1934: Olaszország-Csehország 2:1
 
Ebben az időben a csehszlovák válogatott összes játékosa a prágai “S” csapatokból – Slavia, Sparta – került ki, kivéve az egyik cserét, aki Teplicéből érkezett. No, és természetesen az egész csapat ugrálhatott volna arra a mai népszerű cseh szurkolói rigmusra, hogy Kdo neskače není Čech hop, hop, hop, azaz Aki nem ugrál az nem cseh, hopp, hopp, hopp. Kivéve Štefan Čambalt, aki Pozsonyból érkezett a válogatotthoz.
 
 
Végig a mérkőzésen az olaszokat segítette a biró, idézik a nagyon is ismerős közép-európai siránkozást az 1934-es döntőben szűken 2:1-re kikapó csehszlovák válogatott játékosait, a cseh és szlovák futballhistorikusok. A korabeli értékelések abban viszont nem vitatkoztak, hogy az 1934-es olaszországi világbajnokságnak a pozsonyi labdarúgó volt a sztárja, egyik legnagyobb egyénisége.
 
 
 
Északi szomszédaink akkor egy életre megjegyezték a svéd Eklind nevét. A döntő emlékezetes és sokatmondó pillanata marad, amikor a meccs megkezdése előtt Mussolini a díszpáholyhoz hívta egy rövid magánbeszélgetésre a sporit. Bekerült a világbajnokság all star csapatába Štefan Čambal is. A korabeli olasz lapok a VB után megjegyzték: a játéktéren a legnagyobb káoszban is képes volt rendet teremteni. Fáradhatatlanul cserélte a helyét, mindig ott volt, ahol kellett lennie éskíváló labdaérzékkel rendelkezett.
 
 
 
 
Olaszország-Csehszlovákia, Róma, Stadio Nazionale PNF, 45 ezer néző
 
 
 
 
 
1938: Olaszország-Magyarország 4:2
 
Az 1938-as világbajnokságon a a csehszlovák válogatott aztán a negyeddöntőben esett ki Brazília ellen. Az első mérkőzés 1:1-re végződött, a másodikat nyerték nagy nehezen meg a dél-amerikaiak 2:1-re. Ezúttal Magyarország maradt alul a döntőben – kevésbé vitathatóbb körülmények között, mint négy éve  csehszlovákok – Olaszország ellenében.
 
 
Čambal 1939-ig Prágában élt, a cseh-morva protektorátus idején visszatért Pozsonyba és a Szlovák állam alatt a szlovák válogatott edzője lett, majd a háború után rövid időre elvállalta a csehszlovák szövetségi kapitányi posztot is. A legsikeresebb szlovák edző, Jozef Vengloš így jellemezte őt: “nagyon művelt és társasági ember, aki meg tudta nyerni a játékosokat, soha nem káromkodott, egy igazi úriember volt.” 
 

 
Csak Pepe Gardiola döntötte meg rekordját: Ferdinand Daučík

 
Néhány hónappal ezelőtt jelentették be az egyes számú katalán klubnál, hogy Pepe Guardiola, az FC Barcelona trénere megdöntötte a első száz mérkőzésen legjobb eredményt elért edző csúcsát. Guardiola a spanyol állampolgársággal is rendelkező szlovák Daučík hatvanéves rekordját tette múlt időbe. A korábbi rekorder Čambal nyomdokain lépdesett előre - I. ČsŠK Bratislava, Slavia Praha - és szintén német és magyar ősökkel is rendelkezett. Fernando - ahogy Spanyolországban hívták - volt a csehszlovák válogatott harmadik szlovák játékosa. Védő poszton játszott a pályán később pedig sikeres trénerré vált. 
 
Dotoho.blog.hu feladvány: Ki volt a második szlovák származású játékos aki pályára lépett Csehszlovákia színeiben? Ha olasz, paraguayi esetleg új-zélandi szurkoló vagy, jelezd - és jó válasz esetén kérdezünk még egyet a nyereményért! A nyeremény: egy általad kiválasztott tetszőleges prágai kocsmában, korlátlan sörfogyasztás mellett a vendégem vagy! Csehszlovák Kém

 
A játékosként kevésbé sikeres Daučík 1942-ben hazatért Pozsonyba. Saját csapatot hozott létre, majd később egykori játékostársával Šťastný Leopolddal Csehorszából, Magyarországból és Bulgáriából is hívott játékosokat csapatába. Ebben az időszakban rakta le az 1949-1951-es háromszoros csehszlovák bajnok SK Bratislava (Pozsony) alapjait. Daučík aztán a kommunista hatalmátvétel 1948-ban után emigrált Spanyolországba. Az edző rögtön megérkezése után kétszer is (1950, 1951) aranyérmes lett a katalán csapattal. Második aranyérmes csapatában már játszott veje is.
 

 
Katalónia bálványa és az évszázad játékosa: don Laszlo

 
Az FC Barcelona kapcsán nem lehet kihagyni a vejet, egy másik ünnepelt labdarúgót, a katalán klub elmúlt évszázadának legnagyobb játékosát, Kubala Lászlót sem. Amíg Katalóniában bálványként tisztelik, Magyarországon jól ismerik, addig Szlovákiában szinte teljesen ismeretlen személye. A háború utáni zavaros években Daučík mint a Barcelona edzője elsősorban Magyarországon keresett csapata számára erősítést jelentő játékosokat. Mai szemmel olvasva hihetetlennek tűnik már, de olyan elképesztő játékosokat tudott Katalóniába vinni, mint éppen Kubala Laci.

 
Később Daučík rábeszélte a szlovák ősökkel is rendelkező Kubalát, hogy vegye fel a csehszlovák állampolgárságot. Kubala így azon kevés játékosok közé tartozik, aki életében három - a magyar, a csehszlovák és a spanyol - különböző nemzeti csapatban is pályára lépett. Kubalát és Daučíkot rokoni szálak is fűzték egymáshoz: a játékosfenomén még Szlovákiában feleségül vette a mester lányát Viola Annát. 1968-ban Daučík már a Toronto Falcons edzőjeként foglalkozott a két szlovákiai futballnagyság gyerekével: Branko Kubalával és Yanko Daučíkkal. A keresztnevek elárulják, hogy ők már szlováknak tartották magukat.
 
Mint ahogy Trianon előtt minden klub és minden játékos papíron magyarnak számított, úgy az államfordulat után papíron mindenki csehszlovák nemzetiségűvé vált. Különös olvasni manapság, hogy a magyarok sérelmezik a szlovákiai magyar sportolók szlovákká tételét, nos, kilencven évvel ezelőtt a magyarok pontosan ugyanezt tették a területükön sportolókkal. Csehszlovákia háború előtti időszakában a szlovák területek etnikailag nagyon tarka részeknek számítottak, nem beszélve a városokról. A szlovákiai labdarúgást három nemzet: a szlovák, a magyar és a német is képviselte. A korszak olyan sztárjai, mint Čambal, Daučík és Kubala pályafutása is magán viselik e tarka etnikai jegyeket. A pozsonyi Čambal a német SC Donaustadt csapatában ismerkedett meg a labdarúgással, majd 15 évesen igazolta le a magyar SC Ligeti, aztán jött a szlovák Bratislava és végül a prágai Slavia. Daučík a magyar többségű Komáromban kezdett el focizni, majd ment át a Sahira játszani és onnan igazolta le a SK Bratislava, később pedig a Slávia.
 
A folytatásban a magyarok számára felejthetetlen 1954-es világbajnokságról számolunk be, természetesen szlovák szemszögből.

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dotoho.blog.hu/api/trackback/id/tr472052236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

végh hanta · http://labdabiztos.blog.hu 2010.06.04. 09:36:15

Az megvolt, hogy az MLSZ alapításakor (1901) egy pozsonyi csapat is jelezte csatlakozási szándékát, de várt a tagsággal, mert nem érezte biztosítottnak, hogy a vidék érdekeit is figyelembe fogják venni?
Később még feltűnik néhány helyi kupán soproni és mosoni csapatok ellenfeleként, de aztán eltűnt a süllyesztőben.

Žďárský 2010.06.04. 10:27:52

A hivatalos adatok szerint Daučík és Čambal közül az előbbi lépett pályára korábban csehszlovák színekben, egész pontosan 1931. július 14-én Varsóban (0-4). Čambal csak 1932. május 22-én egy Ausztria elleni hazai 1-1-en mutatkozott be.
Amúgy a korban nem nagyon voltak szlovákok a válogatott közelében, nem tudom, kire gondolsz, mint második pályára lépő, de szerintem max egy 2-3 válogatottságig jutott figura lehet. Őket meg sajna nem ismerem:)
süti beállítások módosítása