Hamar ellőttük a zsolit, nyerni kell a németekkel, az USA-val vagy az osztrákokkal, lettekkel szemben, különben baj lesz. Vagy megverhetjük az oroszokat, szmájli. A cseheknél nehezebb csoport, és tíz NHL sztár, de az edző láthatóan nem tudta összerakni a csapatot, kemény menet lesz.

Ferencváros? Hahaha! - erősen Sparta Praha színekkel fertőzött kerületben találtunk be egy sörözőbe, ahol magyar szavakra a helyi arcoknak még mindig a pesti zöld-fehér klub 2005-ös vendégjátéka ugrott be, nem véletlenül. Talán ha az előző szezonban nem adják el a fradisták Gera Zolit, kevésbé pozitív lenne a helyi szurkolók emléke az összecsapásról, másképp alakult, magyarverés lett a vége. De mutatom, ők azok:

Nem jó szlovák szurkolónak lenni, ha azonos idősávban játszunk a csehekkel. Az első harmadot még közvetítették a cseh sporttévén, de a svéd-cseh meccs előtt fél órával már ki kellett nyitni a laptopot, ha látni akartunk a szombati nap meglehetősen impotenset játszó szlovák csapatot. Egyben megcsináltuk a körülöttünk ülő helyi szurkolóknak is a napját, alig leplezett félmosollyal a szájuk szélén állták körbe néha asztalunk, nyugtázva a nem túl acélos finn csapat vezető gólját.

Javunkra szólt a mérkőzés előtt, hogy a házigazdáknak annyira nem sikerült jól a bemutatkozás, a hóttunalmas, bekkelős hokit toló németek ellen csak a hosszabbításban mentették meg nagyjából a meccset, hazai közönség előtt. Ha csak a statisztikákat nézzük, nem állunk túl jól: kilenc éve csak kikapunk a finnugoroktól, tavaly például egy nagyon idegesítő 1:0-val zártuk a meccset:

Jól kezdtük a mérkőzést, a hazaiak hiába kiabáltak magyarul, hogy Suomi, Suomi, a mieink egyértelműen jobbak voltak az első harmadban. Tizenkétszer lőttünk kapura, sajnos egy sem akadt be a nagy napot kifogó finn kapus hálójába. Tetszett, hogy mindkét csapat játékában benne volt a gól, bizakodtunk, ezúttal nem egy góllal dől el a meccs. Andrej Sekera kivételvel a védelem kevésbé örvendeztetett meg, az újonc Marek Ďalogtól Branislav Mezeiig buta módon csak kivágdosták a korongot, amely megkönnyítette az ellen támadásépítéseit. A mai meccsen végig láthatatlan köpönyeget viseltek támadóink, Stumpel, Šatan, Hudáček.

Ha megpróbáljuk elfogulatlanul értékelni a mérkőzést, a következő kulcsmomentumokat említhetem: kihasználatlanul marad a meccse elején két emberelőnyös helyzetünk, a kétszer két percben rengeteg helyzetünk akadt, illetve Raant, finn kapus egészen kiváló teljesítménye, 36 lövésünk hatástalanította. Sztárt csináltunk belőle, nem vitás. Nem tudtuk feloldani az ellentmondást, a finnek gyengék voltak, mint egy híg tea, de ütöttek két gólt, mi jobban játszottunk és egy gólt sem találtunk.

Nyerhettünk volna megint 6:2-re. Tetszett az is, hogy korcsolya-teljesítményünk teljesen egálban volt a finnekkel, szép hokit láthattunk, kár, hogy nem sok gólt. A mérkőzés elején a támadóinktól vártuk a legtöbbet, és a védelmünktől féltünk a legjobban. Utólag látható: sokak félelme beigazolódott, Stumpelnek tényleg köszi, amit a szlovák hokiért tett, de negyven felett egyszerűen szombaton nem bírt a finn fiatalokkal. 

Aki szereti a ritkaságokat, itt megnézheti a szombati szlovák-verés összefoglalóját:

A mesternek hamarosan döntenie kell a következő meccsek tekintetében, továbbra is igényt tart a fogatlan nagypapákra? Igaz ez a kérdés, nagyjából olyan törökgáborizmus, mint ha a Fidesz pártvezetését szólítanánk fel, hogy végre nagyon egyértelműen és világosan tisztázza álláspontját bizonyos stratégiai kérdéseket illetően. Na, igen, pont erről híres Vladimír Vůjtek. Ami viszont megsüvegelendő, a cseh tréner nagy munkát végzett a csapattal és tavalyhoz képest egészen nézhető a játékunk.

Klasszika, ahogy mondani szokás, ez egy olyan meccs volt, ha a szlovák csapat egész nap játszik a finnek ellen sem fog gólt adni (magyarországi magyarul: gólt ütni) a finnek kapujába. Annak azért örültünk, hogy nem tettünk fel 200 ecskót (magyarországi magyarul: eurót) a csapatra, no, meg ha Jézus magyar volt, akkor hokira a szlovákok tanítják a világot, elpazaroljuk világsztárjainkat: az USA kapitánya Paul Stastny és az osztrák Vanek is szlovák gyökerekkel rendelkezik, eh!

Na, de legalább a cseh csapat is kikapott, nézzük:

Ami a meccset illeti, ott a svédek már az első harmad 11. percében gólra váltották magasabb fordulatszámú korcsolyázásukat és több kapura lövésüket. Feltűnő volt a háromkoronások sokkal aktívabb játéka, a svájciak elleni bemutatkozó mérkőzéshez képest, veszélyesebben, dinamikusabban játszottak, az ellenfelet gyakorlatilag kibontakozni sem engedték.

A második harmad elején aztán már kettőre nőtt a svéd előny, Salák kapus nem sok mindent láthatott ebből a peches gólból, nem volt már miért örülni a cseheknek sem. Ellentétben a szlovák meccsel, a cseheknek ekkor sikerült tempót váltaniuk és felvették az eléjük dobott kesztyűt. Hudler szépített, egy emberelőnyös helyzetet használt ki, annak ellenére, hogy az aktívabb csapatnak még ekkor is a hazai svéd válogatott tűnt, de ekkor már Salak a helyén volt.

A harmadik harmadban is folytatódott a svéd nyomás, a csehek csak elvétve tudták veszélyeztetni a Enrothom kapuját. Nem segített szláv testvéreinknek a power play sem, amikor az utolsó percben lehozták a kapust, így Csehszlovákia kettős vereséggel zárta a szombati napot. Aggodalomra nincs ok, mindkét csapat szurkolói erősen bíznak a továbbjutásban, de a csehek csoportját elnézve a mieink negyeddöntőjében biztosabbak vagyunk. 

A folytatásban Szlovákia németeknek mutatja (hétfő, 15.15) meg hol lakik a szláv atyaúristen, ami pedig a cseheket illeti, nos a lapokban a svédek elleni vereségről mint időben érkezett, figyelmeztető pofonról írnak, pániknak helye nincs, előttük van még öt mérkőzés. 2002 szerint fos edző még tíz NHL-s sztárral is csak fos csapatot képes összerakni, idén nagy menetelést és biztató folytatást (hétfő, 16.15) a nem jósolunk a svájciak ellen sem knédliséknek.