Ismerd meg a 21. századi szlovmagyar politika legnagyobb szemfényvesztést!
Pörög a nyár, ki emlékszik már a martosi Staffesztre vagy a szlovmagyar fiatalok táborainak legnagyobb „epic fail ever” kategória győztesére? Tudjátok, Gombaszög – A nyitott tábor! Azaz: „Maradjatok heterok, üzenem a fiataloknak!” Rég nevettem ilyen jót, na. Szóval, ugorjunk, túl vagyunk a tusnádi táboron is, amelyet Romániában tartottak, a hagyományok szerint.
Orbán elmondta „tusnádi beszédét”, bejelentette szélsőjobboldali államkoncepcióját: szakított az emberi jogokkal, a szabad piaccal, a Nyugattal és szakított a liberális demokráciával is. Nehéz helyzetbe hozva ezzel híveit, különösen a határokon túl. Nézzük most meg, milyen következményekkel járhat ez a gyakorlatban a szlovmagy politikában, illetve miért nem halljuk az MKP-t?
A Magyar Közösség Pártjának vezetősége ugyanis síri csendben, de nem kukorékolnak a máskor olyan aktív MKP-közeli civilek vagy VIA NOVA ifjúsági szervezet tagjai sem. Elismerem: nem könnyű ilyen helyzetben megszólalni, amikor a Főnök, Minden Nemzeti Baksis (MNB) atyja, gyakorlatilag olyan nemzetpolitikát hirdetett meg, amely ellen itt Szlovákiában, hatékony édekképviseleti munkát kéne folytatni. Annyi kétség, halogatás és találgatás után Tusnádon ugyanis választ kaphattunk egy évek óta kínosan húzódó kérdésre:
Orbán Viktor tett pontot a szlovákiai magyar autonómia vitájára!
Idézzük fel főbb állomásait, senki nem röhög:
2014 június: nyáron mutatja be autonómia tervezetét az MKP.
2014 május: bemutatta Orbán magyar miniszterelnöknek az MKP autonómia tervezetét.
2013 december: Finisel az MKP autonómia tervezete.
2013 november: Januárra készülhet el az MKP autonómia koncepciója.
2013 június: Az MKP vitaanyagot készít az autonómia modellről.
2013 április: Berényi Budapesten követelte az autonómiát.
2013 február: Németh Zsolt: Kötelességünk támogatni az autonómiát, ha azt a határon túliak kérik.
2008: Kizárt a szlovákiai magyar autonómia.
Ha benned eddig volt legalább egy kis szemernyi kétség, hogy az MKP területi-autonómia törekvése kábé annyira komolyan vehető tény, mint a kofola melegen, annak javaslom, ne is olvasson tovább, menjen ki a strandra! Viszont ha úgy gondolod, hogy itt magyarságunk megmaradásáról és az asszimilációra adott méltó válaszcsapásról van szó, akkor gyere velem tovább és ismerd meg a 21. századi szlovmagyar politika eddig legnagyobb szemfényvesztést! Nézzük, miért is óráskamu mindenféle autonómia-koncepcióról beszélni a Kárpát-medencében, Szlovákiában!
1-es kamufaktor: Az MKP és Columbo felesége
Ami ma Szlovákiában autonómia elnevezés alatt történik, nem más, mint egy konkrétan körberajzolható politikai tábor szómágiája, minden mögöttes, konkrét politikai tartalom nélkül. Aki feltétel nélkül elfogadja a Magyar Közösség Pártja misztikus törekvést, jelentsen az bármit, velünk van, aki nem, az ellenünk. Az MKP autonómia programja, olyan, mint Columbo felesége, senki nem látta, de mindenki róla beszél. Ráadásul a téma egy közepesen erős verbális politikai fegyverként is jól működik. A témát mindig a Híd ellen lehet fordítani, mondván az autonómia akarása a „magyarság-pride” mindenkori fokmérője!
2-es kamufaktor: A Vízió, mint politikai alku tárgya
Az MKP imamalom szerű autonómiázása mellett persze az is baj, ha egy másik párt, esetünkben a Híd, tesz le egy koncepciót az asztalra. Tekintsünk most el attól a ténytől, hogy a Vízió 2016 mint olyan, számomra nagyon sok, szimpatikus elképzelést tartalmaz. A fő probléma ez esetben is ott van, hogy a vita pártpolitikai keretek között folyik tovább. Ki gondolta volna, hogy a Híd javaslata a szlovmagy világ MKP-s térfelén egy percre is komolyabb figyelmet érdemel ki? Nem olvastam MKP-s, vagy MKP-közeli szerzőtől olyan reakciót, amelyben ne az MKP radikálisabb, nacionalista programját kérte volna számon a Vízió 2016-on. Na, ez így, a szlovmagy társadalom kizárásával, nem fog menni.
3-as kamufaktor: Civilek, mint a nemzet ellenségei
Egészen para és sokk lehetett a Szlovmagy Terepasztal Lovagjainak vagy szegény Kétnyelvű Délszlovákiáért Mozgalom tagjainak, amikor Orbán a civilekről, mint a külföld által pénzelt ügynökökről beszélt. Ez putyini beszéd volt, nem vitás! Vajon mi futhatott át az ifjú tapsikolók agyában az eszmefuttatás hallatán? Az eset elképesztő fonákja ugye, hogy esetünkben a magyar kormány támogatja kintről a szlovmagy kultúrát, sajtót, felsőoktatást. Mi van, ha egy nap Ficoék kitalálják, hogy ti fizetett politikai ügynökei vagytok Magyarországának – és Orbánra hivatkozva betiltják e szervezeteket?
4-es kamufaktor: Magyar területi autonómia vs. Illiberális nemzetállam
Jó okunk van feltételezni: valami nagyon nem stimmel Budapest és a hatuma kisebbségi érdekképviseleti szervek együttműködésében. Ezt Szilvássy József remekül összeszedte szerdai cikkében a népszabóban:
- Ha a Szabadság-téri történelemhamisító giccs rendben van, miért kéne a szlovákoknak a Benes-dekrétumokért bocsánatot kérni?
- Ha nemzetállamok Európáját hirdetjük, hogyan férnek el ebbe a dogmába a magyar nemzeti kisebbségek, akik egyenrangú partnerei lehetnének a többségi nemzetnek?
- Kína és Törökország, mint pozitív példa? Vajon mit szólnak ehhez a kurdok és az ujgurok?
Gondoljuk tovább Szilvássyt, aki szerint az egész autonómia-hókuszpókusz a Fidesz magyarországi, tehát belpolitikai hatalmi harcához egy közepesen sem fontos kellék.
Még egy csekély értelmű Via Nova próbapolitikus is beláthatja: a Fidesz jelenlegi politikájára, legyen az gazdasági-, vagy a kulturális irányultságú, a tökéletes homogenizálás és a megszállás az érvényes. A Fidesz politikája nem enged a NER hivatalos vonalától eltérő konkurenciát maga mellett, lemond a parlamenti demokrácia azon elemeiről, amelyek a mindenkori kisebbség érdekeit is figyelembe veszik, biztosítják. Ezek után egészen hihetetlen, hogy Berényiék nem veszik észre: előbb lesz Tisza Kálmánnak szobra Pozsonyban, mint magyar autonómia Szlovákiában!
Vajon hol látják az MKP-s politikusok a Fideszben a lehetőséget, amely elhozná számukra az autonómiát, miközben ugyanez a párt, amit lehetett felszámolt a különböző hatalmi ágakat, civil műhelyeket, autonómiákat? Rendkívüli az az ostobaság, amely a kisebbségi magyar érdekekért lobbizó politikusként Fico nemzetállami törekvéseit, egyben a magyar szempontokat nem figyelembe vevő politikát támogatnak!
De ha nem autonómia, akkor mi lesz?
Ezt azokból az elszólásokból rakhatjuk össze, amelyet az MKP politikusai ejtenek itt-ott el. Samu István MKP-s politikus kedvenc internetes felületén, a parameter.sk-n fogalmazta meg dilemmáját, „Nemzeti közösség vagy kisebbség?”, Duray a marokkói portálon kijelenti: "csupán egyetlen olyan hely van, ahol a magyar nemzetpolitikai kérdések kiforrhatnak, ez pedig Budapest". WTF?
Ezekhez az MKP-s agymenésekhez adjuk hozzá a Martoson is részt vevő Berényi József MKP elnök és Szász Jenő mondatait, aki ugye a budapesti Miniszterelnökség Nemzetstratégiai Kutatóintézetének igazgatója. Beszédeik alapján egy merőben új, az eddigiektől merőben eltérő stratégia, elképzelés és intézményhálózat bontakozik ki! Csak címszavakban:
- Nemzetpolitikai Államtitkárság (1990 óta először)
- Nemzetegyesítés Fejlesztési Program (2014-2020)
- Kárpát-Haza Fejlesztési Koncepció (2030)
- És a már létező Nemzetstratégiai Kutatóintézet
Ugye? Ki beszél itt már (területi) ótónómiáról? Berényi egyenesen így fogalmazott Martoson: „A nemzet kelméjét újra kell szőni, hogy ez a szövet újra beboríthassa a Kárpát-medencét”. A helyzet az, hogy a Fidesz és az MKP valójában tesz mindnenféle autonómia elképzelésre. Persze gumicsontnak meghagyják hasznos hülye híveiknek, de valójában az MKP és Budapest paradigmaváltást hajtott végre az ún. Nemzetpolitika területén is. Ezek:
- Kárpát-medencére kiterjedő hálózatban gondolkodnak
- Nem a helyi, szűkebb értelemben vett szlovmagy közösségben, hanem „nemzetben” gondolkodnak
- A meglévő lokális kisebbségi intézmény-rendszer totális elfideszesítésében, lenyúlásában gondolkodnak
Budapest stratégiája nem a szomszédos országokban kialakítandó magyar területi autonómiák mentén alakul többé – valószínűleg belátták, hogy erre nagyjából semmi esély – hanem a szomszédos nemzetek megkerülésével, a még létező magyar területek totális politikai annektálása és Fideszhez történő csatolása és a már most kibontakozó alá-fölé rendeltségi viszony stabilizálása az egyetlen törekvés. Mondjuk ki: a tusnádi illiberális magyar állam gyarmatosítani akarja a határon túli magyarokat, ne legyen kétségünk, ott sem fog az eszközökben válogatni! De vajon milyen lehet egy ilyen magyarokat gyarmatosító magyar külpolitikának az esélye és visszhangja Európában?
A tusnádi illiberális magyar állam a nemzetközi kontextusban
egyértelműen bukásra van ítélve. Ez még jelenti azt is, hogy az általa felvetett ügyek, esetünkben az ún. „magyar ügyek”, szintén a kutyát nem fogják érdekelni releváns helyeken, jobb esetben marginalizálódik, majd beszélünk tán egyszer róla. Miért?
- Magyarország keletre, Oroszországra nyit
- Magyarország illiberális demokráciát épít
- Az Eu-ból nem lép ki, de eljelentéktelenedik súlya
A szomszédos, ill. térségbeli országok:
- Jelentős magyar kisebbséggel rendelkeznek
- Erősen oroszellenesek, és nyugat-barátok
- Geopolitikailag felértékelődnek a Nyugat számára
Nyomasztó érzés leírni, de az első-, a második világháború után és a harmadik nagy geopolitikai konfliktushelyzet előtt Magyarország újra a fasz rosszabbik végén áll. A magyar politikai elitet elvitte újra az etnikai varázslat, az erős kéz technikája és az örökös lázadás hirtelen felvillanó, de mindig hamar kialvó lángja. Itt kérem sem Ady Endre, sem Bibó István, de még José Mourinho sem segítene, azzal kell dolgozni, ami van, ugyanis szarból várat még 2014-ben sem lehet építeni.
MKP és Via Nova, Martfeszt és Gombaszog, Kozbeszed.sk és Madari.sk, Duray, Pálcsáky és Berényibárdos és a Kerekasztal: innen nincs más út, csak a két szék közé esés útja! Nem lesz itt semmilyen autonómia, de még az utolsó szó joga sem lehet már a tiétek, saját hazátokban. Pincsikutyaként eladtátok a lelketek 30 ezüst júdáspénzért a fasiszta Orbánnak, aki most a szlovmagyarokat is Nyugat helyett Kelet felé fordíthatja – a ti közvetlen asszisztálástokokkal!
Köpjétek szembe magatokat, szarháziak.
