“Magyarverő tótok” – hallani sűrűn Magyarországon, ha Malina Hedvig ügye szóba kerül. Jelen posztunkban ezt a leegyszerűsítő toposzt romboljuk le. Bemutatjuk a szlovák társadalom megosztottságát a nyitrai esettel kapcsolatban, amely szlovák és magyar nacionalista kontextusban hitbizománnyá alakult, állást foglalni valamely oldalon, egyet jelent a szlovákság vagy a magyarság kizárólagos “vállalásával”. Ez a mindkét fél által mesterségesen feltúrbózott hangulat nagyban megnehezíti a szlovákiai demokratikusan gondolkodók helyzetét és az eset megnyugtató lezárását. A bejelentésre, hogy a szlovák kormány bocsánatot kérhet Malina Hedvigtől, szlovák nacionalista körökből érkező reakciók roppant mód hasonlítottak a Románia nemzeti ünnepén, a Kempinski szállóban részt vevő Medgyessy Péter magyar miniszterelnök ellen tüntető magyar nacionalisták jelszavaira.

„Nem tudom, hogy álmodom vagy ébren vagyok... ez a bocsánatkérés jelenlegi kormányunk magyar-imádatának csúcsa...Innentől kezdve már csak idő kérdése: következő alkalommal némi területet is adunk nekik az országunkból.”  - puffog az egyik "valódi szlovák” kormányt követelő hozzászóló a kormány bocsánatkérését megelőlegező hír alatt. Persze nem kevesebb paranoia jelenik meg a magyarországi „kolléga”  értékelésében sem, aki így szörnyülködik az eset kapcsán: „Martonyi inkább mikor átmegy a szlovákokhoz, akkor sietve leszögezi, hogy hazánknak nincsenek területi követelései. Mondja ezt annak ellenére, hogy senki sem kérdezi. Mindezt többek között azért mert perverzül vonzódik az olyan szituációkhoz, amikor meg lehet alázkodni.” A Fidesz és a Jobbik 2002-es érvelése mindenesetre megegyezik a Smer és az SNS mostani üzeneteivel: akkor Medgyessy, most Radičova lett “hazaáruló”,  a (2002: magyar, 2011: szlovák) “érdekek” elárulója, “meghunyászkodva” viselik el ahogy a (2002: román, 2011: magyar) kormány “megalázza” a “nemzetet”.

Hogyan válhatott ilyen erős szimbólummá a nyitrai diáklány esete? Megannyi össeesküvés-elmélet keletkezése után, jelenleg az ügy háromféle értelemzése létezik Szlovákiában. A történet mindeki számára ismert: 2006-ban, Nyitrán, Malina Hedvig diáklányt elmondása szerint megverték, mert magyarul beszélt. Az eset másnapján Kaliňák szlovák belügyminiszter a sajtó munkatársainak kijelentette az azóta bizonyos körökben alapvetésnek számító mondatokat: az eset nem történt meg, Malinda Hedvig hazudik, a cél Szlovákia destabilizála. Szlovák nacionalista kontextusban az eset nem más, mint a 2006-ban a “két nemzetellenes ciklus” után hatalomra kerülő, “nemzeti érdekeket szolgáló” Fico kormány elleni “aknamunka”, amely "új erőként" lépett fel és "sértette" az amerikai, az EU-s, a magyarországi és izraeli érdekeket. A Fico-kormány presztízsét és sikerességét próbálták ezek “az idegen erők” megtörni az eset nemzetközi tematizálásával.

Az üggyel kapcsolatban fantasztikus legendák és összefüggések születtek. Vajon kinek nem ismerős Magyarországon a „Brüsszelben dolgozó, nemzetellenes EU-s komisszár”, az „izraeli, megrendeléseket végrehajtó manipulátor” és „az országukra törő, agresszív szomszéd” képe? Esetünkben erősen tartja magát az a szlovák nacionalista álláspont, miszerint azokból a tényekből, amelyeket az ügy vizsgálata során megállapítottak, MH-et nem verhették meg. A diáklányt egyszerű hazudozónak tartják, aki az egykori magyarországi kormány és az MKP megrendelésre cselekedett. Később Izraelbe utazott, ahol kétszer is hazugságvizsgálatnak vetették alá, de a negative eredményt nyilvánvalóan manipulálták, mert az öt évvel ezelőtti vizsgálat eredményei csak a napokban kerültek nyilvánosságra. Az ügy kirobbanása után valamikor, valaki feljelentette hazugságért Malina Hedviget. Érdekes, hogy az illető rövid időn belül meghalt, az ő esetét az illetékes szervek nem is vizsgáláták.

Nem kevésbé tragikomikus a magyar nacionalista érvelés által teremtett kontextus. „Feco Gyurcsány” és „Kinga Gönczová” nem lépett fel a „korrupt, aljas, fasiszta szlovák államapparátus” ellen, megkapja magáét a „defetista Martonyi”, sőt előkerül „a határok újraértelmezése” is.  A magyar nacionalista narráció Malina Hedvig esetét, mint „a bátor magyar diáklány magányos harcát” hangúlyozza a mindenkori csúnya és gonosz szlovák kormányok ellen, holott ez téves megközelítés. Hedvig szlovák ügyvéddel dolgzik, de az eset óta többször kiálltak mellette szlovák értelmiségiek is.  Az ügy túlmutat Szlovákiában a szenvedő fél nemzetiségén, erős szimbólumként van jelen a szlovák társadalom demokratikus térfelén. Az ok roppant egyszerű: a Fico kormány alatt az ügyészség kézi vezérléssel működött, a helyi „Polt Péter” irányításával. Daniel Lipšic, jelenlegi belügyminiszter szerint a főügyészséget terheli a felelősség, elfogadhatatlan, hogy az ügy öt évig elhúzódhatott.

Az elért részeredmény sem csupán „a magyarság sérelme ellen elkövetett eset miatti bocsánatkérésként” értelmezhető, hanem azt is jelenti, hogy az állampolgárok nem alattvalók, hanem polgári autonómiával rendelkező egyének. Persze ez a magyarországi nacionalista közvélemény táborában maximum, mint „érdekes fejlemény” értelmezhető, mivel az ügy legújabb fejleménye számukra nem logikus: a magyar nacionalista és a szlovák demokratikus tábor látszólag „közös platformra” került, miközben a szlovákiai demokraták nem vállalnak közösséget a magyar nacionalistákkal éppúgy, mint ahogy küzdenek a szlovák nacionalista jelenségekkel szemben is.  A most elért részeredmény nem a (magyar) nacionalista logikának, erőfitogtatásnak és izomszagnak, a dunaszedahelyi futballhuligánok provokációjának, a ’Ria-ria-Hungária” kiabálásának, hanem a (szlovákiai) demokratikus politikai és értelmiségi erőfeszítéseknek köszönhető.

A szlovák állami szervek töketlensége és az eset totális átpolitizálása magyar és szlovák részről azt is eredményezte, hogy Szlovákiában kialakult egy harmadik utas és talán legelterjedtebb álláspont is. Az érvelés elismeri, hogy a szlovák rendőrség, a belügyminiszter az eset kivizsgálása során hibát követett el, amikor elhamarkodottan és sommásan ítéletet mondott a lány felett. A harmadik utas álláspont szerint,  a rendőrség 2006 óta nem tud kétségbevonhatatlan bizonyítékokat felhozni Malina bűnösségére, ez alsóhangon gyanús, jobb körökben hamis vád és bűncselekmény. Ugyanakkor a másik oldalon is nagy problémákat látnak ezek az emberek ott, hogy a mai napig nem jelentkeztek azok, akik magyarul beszéltek a diáklánnyal megverése előtt, mai napig nincsenek meg a tettesek és az eset kapcsán felmerült számtalan kisebb ellentmondást nem sikerült megnyugtatóan cáfolni Malináéknak. A társadalom meghatározó része az esettel már egyáltalán nem tud mit kezdeni, nem tudja hol az igazság, pedig vágyik annak megtalálására.

Fontos persze azt is látni, hogy Strassburg nem magát az esetet vizsgálta és mondott végleges ítéletet arról, hogy Malina Hedviget megverték vagy sem, hanem a szlovák állami szervek felől megmutatkozó, vizsgálatok során keletkezett, emberi jogok sérelmére elkövetett visszásságokra mutatott rá. A döntésnek igenis örülni kell, ugyanakkor sajnálatos, hogy csak egy nemzetközi bíróság tudja kikényszeríteni  az állam bocsánatkérését. A demokratikusan gondolkodó szlovákok számára az eset szégyen Szlovákiára nézve, bocsánatot nem Radičovaéknak, hanem a nyitrai rendőségnek, a Trnka-féle ügyészségnek és a Kaliňák nevével fémjelzett Fico-belügyminiszternek kellene kérnie az egykori diáklánytól. A demokratikus és jogvédő álláspont szerint az eset szomorú példája annak, hogy az állam jogilag meglincselheti a védteleneket, akik képtelenek a hatékony védekezésre, vizsgálat nélkül elég csak bűnöst kiáltani.

Persze Kaliňák továbbra is állítja, hogy Malina Hedvig hazudik, ezt neki bizonyítani kellene. Amennyiben erre képtelen, Malina Hedviget automatikusan ártatlannak tarthatjuk. Az üggyel kapcsolatos vizsgálat még be sem fejeződött, de az ex-belügyminiszter úr feljelentette Malinát hamis tanúzás miatt. Kaliňák, mint belügyminiszter tette meg feljelentését, még Trnka ex-főügyész is figyelmeztette személyes érintettségére, de öt év alatt képtelen volt érdemi bizonyítékokat szolgáltatni az ügy lezárása érdekében néhány látványos médiamegjelenés és kinyilatkoztatáson kívül. No, ez a tény viszont valamiről tanúskodik. A dotoho.blog ugyanakkor nagyon kevésnek érzi az állami bocsánatkérést azért, amit a nyitrai diáklány éveken keresztül átélt.

Amennyiben elfogadjuk, hogy Malina Hedvig igazat mond és valóban az történt 2006-ban Szlovákiában, amit állít az nagyon rossz üzenet Közép-Európa polgárai számára: a mindenhatónak hitt, erős és a 19. századi nacionalista rétorikára épülő állam és annak intézményei kényük és kedvük szerint beavatkozhatnak az állampolgár magánéletébe, személyes autonómiájába. A Smer és Fico kormánya megbukott. Az új szlovák kormány esetleges bocsánatkérésével a Duna mindkét partján világossá válhat:  a szlovák-magyar konfliktusok nem oldhatók meg nacionalista módszerekkel,  bármiféle eredményt csak előítéletektől mentes, józan vitákon alapuló, demokratikus hozzáállással lehet elérni. Gratulálunk a jelenlegi szlovák kormánynak!