A magát nemzetinek nevező, szavakban a határon túli magyarokért aggodalmaskodó magyar kormány és a magyar befolyástól aggodalmaskodó szlovák ellenzék tetteit ugyanaz a nacionalista logika mozgatja a Tokaji Borháborúban is. A magyar borászok kizárólag monopóiumban és nem az együttműködésben gondolkoznak, a szlovákiai borászok egy része pedig sértődötten közli: a magyarok ne pofázzanak a dolgaikba, onnan a túloldalról. Simon Zsolt (Most-Híd) mezőgazdasági miniszter beparáztatta a gazdákat, hogy Szlovákiát a Tokaj márka elvesztésének réme fenyegette az elmúlt hónapokban, erre egyelőre nem került sor, szlovák civil szervezetek pedig Simon minisztert azzal vádolják, hogy összejátszik Magyarországgal. Minden résztevőnek sürgős önvizsgálatra lenne szükség.

Tokaj – világhírű márka, amely nem is olyan rég, szerte a világban, kizárólag magyar ügynek számított, hiszen a brand sokáig – a magyar diplomácia egyoldalú lépéseinek köszönhetően - kizárólag magyar tulajdonban volt. Csakhogy Szlovákia területén fekszik a történelminek nevezett tokaji borvidék tíz százaléka. A  szlovákiai tokajit mindössze helyi piacon lehetett értékesíteni és kis mennyiségben Csehországba exportálni. A vita több évtizede tart a két ország között területről, elnevezésről. A Tokaj jelenség lassan megközelíti Trianon ellentétes értelmezését, mindkét országban létezik az egyetlen, igaz narratíva az üggyel kapcsolatban. Holott nincs másról megint szó, csak a szlovák és magyar nacionalizmusok összecsapásáról, az egyoldalú érdekérvényesítésről, kompromisszumképtelenségről, a folyamatos időhúzásról, vagy a megállapodások egyoldalú be nem tartásáról.  És ez nem EU-kompatibilis.

Sírás van Magyarországon, hogy a külföldi tőke képviselői nem veszik figyelembe az ország érdekeit, de ez a kérés a magyar érdekek érvenyesítésére természetesen nem vonatkozik  – külföldön. Kettős mérce. Ráadásul: állítólag a határon túli magyarok érdekét is képviselő kormány, Tokaj kapcsán, érdemben is tehetne a szlovákiai magyarokért, de eddig mindössze egy kilencvenéves nagymama budapesti megszellőztetésére futotta az erejéből. Micsoda nemzetpolitika! A dotoho.blog utánanézett, a 2001-es szlovákiai népszámlálási adatok alapján, milyen nemzetiségi arányokat mutat a régióban a statisztika. A szlovákiai Tokaj tágabb területén, a 2001-es szlovákiai népszámlálás adatai szerint, a tőketerebesi járásban 103779 ember élt, ebből 67200 szlováknak, 30425 magyarnak tartotta magát. A jelenlegi szlovákiai Tokaj 908 hektárt jelent, hét faluval:

Bári (Bara), 336 (235, 69,9%), polgármester: Csizmadia Albert, MKP

Csörgő (Čerhov), 830 (7,  0,8%), polgármester: Balogh Pavol, NEKA

Csarnahó (Černochov), 228 (175, 76,7%), polgármester: Síposová Darina, NEKA

Kistoronya (Malá Tŕňa), 452 (56, 12,3%), polgármester: Rakacká Mónika, Most-Híd

Kisújhely (Slovenské Nové Mesto), 1072 (130, 12,1%) polgármester: Kalinič, Jan, SDKU-Most-Híd

Nagytoronya (Veľká Tŕňa), 511, (13, 2,5%), polgármester: Bodnár Vojtech, SDKÚ-KDH

Szőlőske (Viničky), 522 (327, 62,6%), polgármester: Takáč Michal, Smer-Most-Híd

A fenti adatsorból látható a szlovákiai kistérségben a magyar jelenlét. A közeget testközelből ismerők szerint a helyi borászok országhatáron innen is túl, szoros kapcsolatban állnak egymással. A helyi szlovákok az egész esetet sokszor magyar-magyar vitának mondják, mivel a magyarországi borászok teljesen magukénak akarják tudni a Tokaj márkanév használatát. Manapság már nem biztos, hogy így fest a történet, hiszen 2004-ben Simon Zsolt (akkor még: MKP) mezőgazdasági miniszter meg tudott állapodni Magyarországgal a szlovákiai Tokaj területéről 565 hektárban és ígéreteket kapott, hogy a szlovák fél aláveti magát a magyar szabványoknak. Nyolc évvel később, egy civil szervezet váratlan akciója meglehetősen váratlanul érintette Simonékat (ezúttal: Most-Híd); a szlovák minisztérium régóta egyeztetett a magyar féllel az ügy átfogó rendezéséről. Az államközi megállapodás nem várt akadályokba ütközött, amit a jelenlegi kormánykoalícióból és az ellenzékből is bíráló hangok értek.

A magyar származású minisztert a szlovák nacionalisták hazaárulással vádolták, mivel a Simon-féle ajánlat visszatérés lenne a 2004-es megállapodás arányaihoz, azaz az 565 hektáros határokhoz. Miroslav Jurena (SNS) korábbi mezőgazdasági miniszter szerint “Simon Zsolt minden alkalommal, szándékosan tartja vissza a termékleírással kapcsolatos jogalkotási folyamatot és a szlovák adófizetők pénzén Tokaj magyar tulajdonosainak érdekében dolgozik, hogy azok Szlovákiában saját érdekeiket érvényesítsék”.

A Tokaji Társulás kezdeményezésére – amely a kb. 700 szlovák tokaji borosgazdából 18-an alapítottak - 2011 novemberében a Szlovák Szabadalmi Hivatal bejegyezte, mint termékleírás a Tokaj Szőlészeti Térség elnevezést Brüsszelben, Simon miniszter tudta és jóváhagyása nélkül. A jelenlegi, érvényben lévő szlovák jogszabályok szerint azonban az eredet-megjelölés bejegyzése előtt a minisztériumnak jóvá kellett volna hagyni a termékleírást. A szlovák minisztériumank 2011 végéig kellett volna leadni a termékleírásról szóló listát, amelyet a magyar féllel egyeztetett, így Szlovákia is jogosult lett volna a Tokaji előállítására. 

A Szlovák Szabadalmi Hivatal cáfolta Simon miniszter állítását, miszerint bejelentési kötelezettségük lett volna a minisztérium felé, és az eredetelnevezés meghosszabbításához szükséges termékleírásokat benyújtották. A hivatal egyúttal biztosította Simonékat jószándékukról, miszerint a jelenlegi helyzetben nem lehet megkerülni a magyar féllel történő tárgyalásokat, és lehetséges a szlovákiai tokaji bor cimkézésének a nemzetközi előírásoknak megfelelő szabályozása is. A kétoldalú megállapodás és az eseteges törvényi változtatás azonban nem feltétele a jelenlegi, európai színvonalú védelem fennmaradásának.

A 2004-es, optimizmusra okot adó megállapodástól számítva, hét év alatt, Szlovákia és Magyarország képtelen volt közösen megállapodni a névhasználatban, a terület pontos határának kijelölésében, és egyéb jogi kérdések megválaszolásában - erről csak a kis közép európai államok nyomorúsága és az EU töketlensége juthat eszünkbe.  2010 áprilisában Magyarország kereset benyújtásával megindította az eljárást, a Vinohradnícka oblast’ Tokaj oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek megsemmisítése érdekében, hiszen ezt az EB jogalap nélkül jegyezte be, mivel Szlovákiában 2009 júniusában, az új jogszabályban, mint Tokajská vinohradská oblast szerepelt. Szlovákia persze nem ért egyet a magyar kérelemmel és kéri annak elutasítását. A döntés várható időpontja: ismeretlen.

Simon Zsolt 2011 végén arról tájékoztatta a Kisújhelyen összegyűlt, mintegy ötven szőlőtulajdonost, hogy valós veszély fenyeget: Brüsszel felszólíthatja Szlovákiát, ha nem tudnak megyegyezni Magyarországgal, elveszíthetik a jogosultságot, a tokaji elnevezés használatára. Ez konkrétan azt jelentheti, hogy nemcsak a termékekre nem írhatják többé ki a Tokaj márkát, de a bortermelő vidéket sem hívhatják tovább hivatalosan Tokajnak. Richard Svihura (SAS) kormánypárti képviselő ugyanakkor blogjában élt a gyanúperrel, hogy a minisztérium Tokaj márka esetleges elvesztésétől való félelem mesterséges felkorbácsolásával csak rákényszeríti az embereket az 565 hektáros, csökkentett tokaji borvidéki terület elfogadására, amit Magyarország és Simon miniszer írt elő.

Poszttrianoni trauma: hol húzódik a Tokaji Borvidék határa?

A szlovák minisztérium az 1959-es területkijelölések alapján tárgyalt. Akkor a szlovákiai Tokaj 703 hektáron terült el. Az 1959-1996-os időszakban további 195 hektárnyi ún. tokaji területen kívüli telkeket regisztráltak. Az új területek a tokaji borvidék talajminőségének és a Bonitás I. és II. es kategóriájának adataival összevetve teljes mértékben megfeleltek. Ezt megerősítette egy 1963-as tudományos kutatás is. A szlovák fél 1996-ban e területeket már a szlovákiai Tokaj  részeként értelmezte. Hangsúlyozni kell: a szlovák területbővítő lépést nem önmagában kell nézni, hiszen az elmúlt évtizedekben Magyarországon a tokaji borvidék területét szintén bővítették. A magyar fél a határokat meglehetősen lazán értelmezte, hiszen Magyarországon a tokaji területeket nem konkrét vetésterület alapján határozták meg, hanem a tokaji falvak kataszteri területe alapján.  A tokaji borvidék területének eltérő meghatározása Szlovákiában és Magyarországon okot ad a szlovák félnek, hogy úgy érzi: nem egyenlő feltételek mentén tárgyalhatnak. De a szlovák panaszokról majd később.

A tokaji borvidék területi kiterjedése, a történelem során, állandóan változott. A magyar fél állandó hivatkozása az 1908-as állapotokra anakronisztikus, ezt az érvet Brüsszel sem fogadja el. A dotoho.blog összeállított egy kis történelmi kitekintőt, hogyan változott az évszázadok során a kérdéses terület kiterjedése – különös tekintettel a jelenlegi szlovák területre:

1350: Thome de Hegalya – Hegyalja első írásos említése

1613-1941: a zempléni vármegyei közgyűlés meghatározza a hegyaljai településeket: Tokaj, Tarcal, Mád, Tálya, Szántó, Zombor Szerencs, Ond, Rátka, Bénye, Tolcsva, Liszka, Keresztúr - települések, a mai Szlovákia területéről nincsenek említve

1726: Paul Keller  Dissertatio de vinis Ungariae  műváében Tokajer Wein-Gebürg néven említi a térséget és Kistoronya települést is a tokaji borvidékhez veszi

1730: Bél Mátyás (Matej Bel): Sátoraljaújhelyet említi, Kistoronyát kihagyja

1738: Zemplén vármegyei rendeletben Kistoronyát említik

1798: Szirmay Antal, zempléni politikus és író Kistoronyát és Sátoraljaújhelyet említi a mai Szlovákia területéről művében

1908: Sátoraljaújhely és Kistoronya mellé Szőlőcske is felkerül a tokaji borvidék települései közé, a helyi tulajdonos,  Andrássy gróf lobbijának köszönhetően

1939-1945: az egész tokaji borvidék újra magyar fennhatóság alatt

1959: a szlovákiai tokaji bortermő vidék 703,10 hektár (+ 7 település) jogi besorolása. Illetve: az ún. tokaji bortermő vidéken kívüli területek meghatározása 195,90 hektár mértékben, amely terület megfelelt a tokaji bortermelésnek

Bővebben a történelmi tokaj-hegyaljai területváltozásokról itt olvashattok. 

Szlovák sérelmek és kérdések

Az utóbbi években Szlovákia törekvedett a bortermelés technológiájának eljárásait, a palackok formáját, a palackok megjelölésének technika részleteit összehangolni a magyarországi gyakorlattal, sőt Szlovákia minden szükséges lépést megtett annak érdekében, hogy összehangolja jogszabályait Magyarországgal. A tárgyalások során a magyar fél többször hangsúlyozta, hogy a parcellák besorolásának módszere és kategóriái mindkét oldalon ugyanazok. Szlovákia 1992-ben hozzájárult, hogy Magyarország saját területén található tokaji borvidéket bejegyezze, mint az UNESCO világörökségének része. Magyarország ugyanakkor egyoldalúan, évek óta korlátozza a szlovákiai szőlőtelkek kiterjedését, miközben Szlovákia soha nem vonta kétségbe a magyarországi jelenleg már 11419 hektáron megállapított szőlőtermelést. Az egyszeri utazó is láthatja Magyarországon az utak mentén, több száz hektáron beültetett szőlőültetvényeket, amelyekből gyenge minőségű bor készül.

Az Európai Bizottság elutasította Magyarország ún. történelmi érveit Szlovákia ellen – az 1908-as határok alapján - és a történelmi területi meghatározást egy adott kor, adott szakmai-politikai döntésének minősítette. Az EB arra is rámutatott, hogy a magyarok által favorizált 565 hektár szintén nincs történelmileg megfelelően alátámasztva és szinten egy politikai döntés eredményeképp alakult ki. Luc Berlottier, az EB borszakértője 2009-ben Szlovákiában hangsúlyozta, hogy ha nem sikerül megegyezni Magyarországgal, akkor az EU-ban, egymás mellett, ugyanarra a termékre, két eredetvédelem fog vonatkozni. Szlovákia számára roppant kellemetlen, hogy Berlottier ma azt mondja, hogy Szlovákia a Tokaj márka használatára nem jogosult, amelyet a magyarok még 2009 júliusában titokban megváltoztattak (Tokajiról Tokajra) és bejegyeztek.

Ha az Európai Bizottság 2009-ben azt állítja, hogy a szlovák-magyar megegyezés hiányában is létezhet az EU-ban, egymás mellett, ugyanarra a termékre vonatkozó eredetmegjelölés, akkor 2011-ben, a Simon mezőgazdasági miniszter miért fenyegeti a termelőket a Tokaj márka elvesztésével, hiszen a legutolsó EU-s döntés értelmében is a gazdák használhatják a Vinohradnícka oblasť  Tokaj elnevezést? – kérdezi Svihura blogjában, majd a következő kérdéseket teszi még fel a kormánypárti liberális képviselő:

Vajon tényleg szükséges Szlovákiának a Simon által szorgalmazott, kormányközi megállapodát megkötni Magyarországgal?

Miért kellene Szlovákiának 343 hektár területről lemondania a Szlovákiaji Tokaj vidéken?

Miért gyakorol Magyarország minisztere egyoldalú nyomást a szlovákiai Tokaj területeinek korlátozása ügyében Szlovákiára?

Milyen alapon kellene Szlovákiának lemondania a magyarországihoz hasonló módszerekkel megállapított, legmagasabb kategóriába sorolt termőterületeiről?

Ha a minisztérium elképzelései valóra válnak ki és hogyan fogja kompenzálni, azokat a bortermelőket, akik jelenleg nem esnek a számításba vett 565 hektáros területre szlovák oldalon?

Hogyan jött ki egyáltalán ez az 565 hektár?

Nem arról van szó inkább, hogy a Tokaj márka esetleges elvesztésétől való félelem rákényszerítette az embereket az 565 hektáros, csökkentett tokaji borvidéki terület elfogadására, amit Magyarország és Simon miniszer írt elő?

Nem arról van inkább szó, hogy a Tokaj márka állítólagos megvédésére szolgáló színjáték csak egy újabb magyar győzelem lesz a tokaji bor vitájában?

A Simon által szorgalmazott kormányközi megállapodás garantálja-e, hogy egy esetleges kormányváltás után nem fogják a szlovákiai Tokajt támadni Magyarországon?

Miért nem létezik Szlovákiában a tokaji régióval átfogóan és következetesen foglalkozó politikus, aki partnere lehetne a tokaji ügyekben felelős magyar kormánybiztosnak?

Vannak akik azt mondják: amíg az EU nem biztosít egyenlő feltételeket a magyarokkal folytatott tárgyalásra a tokaji borvidékkel kapcsolatban felmerült bármilyen kérdésben, addig semmi értelme tárgyalóasztalhoz leülni a déli szomszéddal. Legújabb tendencia, hogy ezek a politikusok és szakértők a szlovák és a magyar technológia, a szőlőfajták, a minőségi paraméterek, értékelések, és elnevezések közötti különbségeket hangsúlyozzák, ami legalább akkora különbség – hangzik a szlovák érvelés – mint az euró esetében: hogyan lehetséges, hogy különböző költségvetési kondíciókkal rendelkező országok ugyanazzal a pénznemmel fizetnek?

A magyar félnek fel kell készülni, hogy az új szlovák kormány körül ez a vélemény lesz többségben, ami Tokaj esetében azt jelenti, hogy a szlovák-magyar egyeztések sehova nem vezetnek belátható időn belül, ha a tárgyalófelek nem változtatnak alapvetően álláspontjukon. A szlovák fél úgy érzi, hogy ezeken a szlovák-magyar tárgyalásokon a magyar fél még a legalapvetőbb bizonyságát sem adta, hogy egyenlő félként kezelnék a szlovák felet és, hogy ezek a tárgyalások bármilyen egyenrangú megállapodáshoz vezettek volna.

A vita megoldása: regionalizmus és közös termelés

Az egész Tokaji Borháború megoldásának kulcsa helyi szinten található. Itt az ideje végre elfogadni Magyarországon is: a tokaji termőterület Szlovákiában is létezik és szlovák állampolgárok is készítenek tokaji bort. A magyar félnek részt kell venni a partneri együttműködésben és el kell fogadni a szlovák tokaji kereskedelmi létezését, a szlovák félnek pedig be kell tartania a tokaji bor készítésére vonatkozó előírásokat és szabványokat és együttműködni a magyarokkal. Ha nem tudunk megegyezni – magyarok és szlovákok közösen – a tokaji brand használatáról, akkor nem vagyunk Európába valók és semmilyen morális alapunk nincs Brüsszel, az EU vagy más nyugati országok módszereinek bírálatára.  

A mezőgazdasági minisztérium szerint Szlovákiát reálisan fenyegeti a veszély, hogy az EU letiltja a tokaji márka használatáról – tönkretéve ezzel a régióban emberek ezreinek megélhetését. A Simonnal szembemenő szervezetek szerint nincs komoly baj, hiszen a gazdág továbbra is használhatják a Tokaj elnevezést Szlovákiában. Miben különbözik a jelenlegi gyakorlat a kommunista KGST leple alatt kibrusztolt nacionalista, a másik felet levegőnek néző magyar alkutól? Mi az oka annak, hogy húsz év alatt nem valósult meg a tokaji borvidéken az Európai Unió lényege, az együttműködésen alapuló, határokon átnyúló együttműködés? Miért várja el Magyarország, hogy Szlovákia megengedő, belátó legyen a kettős állampolgárság ügyében, miközben ha nagyvonalúságot a magyar félnek kellene gyakorolnia, akkor az hirtelen agresszív kiszorítósdit kezd el játszani? Miért nem talál viszonzásra a tény, hogy Szlovákia még 1992-ben, nagyvonalúan átengedte Magyarországnak a tokaji területre vonatkozó, kizárólagos UNESCO védelmet? 

Melyik kormány képviseli a nemzeti érdekeket? Az, amelyik nacionalista gőggel nem hajlandó elfogadni egyenrangú partnerként szomszédját, vagy az, amelyik összehívná mindkét oldalról az érintett szakembereket, létrehozna egy kistérségi együttműködést,  kiemelt helyzetbe  hozná ezzel a szlovákiai magyarokat, megteremtené egy, mondjuk szövetkezeti rendszerben működő vállalkozás alapját, ennek érdekében hatalmas pénzeket lobbizna ki az EU-ban, közösen a szlovákokkal, és mindenki örömére, világszínvonalú bor, virágzó bor-, és falusi turizmus születne az egyébként szélsőséges politikai erők, és a szociális létbizonytalanság csapdájában vergődő keleti végeken? A legnehezebb, de szükéges lépés az lenne, ha az érintett felek elismernék: Tokaj nem szlovák és magyar ügy, hanem egy önálló terület és a helyi borkészítés módja – ezzel az ügy megoldása helyi  szinten valósulhatna meg. Ugyanis akárcsak Trianon esetében, itt sem létezik egyszerre szlovák és magyar igazság.

 In vino veritas.

 A Tokaji Borháború rendszerváltás utáni legfontosabb eseményei:

 1965: az első magyar tiltakozás a csehszlovák tokaji ausztriai exportja miatt

1992: Peter Baco szlovák mezőgazdasági miniszter beleegyezik a magyarországi tokaji területek UNESCO védettség alá sorolásába

1993-(2007): Magyarország és az EU megállapodása a magyarok kizárólagos kereskedelmi jogáról a tokaji borral

1993: az EU az eredetvédelem alatt álló tokaji elnevezést Magyarországnak ítélte

2002: Tokaj-Hegyalja az UNESCO védettségét élvezi

2004: Simon Zsolt és Németh Imre megállapodása. A szlovák Tokaj véglegesített területe: 565,2 hektár. A magyar fél jelenleg ezt a megállapodást tekinti irányadónak.

2007: Brüsszel: a magyar és szlovák fél deklarálja a “Tokaj” elnevezés közös védelmét. A szlovák fél 908 hektáros szlovák tokaji területről beszél.

2008 április: a magyar fél kéri az EU-tól, hogy a tokaji borvidék szlovákiai részére a szlovák névhasználat – Tokajská – legyen a gyakorlat.

2009 március: Szlovákia kéri a Tokaj megnevezés bejegyzését az Európai Bizottság elektronikus rendszerébe – a kérést Brüsszel elutasította

2009 július:  a magyar országyűlés – a korábbi megállapodás ellenére, a szlovák fél megkeresése nélkül - Tokajiról Tokajra változtatja a történelmi borvidék elnevezését (eredetmegjelölés). A lépést a szlovák fél a 2007-es decemberi megállapodás felrúgásának tekinti.

2009 augusztus: Tokajskí vinohradnícka oblast’ szlovák eredetmegjelölés kerül be az Európai Bizottság elektronikus rendeszrébe.

2009 december: Az EU jóváhagyta és bejegyezte a magyar elektronikus rendszerébe a Tokaj elnevezést

2009 december: Szlovákia, a Fico kormány alatt, a tokaji elnevezést tokajské-ra változtatja (földrajzi árujelző – ami a palack címkéjén szerepel).  Erdetmegjelölésnek pedig a Tokajskí vinohradnícka oblast’  (Tokaji Szőlészeti Térség) fogalmat használják. A magyarok el akarják érni: Szlovákia ezen a néven se forgalmazzon bort.

2010 február: Vinohradnícka oblast’ Tokajra módosítják az eredetelnevezést a szlovákok az EB elektronikus rendszerében

2010 március: az EB törli az eredetvédett borok közösségi nyilvántartásából a szlovák bejegyzést, amely a Tokaj elnevezést az oltalom alatt álló földrajzi jelzések között regisztrálta Szlovákia számára (eredetmegjelölés).

2010 április-május: a szlovák parlament határozott, miszerint az eddigi eredetmegjelölés elnevezés Vinohradnícka oblast’ Tokaj  (Tokaji Szőlészeti Térségről) egyszerűen csak Tokajra változik  Szlovákiában.