A Terepasztal Lovagjai képviselte „civilek” és két párt hirdetett tüntetést december 4-re a szlovák parlament elé a „magyar kisiskolákért”. Megcsinálták! Íme az eredmény:

Ködzabálók száma: 300

A tüntetés értelme: nulla

A tüntetés oka: ebben a hidegben mozogjunk egy kicsit!

A tüntetés eredménye: hőbörgő, nacionalista cikkek. Megérte, na.

Bezárják a felvidéki magyar iskolák egy részét – harsogja a kormányközeli Mandiner, nem kevésbé drámai a kormánypárti Magyar Hírlap tudósítása: Pozsony halálra ítéli a magyar kisiskolákat. De az igazi mélypont a Magyar Nemzet hazugsága: Halálra ítélik a magyar oktatást Szlovákiában? Akinek a címből nem lenne egyértelmű, hogy itt a szlovák-magyar nacionalista meccs újabb összecsapásáról van állítólag szó – pedig nem - azok számára az alcím pontosan helyre teszi a dolgot, így: a _szlovák_ fővárosban tüntettek a _magyar_ nyelvű kisiskolák megmentéséért. Hogy az üzenet célba talált az arra kinevelt agymosottaknál, nem kétséges, csak néhány példa a kommentek közül:

Na, mit fog tenni a magyar külügy?

Felháborító, nincsenek rá szavak!

A tótok bármit megtehetnek!

És persze ez Brüsszelt sem érdekli!

Magyarorország Palesztina sorsára jut!

A címek és a kísérőszöveg csak épp azt nem jelzi, hogy a mintegy 40 magyar iskola mellett mintegy 300 szlovák tanítási nyelvű kisiskolát is bezárnak, illetve, hogy a probléma már régen két alapvető tényezőre vezethető vissza egész Szlovákia, így a déli, magyar nemzetiségűek által is lakott területén:

Nincs gyerek

Nem csak a magyar iskolákat érinti a szlovák kormány döntése

Arról nem is beszélve, mekkora ostobaságra vall leszervezni egy tiltakozó demonstrációt a tiltakozást kiváltó törvény megszavazásának napjára, illetve, vajon milyen hatékonyságú lehet egy olyan üzenet, amit megint csak az etnikai akol-melegben, jól megszokott arcok gyurmáznak ki, miközben országos jellegű probléma révén, simán be lehetett volna vonni a szlovák politikai pártokat és a közvéleményt is. De nem, nehogy véletlenül a magyar kisebbségi érdekképviselet egy percre is kilépjen a megszokott mókuskerékből,

Populizmus mindenek felett

 Jön az MKP és fideszes mestereiktől tanult módon, agyatlan politikusaival az élen, megpróbál megint egy bőrt lehúzni a nacionalista tematikáról. A magyarországi sajtóbeszámolók zsigeri ösztönökre apelláló szóhasználatára már nem is beszélve. Igaz: Rogán Tóni ejakuálása után már nem lepődünk meg semmin. Itt jegyzem meg gyorsan: nem értem Bugár Béla vezette Hid-at már megint mit keresett Berényiék mellett, miért kell olcsó populista pózokban részt venni, ahelyett, hogy odaállunk a választók elé és elmagyarázzuk: ahová 3 gyerek jár egy iskolába, azt az intézményt lehetetlen vagy csak nagy nehézségek árán lehetséges fenntartani. Béla: tessék mán’ következetesnek lenni, a kutyaúristenit.

Arról nem is beszélve, hogy ilyen hidegben bülbülszavú Tokár Gézát hallgatni legalább olyan embertpróbáló cselekedet lehetett, mint egy értelmiséginek álcázott MKP-portálon huszonnégy órában, hangosan Lengyel Diana zenei kritikai elemzéseit (muha) folyamatosan olvasni.

Miért is ez az egész? A tüntetést megelőzően sok szlovákiai településen az önkormányzatok, saját hatáskörben, olyan döntést hoztak, ők bizony a minisztériumi rendelet ellenére sem fogják bezárni a kisiskolákat, átvállalják a fenntartás költségeit. Megtehetik, ugyanis az oktatás önkormányzati jogkör alá esik egyelőre. Mert ezt a Čaplovics bácsiék szintén szeretnék elvenni, központosítani. Ez ellen tünteni: tán hasznosabb dolog lett vóna.

Az igazi csoda, a pofátlanság csimborasszója és non plus ultrája a fokozhatatlan arcbőrvastagságú MKP aktivitása az iskolaügyben!

Ugyanaz a párt képes most farizeus módon kibuszoztatni néhány tucat tiltakozót az egykori koronázó városba, ahol ha-tal-mas krokodilkönnyeket ejtenek és feketére festett koporsót cibálnak a magyar nyelvű oktatás érdekében (?) a parlament előtt, amely még idén nyáron, Rozsnyón coming-outolt, milyen az igazi magyar iskolaügyi érdekképviselet a la Magyar Közösség Pártja. Aki nem tudná: jövőre, nemtörődömségből, nem lesz magyar nyelvű képzés a rozsnyói P.J. Šafárik Gimnáziumban, ahol MKP-s szavazatokkal tettek pontot a magyar tannyelvű osztály működésére. A botrányos esetről bővebben itt olvashat.

Van ok az aggodalomra, igen. De nem ott és nem úgy, ahogy a nyájas olvasók egy része most gondolná. A minap cikkeztem az antiszemita akarnok, néhai Kantár Csaba köré épített kibontakozó személyi kultusz  káros jelenségéről, milyen lehet az a közoktatás, ahol nemcsak a nettó neonáci Levédia körös Borka Zoltánnak, de a Kossuth díjas, állítólag közmegbecsülésnek örvendő írónak is szövegértelmezési gondjai akadnak? Milyen minőségű oktatás folyik egy olyan intézményi rendszerben, ahonnan fehéristvánok, popélygyulák, pallérpéterek, samupisták és csonkaákosok kerülnek ki és taníthatják az új generációkat? Mert ha ezeket az arcokat látom és hallom, akkor itt már csak egy dolgot lehet tenni: bezárni az összes magyar iskolát.