Ünnepeltünk mi is, aztán elvesztettük illúzióinkat.

A krími válság kapcsán nem lényegtelen felidézni Dél-Oszétia sorsát, amely Moszkva segítségével 2008-ban vált ki Grúziából. Akkor a szeparatista terület lakói ünnepeltek, ma öt és fél évvel a háború után lelkesedésük jelentősen alábbhagyott, számol be a The New York Times helyszíni riportjában.

Amikor Moszkva formálisan elismerte a Győr-Sopron megye nagyságú szeparatista régió függetlenségét 2008-ban, mindenki boldog volt Dél-Oszétiában. Fiatalok zsigulikban járták kezükben orosz zászlót lobogtatva a szakadár terület főváros Chinval utcáit, pezsgőket pukkangattak. A helyi elit pedig egy új turistaparadicsomról, egy keleti Monacoról álmodozott.

Nem ez történt. Dél-Oszétia gazdasága ma teljes mértékben Oroszország pénzügyi injekciójától függ, a munkanélküliség magas, az árak folyamatosan emelkednek, az árut pedig egy a Kaukázus csúcsait átszelő, tengerszint felett kétezer méter magas alagúton át hozzák be az országba.

A helyi politikai szcénát olyan Moszkvához lojális emberek uralják, akik gyanús körülmények között, hirtelen gazdagodtak meg és a kátyús-poros utakon fényes limuzinokkal járnak-kelnek. Másrészt a sokakat érintő háború következményeként visszamaradt szétlőtt, megsérült lakóházakat a mai napig nem tudták megjavítani.

"Amikor jött a harmadik tél is, már minden világos volt"

Dina Alborova, aki egy kisebb független szervezet élén áll Chimvalban már régóta nem táplál a függetlenséggel kapcsolatban különösebb reményeket. "Az első tél idején ezt mondtuk, most ért véget a háború. A második tél idején már frusztráltak lettünk, és amikor eljött a harmadik tél is, minden világos volt".

A háború során megkárosodott emberek lassan érdeklődni kezdtek, hova tűnt el az a rengeteg pénz, amit Moszkva megígért a veszteségek enyhítésére. Aleksei V. Malashenko elemző szerint a szükséges anyagi segítség mindössze harminc százaléka jutott el az érintettekhez, a fennmaradó nem kevés hányadot helyi hivatalnokok osztották szét egymás között: nem hivatalos adatok szerint 22 millió dollárt loptak el.

Az emberek fő bevételi forrása a háború előtt az almatermesztésből, vodka,- és drogcsempészésből származott. Most panaszkodnak, hogy az új rendszer ezt az idilli állapotot megszüntette. Az orosz expanzió kultúrája rengeteg, de rosszul elosztott pénzt jelent, panaszkodott a Chinval egyik lakója az amerikai újságíróknak, aki névtelenséget kérve még elárulta, hogy nemrég a városban egy csésze teáért ezerötszáz forintnak megfelelő helyi pénzt fizetett.

Varvara Pakhomenko politológus arról is beszélt, hogy a helyi lakosok egyre inkább panaszkodnak a Chinvalban és környékén állomásozó orosz katonák viselkedésére. "A dél-oszétiai emberek aggódnak, hogy Oroszország valójában nem is érdeklődik sorsuk felől, véleményüket nem veszi figyelembe. Félnek a politikai helyzet megváltozásától, Oroszország visszavonhatja függetlenségük elismerését, vagy a terület visszatér Grúziához.

Mások továbbra is álmodoznak, hogy Dél-Oszétia véglegesen csatlakozik Oroszországhoz, és remélik, hogy így magasabb bérekhez, nyugdíjakhoz juthatnak. Egyelőre erről a lehetőségről azonban a Kremlben nincs szó, nyilván azért, nehogy tovább destabilizálja az amúgy is ingatag kaukázusi régiót. Éppen ezért egyre több ember dönt úgy, hogy véglegesen elhagyja a területet és külföldön próbál munkát vállalni.

Túl a falon

A szakadár köztársaság, Dél-Oszétia jelenlegi elnöke Leonid Tibilov egykori KGB-tiszt egyike volt az elsőknek, akik hivatalosan is üdvözölte a Krím-félsziget orosz bekebelezését. Ugyanabban a pillanatban, amikor az egész világ feszülten figyelte az orosz katonák invázióját a Fekete-tenger félszigetén, hivatalos jelzés nélküli fegyveres erők lassan befejezik annak a falnak a megépítését, amely Dél-Oszétiát elválasztja Grúziától.

Dél-Oszétia és Abházia egyoldalúan kiáltotta ki függetlenségét Grúziától már a kilencvenes években. A szakadár hangulat azonban 2008-ban csúcsosodott ki. Ez év augusztus elején fegyveres harcok törtek ki a dél-oszét fegyveresek és a grúz hadsereg között. Grúzia augusztus 7-én és 8-án fegyveres erővel próbálta uralma alá hajtani a szakadár területeket.

Oroszország arra hivatkozva, hogy szeretné megvédeni az országhatárain túl élő orosz lakosságot, megállította a grúz hadsereg támadását és védő kezet nyújtott a két régiónak. Az orosz légierő támogatását élvező szárazföldi egységek mélyen behatoltak grúz területekre. Végül augusztus 16-án a fegyverszünet aláírásával értek véget a harcok.

Dél-Oszétiában jelenleg 5000 orosz katona állomásozik és további ezer a közös határ mentén. Dél-Oszétia függetlenségét, Oroszországon kívül, csak Venezuela, Nicaragua és az óceániai szigetállam Tuvalu ismerte el.