Nem tudok mit írni, egészen döbbenetes, az MKP-s Berényi harci beszédében ezúttal az ötmillió szlovákban találta meg a legújabb ellenséget.
Prágából szeretek vonattal utazni Budapestre. Korán indult a vonat, én pedig utálok korán kelni, de nem volt kérdés, hogy a Főpályaudvarról indulunk, igaz, oda a hajnali órákban csak taxival jutok el. A verda már ott volt a ház előtt, amikor leértünk, kopogtam az ablakon, szemmel láthatóan aznap reggel a tag első fuvarja voltam. Mondom, a Főpályaudvarra, legyen szíves, oszt már mentünk is. Jó néhány éve már a hetedik kerületben lakom, meglehetősen jól ismerem az utakat, és a zöldhullámot is az Argentinská ulicán. Kedélyes kómás beszélgetéssel indult közös utunk a taxissal, de Nadrazí Holesovice magasságában már nem nagyon értettem, miért megyünk az ellenkező irányba, hello, biztosan arra kell menni? Ó, erre rövidebb, válaszolta, de két sarokkal arrébb már hangosabban közöltem vele, hogy itt élek öt éve, nem vagyok turista, próbáljuk meg inkább Vltavská felé, jó? És még ő sértődött meg, baszki! – ez a sztori jutott eszembe, amikor a legújabb szlovmagyar botrányról olvastam a korkep.sk oldalán.
Aki ne tudná: a minap Budapesten egy újabb háborús bűnös szobrát avatták, a nyilas Nyírő és Wass után, a fasiszta Esterházy is hivatalosan Fidesz-díszletté változott. Tudjátok, Esterházy egy második világháború korabeli politikus, aki egy mai hasonlattal élve, olyan sofőrhöz hasonlítható, aki először elüti, majd másodjára felsegíti a kerékpárost és megkérdezi, egyben van a biciklid? Ezek után még hazamegy és kiveri a balhét, hogy nem dicsérték meg a rendőrök sem, pedig ő milyen kurva rendes volt. Szóval az ilyen embereknek a kiskutyafasza, hűvös múzeum és archív felvételek, de ne szobor járjon, lehet ilyet kérni?
Az ünnepi szoborátadásra rászervezett hivatalos műsort elsősorban kalapos fideszes nénik és kiscserkészek beltenyészete hallgatta, a beszédek a dagályosak és politikailag meglehetősen elfogult hangszerelésben hangoztak el. A rendezvény eposzi csúcspontja kétség kívül régi ismerős hősünk, az MKP-s Berényi elnök görög-perzsa háborút idéző hasonlata volt, ötszázezer magyar küzd ötmillió szlovák ellen! This is Sparta! Felvidék! Az index.hu helyszíni riportjában szó szerint ezt olvashattuk: “Miután megtudtuk tőle, hogy Esterházy világítótorony a felvidéki politikusok számára, egy eddig nem közismert tényt is felvázolt: a Felvidéken jelenleg háborús helyzet uralkodik, a szlovákiai magyarok "túlerővel küzdenek", és "500 ezer ember áll szemben 5 millióval".
Jóska, te tényleg ennyire elbódított a budai polgárok látványa? Komolyan azt hitted, nem rögzítik, nem örökítik meg az utókornak kapitális baromságod? Tényleg, hogy is van ez, jó néhány szlovmagyart ismerek, az egyikkel spanglit szívok – hello Samu Pista! - a másikkal moziba járok vagy jazzkoncertre, vagy csak megállok a háza előtt egy rövid talkra, amíg kiszarja magát a kutya, vagy nosztalgiázom az új párkányi híd alatt, milyen volt 1999-ben a csonkolt hídfőkre kiülve sörözni, a komárnói haverral az Európa udvarban istenkirály Jókai bablevest zabálni, de azért a túróscsusza alap, hogy még idegyere, Búcson lejátszani az örök vitát, hogy akkor a búcsi bor tényleg jobb, mint a muzslai (bocs, vagy csak megnézni az újvári havert a telepen, összerakta-e már az új kocsit, amivel gyorsulni fog, de segítsek már, mert a régi csaja még akarja, de ő már új nőt dug. Sorolhatnám, Csehszlovák Kém szeme sok mindent látott, de “a túlerővel szemben ötszázezer küzdő” embert, biztosan nem.
Másnap az Új Szó “Berényi háborúról beszélt, a Hidat nem hívták” felcímmel indította az eseményről szóló összefoglalóját, amely kiváltotta a parlamenten kívüli magyar párt elnökének haragját. Berényi nyilatkozatában kijelentette, hogy “a tegnapi tudósítás az Esterházy-szobor avatásáról már címében hamis, és személyemre nézve manipulatív, félrevezető és rendkívül káros állítást ad az olvasóknak elé. Azt hangsúlyozza, hogy az ünnepségen Szlovákiában zajló háborúról beszéltem.” Május 18-án helyreigazítás jelent meg az Új Szóban, majd május 19-én, a szebb napokat is látott Király Zsolt már azt is tudni vélte, ki a szlovákiai magyar újságírás szégyene. OMG, eddig úgy tudtuk, hogy az a Barak Laci, vajon mit fog szólni az új trónkövetelőhöz? No offense, semmi bajom Veres Pistával, utólag bevallom, kicsit mérges is voltam rá, amikor az Új Szóban a Barak-hétfők megszüntek, nyilván nem rajta múlt, ugye.
Legjobb az ügyet személyesen tisztázni, ezért rákérdeztem az indexes kollegánál, hallott-e tudósítása nyomán, a szlovmagyar médiában kirobbant botrányról, és a bontakozó MKP-s ellenkampányról. Földes kolléga a dotohonak elmondta: tudósításában a háborút nyilván képletesen értette, amit Berényi mondott, az idézőjelekkel érzékeltette riportjában, de a "szembenállásból", "túlerőből" és a kötelező nyelv es identitásváltásból következik, hogy itt háborús viszonyok uralkodnak, eszerint. "Hibázott az Új szó olyan értelemben, hogy a riportban szereplő, személyes újságírói szófordulatokat átvette, és mint egy MTI-tudósítást, felhasználta. Arról lehet szó, hogy az Új Szó másképp olvasta soraimat, de egyébként pont úgy értelmezve, ahogy azt Berényi elnök sugallni akarta, csak hát a felcím, hogy “háborúról beszélt”, az nem áll meg, és innentől jogos, ha ezt a magas labdát az MKP lecsapja” – így Földes.
Ezért is nevetséges Berényi elnök és Király Zsolt műfelháborodása, mivel pont Berényi beszéde volt manipulatív, félrevezető és rendkívül káros. Ráadásul nem nehéz beazonosítani: a háborús retorika attól a Fidesztől származik, amely évek óta permanens harcban áll Brüsszellel, és Magyarországon, aki nem az ő politikájukat képviseli, annak nekimegy, folyamatos harci lázban ég és lassan totálisan elszigeteli Magyarországot Európában. A Fidesz-MKP kapcsolat legújabb termése ez az eset, de Szlovákiában erről a folyamatos harci lázról tanúskodik a martosi rendezvény rászervezése a hagyományos szlovmagyar gombaszögi táborra is. Berényi hiába tagadja, harci retorikája ebbe a sorba illik, nem vette észre magát és a számára baráti közegben egészen nyíltan megfenyegette a szlovákokat. A korkep.sk pedig ezúttal pont úgy viselkedett, mint az egyszeri taxis, akit nyakoncsípnek, amikor meg akarja túráztatni a gyanútlan utast. Vagyis, nem túl szerencsés teli pofával kiabálni kezünkben egy doboz gyufával, hogy ég a ház - miközben nem is vagyunk háborúban, az elképzelt háborús reality csak néhány beteg elme szüleménye.