból és a NATO-ból való kilépés gondolata, tán védettebbek lennénk Moszkva halálos ölelése elől? Ki a jóisten fogja megvédeni akkor az országot?
Oroszország ellen remélhetőleg minél hamarabb szankciókat rendelnek el. Jelenleg az EU és az USA nem tehet mást. Az Európai Unió számára, számunkra, azonban ez az eset egy nagyon erős jel, hogy még egységesebbnek kell lennünk és képessé kell válnunk arra, hogy megvédjük magunkat. A krími példa kristálytisztán megmutatta, hogy Putyin és pszeudodemokratikus rezsime megbotlott. Hosszabb távon biztosan megbukott, a vesztesek oldalára került. Kimutatta a foga fehérjét. Innentől kezdve nincs mellébeszélés, aki Putyinnal haverkodik, üzletel, kezet fog, olyan, mintha Hitlerrel tenné. Nem lehet többé Putyinnak hinni, ha egyáltalán létezett Magyarországon ember, aki egy pillanatra komolyan hitt is Putyinban és rendszerében. Természetesen kivéve a hithű kommunistákat, akiknek a krími segítség rendben van, hiszen ugyanazt a „baráti kéznyújtást”, látják, amit kapott Magyarország 1956-ban.
Amit most tehetünk: kőkeményen, határozottan elítéljük Moszkvát. És mostantól kezdve nem hinni el egy szavát sem. Putyin szombat óta ugyanis nem több, mint egy nemzetözi háborús bűnös.
Ilyen az új G8:
How looks #G8 in 2014 |PR Post #Ukraine #CrimeaInvasion #Russia #Oscars2014 pic.twitter.com/IHWiVgdaXN
— Euromaidan PR (@EuromaidanPR) March 3, 2014
Ukrán Belügyminisztérium honlapja: Janukovics wanted. Egészen szürreális még mindig.
RT "@MaximEristavi: Yanukovych's "wanted" profile is on Ukraine's Interior Ministry website now. Surreal still. pic.twitter.com/68RqebTXSK"
— Erin Baumann (@Erin_Baumann) March 3, 2014
