Ukončete, prosím, výstup a nástup, dveře se zavírají - aki életében egyszer járt Prágában, bizonyára örökre megjegyezte a metrók indulása előtti figyelmeztetést. Május 9-én hangzott el először a ma mobiltelefoncsöngésként is használt ikonná vált mondat: harmincnyolc éve helyezték üzembe Csehszlovákiában a Prágai Közlekedési Vállalat metrószerelvényeit. A hétvégén prágaiak és turisták tízezrei ünnepelték nemcsak az ország náci uralom alóli felszabadulását, hanem a prágai metró születésnapját is, amelynek alkalmából az utasok egykori EČS járműveken nosztalgia-túráztak.
Hoppá! Ez bizony a EČS széria egyik példánya! Csehszlovákiában 1974 és 1997 között volt forgalomban és az évforduló alkalmával, a legrégibb és legforgalmasabb prágai metróvonalon, újra forgalomba helyezeték a Magyarországon EV szerelvényként ismert metrókocsi néhány öreg példányát. Mint 1974-ben az első prágai metró, 2012-ben is Kačerovból indult az első nosztalgiajárat, Florenc megállóig, pontosan követve a korabeli első szakasz útvonalát. Az újabb nosztalgiatúrán a metrókocsik már Háje megállótól indultak - 1980-as bővítés során épült ki ez a szakasz, Nádraží Holešovice korabeli vlégállomásig, amelyet 1984-ben építettek ki. Az utolsó turnus már bejárta az utolsó előtti bővítés - 2004 - szakaszát is, egészen Ládviig ment ki az EČS szerelvény,amely mindenképp kuriózumnak számított. Korábban ez a típus utasokat ezen a szakaszon nem szállíthatott, mivel 1997-ben végleg kivonták a forgalomból azokat a szerelényeket, amelyek Budapesten a mai napig forgalomban vannak, és rendszeresen füstölnek.
A következő videót azoknak az ínyenceknek ajánljuk, akik kíváncsiak arra, milyen az, amikor ez a csikorogva közlekedő, nehézkes szerelvény, nem csak néhány fröccsel átlendül a Batyiról a Kossuthra, hanem valóban ráadnak a vasra egy kis kakaót. Például Nádraží Holešovice és Kobylisy megállók között, amely nem mellesleg, két megálló közötti, leghosszabb pályaszakasznak számít 2748 méterével (vs. budapesti leghosszabb pályaszakasz a Keleti pályaudvar és a Stadionok között található 1760 méterrel) Prágában. Iszonyat keményen szól, highway to hell, jól látszik, hogy a pihe-puha szövetülésekhez szokott utasok seggében néhány percre megáll a szar. Ha már 1977-ben vagyunk, ki hiszi el ezek után, hogy George Lucas a zörgő radiátoráról szedte le a tie vadászgépek hangját? Hangerőt felcsavar, scroll 2:00-ra (6:00-ig) és, enjoy!
Nem japán turisták fotóztak és nem brit tudósok vakarták fejüket, mi lehet ez az egész, hanem a helyiek örökítették meg, telefonon, kamerán, állványos fényképezőgéppel a nosztalgiajáratot. Számunkra persze vicces jelenet volt, ahogy a csehek rácsodálkoznak valami nagyon régi, és elavult szerkezetre, pont mint amikor egy nosztalgiavillamost engednek útjára Budapest utcáin, azzal a különbséggel, hogy az a villamos már nincs napi szolgálatban egy európai fővárosban, mint a Budapesten közlekedő EČS-ek. Magabiztos, Orbán Viktoros mosollyal fogadtuk a felszálló utasokat, akiknek láthatóan fogalmuk sem volt, hol a legtutibb egy ilyen vagonban kapaszkodni, hol találkozhat leszálláskor a kezed a legjobb női seggel, és arról sem volt lövésük, hogy a kis ülésen ketten, a hosszabb részen hatan férnek el kényelmesen.
Megdöbbentett az is, a budapesti metrópark szempontjából nézve, amit aztán este a cseh egyes híradóban hallottunk. Azt mondta Jaroslav Melicher, egykori metróvezető - aki egyébként az ünnepi napon korbeli uniformisban ült a volán mögött - hogy ha az ember túllép a korszak kliséin, tudomásul kell venni, hogy ezek a metrószerelvények, amikor Csehszlovákiába érkeztek, sem voltak a korszak legmodernebb példányai, de a feladatára tökéletesnek bizonyult és ők, korabeli dolgozók, csak jó emlékekkel emlékeznek vissza.
A párgai metró jelenleg naponta több, mint egymillió embert (vs. budapesti: 760 ezer) szállít. A metróvonalak hosszúsága összesen 59 kilométert (vs. budapesti: 31,2 km) tesz ki és 57 (vs. budapesti: 42) állomással rendelkezik. Itt kell gyorsan idézni Modor Tibi barátom bon motját, aki azt mondta, ha még egyszer meghallja, hogy a prágai metró jobb, mint a budapesti, fog egy lapátot és betemeti az összes alagútjukat.
Mai posztunkat, stílszerűen, Aleš Ulm és Valérie Čižmárová klasszikus, 1977-es, csehszlovák easy listeningjével zárjuk. A szám címe, szabad fordításban: A metró a mi barátunk
