Nagy idők tanúi vagyunk, Magyarok ezrei hagyják el Magyarországot minden hónapban, hogy jó hírünk és nyelvünk terjesszék, tanítsák a világban, de a Magyarországra látogató külföldiek sem ússzák meg, hogy titkok és összefüggések mentén megtudják: Magyarnak lenni a legjobb dolog a világon!
Az új év első napjaiban a cseh médiában kapott szárnyra a hír, hogy a budapesti reptéren úgy tudják: a világon mindenki beszél Magyarul. Karel Malý, Új-Zélandon dolgozó cseh állampolgár is egyike azoknak a szerencsétleneknek, akik a globalizmus és a szabad piac messzire vetett hazájától. Idén úgy döntött, hogy még egy lyukat húz a nadrágszíjon és nem közvetlen járattal, hanem többszöri átszállással tervezte meg útját Prágába. Már-már otthon érezhette magát, sikerrel vette a nemzetközi akadályokat, amikor Budapestre érkezett, hogy még utoljára egyszer repülőgépet váltson.
De átadom Karelnek a szót: "Mindent precízen kiszámoltam, megterveztem, menetrend szerint december 31-én, szilveszter napján kora délután Prágába kellett volna érnem, hogy néhány pilzeni mellett megünnepeljem barátaimmal az újévet. Csakhogy éppen Budapesten dugába dőlt minden. Utolsó gépem felszállását néhányszor elhalasztották, végül Prágába éppen éjfél előtt érkeztem, túlságosan nem tudtam örülni a szilveszternek."
Az Európai Unió szabályozása értelmében a pórul ját utasok az ilyen esetekben jogosultak kártérítése 15 ezer cseh korona értékben. Karel tudott a lehetőségről, de hihetetlen kalandokba keveredett. Végül egy Magyarul írt levelet kapott, ahol angolul csupán egy figyelmeztető mondat szerepelt, miszerint más nyelven nem kommunikálnak és nem is reagálnak az e-mailekre. Karel végül feladta, szerinte a Magyar nyelvű közlemény csak egy a sok trükk közül, amelyet a légitársaság alkalmaz, hogy a törölt vagy később induló járatok miatt keletkező problémák miatt felmerülő kártérítési kötelezettségeiket késleltessék vagy elfelejtsék.
Nem értettem vele egyet, erősen kezdődik az év, jó hírem van a dotoho törzskommentelőinek: Magyarország, úgy tűnik, gazdasági és politikai világhatalom lett. Más okot ugyanis egyelőre nem találok, miért hiszik a budapesti repülőtéren, hogy a Magyar világnyelv. Gondoljunk csak bele, végre minden netes kifejezés Magyarul pörögne, Magyar nyelvű filmek és zenék árasztanák el a világot, a világ első számú káromkodása a "bazmeg!" lenne, és degeszre kereshetnék magukat a Magyar nyelvtanárok is! Örülne a világ is, még egy ilyen csavaros és különleges észjárású nép nem él a Földön, a Magyar nyelv egyszerűsített változatát beszélnék Ázsiától Afrikáig. Végre mindenki átélhetné és megérthetné: milyen különleges dolog Magyarnak lenni!
Minden egyes szóalkotásunkra csodaként gondolna a világ, el tudná mondani a perifériára szorult angol nyelvvel bárki is, mit csinál az ember, aki fázik? Fát gyűjt. A feleség az ember másik fele, a szer-elem, a fél-elem ellentéte: megannyi kis csodát élhet át végre a világon, egyszerre horkanna fel mindenki, hogy vannak, akik választékosabbnak tartják az angolt. Aki így gondolja, annak csak a Magyar szókincse lehet szegényes. Hisz találna olyan angol művet, ami akár csak megközelítené Arany János akármelyik művét?
Természetesen a nyelvvel együtt mindenki átvenné a Magyar mentalitást is, egy csapásra megoldva ezzel a nemzetiségi és egyéb deviáns problémákat, hiszen ki az a bolond, aki cigánybűnöző, zsidó, homokos, antimagyar, olimpiai aranyérem és történelem nélküli szlovák, nácivadász szeretne lenni? Gyűlölet nélkül, csupa móka és kacagás az élet, büszke vagyok, hogy Magyarul figurázhatom ki a kisebbségi jogvédőket is, szeretem ezt a nyelvet, csodálom árnyalatait, nincs még egy ilyen nyelv – bár hármat ismerek ezen kívül – ahol egyetlen történésre legalább öt kifejezés van.
Nagyon szeretek Magyarnak lenni, bár nem tudom, hogy őslakos Magyarok voltak-e a felmenőim, de neveik Magyarok voltak és az egykori fotókon látott őseim is nagyon hasonlítanak a Magyarokra, bár tudom, hogy ez nem bizonyíték. Ne gyertek nekem most azzal, hogy géneinkben alig van már Magyar, másokkal is vegyültünk, keveredtünk, legutóbb a szovjet hadsereg baszta végig az országot, mert ez nem számít, én nem erre gondolok, hanem a hazaszeretetre és arra, hogy legszívesebben vályogházban laknék!
Egyszóval Magyarnak lenni jó. Aki ezt nem érti, annak kár megmagyarázni.
