Példátlan mészárlás történt negyven évvel ezelőtt Prágában, 1973. július 10-én: a huszonkét éves Olga Hepnarová teherautójával belehajtott a villamosra váró tömegbe. Ő volt az utolsó csehszlovák nő, akit hóhér végzett ki. Az esetről mozifilm is készül, 2014 elején mutatják be.
1973. július 10-én a kora délutáni órákban a klasszikus, zöld színű csehszlovák járgány, a 3900 kilogramm súlyú Praga RN teherautó, 60-70 km/h sebességgel letért az úttestről és belehajtott a villamosra várakozó tömegbe. Az egykori Békeharcosok útján (ma: Milada Horáková útja) kialakított megállóban mintegy harmincan álltak. A halálos áldozatok száma nyolc, tizenketten megsebesültek. Az eddig soha nem látható, vizsgálati iratanyaghoz csatolt képeket hétfőn hozták nyilvánosságra Csehországban.
A baleset helyszínére a Prágai Központi Kórházból érkeztek ki a mentősök, három emberen már nem tudtak segíteni, másik három a kórházba szállítás közben halt bele sérüléseibe, további két áldozat két nappal a tragikus eset után hunyt el súlyos sérüléseiben.
Milada Horáková útja ma. Ahol a modern villamost látjátok, negyven évvel ezelőtt emberek haltak meg.
A korabeli színes fotón az egykori Békeharcosok útján vérnyomokat és az áldozatok letakart testeivel.
Az egykori villamosmegálló, madártávlatból, a szembelévő ház egyik lakásának ablakából fotózva. A vétlen áldozatoknak esélyük nem volt elmenekülni a 60-70 kilométer/óra sebességgel robogó kamion elől.
A kiérkező rendőrök először azt gondolták, hogy Hepnarová elaludt a volán mögött. Mindenkit sokkolt, amikor a kihallgatás során megkérdezték, mi történt, csak ennyit mondott: "nem volt semmi gond az autóval, a fékek rendben voltak és én sem aludtam el. Szándékosan mentem a járdára, így büntettem meg a társadalmat azért, ahogy az velem szemben viselkedett".
A jármű útvonalát később rekonstruálták, Hepnarová már az előző mellékutcánál felhajtott a járdára, ott robogott tovább, amíg keresztül nem hajtott az előtte álló összes emberen.
Ma a villamos néhány méterrel lejjebb áll meg (megálló: Strossmayerovo namestí-Strossmayer tere), míg a "halál villamosmegállójára" érdekes módon semmilyen emléktábla nem emlékeztet.
A szemtanúk azt gondolták, hogy egy kiskorú vezethette a teherautót, mivel a volán mögött ülő Hepnarovát alig lehetett látni az utcáról. Később a kihallgatás során Hepnarovát megkérdezték, mi az ami bántotta, azt válaszolta: "kár, hogy nem tudtam több embert meggyilkolni".
A végzetes napot megelőző éjjelen Olga Hepnarová a prágaiak egyik kedvenc kirándulóhelyére, a Slapyra vezett fel Trabantjával, a kocsit belelökte a szakadékba, majd visszastoppolt Prágába. A sors iróniája, hogy a buszmegállóban várakozó lányt egy rendőrautó vette fel és vitte haza Malesicére. Másnap felkelt, megreggelizett és fél tízkor elindult végzetes útjára.
Délelőtt folyamán sikeresen letette vezetői vizsgáját, amelyre a kikölcsönzött teherautó vezetői engedélye miatt volt szükség, majd céltalanul körözött a városban. Megkerülte a Vencel-teret, Vystavistét és a Strossmayer teret. Utóbbit választotta. A második kör elején úgy ítélte meg, hogy most már elég sokan állnak a villamosmegállóban. Délután háromnegyed kettőt mutatott az óra.
A teherautó, amellyel Hepnarová elkövette a tömeggyilkosságot
Hepnarová gondosan kitervelte végzetes tettét. A teherautóba magával vitt váltóruhát és cigarettát, ezekre majd a börtönben lesz szüksége, ráadásul a tömeggyilkosság előtt két nappal levelet is feladott két korabeli napilap, a Slobodné slovo és a Mlady svet szerkesztőségébe. A leveleket - a korabeli, lassabb postaszolgálat miatt - csak a borzalmas tett után kapták meg a címzettnek. Sokkoló sorok:
"Tizenhárom éves koromig úgynevezett normális családban nőttem fel. Ütöttek és kínoztak, szüleim és iskolástársaim áldozata vagyok, kilökött magából a társadalom. Előítéletes vagyok. Nincsenek barátaim és nem is lesznek, amennyire vissza tudok emlékezni, én vagyok a család fekete báránya. Kétségbeestem, és mi a végeredmény? Menekülés. Menekülés az iskolából, a családból és az életből."
Természetesen a korabeli sajtó közlekedési balesetről írt az újságokban, de többen a kezdetektől fogva kételkedtek. A hivatalos csehszlovák pártvezetés is beszart: vajon Hepnarová nem politikai okokból gyilkolt? A fiatal nő nem véletlenül az öt éve elnyomott Prágai tavasz eszméiben hisz? Megint mások szerint azért lett elhallgattatva az ügy hivatalos oka, mert Hepnarová szüleit magasrangú csehszlovák kommunista párti embereknek gondolták. Később kiderült: egyik vélekedés sem állt meg.
Az értelmiségi családból származó - édesapa: banki tisztviselő, édesanya: fogorvos - ártatlan tekintetű lány gyűlölettel teli lelkét 2014-ben filmen is megmutatják. A cseh-szlovák-lengyel koprodukcióban kezdődő munkálatok még nagyon az elején tartanak, a színészeket már kiválasztották, Olgát a 23 éves, magyaroknak kétség kívül vicces nevű Marika Šoposká cseh színésznő játssza, elindítottak egy tumblrt is: nobodylikesmethefilm.
A dotoho természetesen beszámol a jövőre esedékes filmbemutatóról, amely napjainkban különösen aktuális. A kérdés adott: vajon elkövetné-e Olga ma is cselekedetét? Van-e különbség egy napjaink Amerikája vagy Európája iskoláiban lövöldöző fiatal őrültek és a csehszlovák Hepnarová motivációja között? Egyáltalán: ki lehet-e szállni egy ilyen negatív spirálból, lehetett-e volna még számára visszaút?
Olga Hepnarová 1975 március 12-én halt meg. Halálra ítélték, az akkori csehszlovák elnök megtagadta a kegyelmet. Ő volt az utolsó csehszlovák nő, akit hóhér végzett ki, felakasztották.
A cseh kettőn egy dokumentum film is levetítettek Hepnarováról, csehül értők előnyben:
