Videomapping és ingyensör. Elnéztünk a Pilsner Urquell legújabb sörének bemutatójára, a prágai Strahov stadion előtti parkolóba. Múlt héten írtunk róla, hogy a Pilsner Urquell sörgyár kifejlesztette saját sörkülönlegességét, amelyet Fénix néven vezetnek be a piacra. Szerdán az is biztossá vált, hogy egy alsóerjesztésű, narancsos-korianderes ízesítésű búzasörről van szó. Kóstoltuk is, nu, ez soha nem fogja lenyomni a Hoegaardent. 

Este hét után jártunk, amikor a második autóbuszra nagy nehezen sikerült felszállni a Sandovo divadlo megállóban. Egy helyi alkesszel cseréltem levegőt a szám magasságában, miközben csípőmmel a mellettem álló csajjal jártam minden egyes kanyarban rituális táncot. Ez a 176-os busz egyébként kanyarodik annyit Prágában, mint Budán a 21-es, ráadásul, amennyit engedett az útvonal, simán királyság a kilátás a városra, olyan komolyan rácsodálkozós, hogy ez is akkor Prága? Nagyjából az Orbán tér és a Béla király út között járhattunk, amikor befaroltunk a Rolling Stones 1991-es, rendszerváltó koncert helyszínére - mai napig irigylem az unokabátyjám, aki mondjuk megérdemelte, hogy akkor eljutott a koncerte, mert 1986-ban, az első Hungaroring nagydíj előtt, a Miss You albumot hallgattatta velünk, egy brutálisan unalmas budai család Herendi porcelános ebédszünete közben, a kisszobában - bakelitről. Igen, a Strahov stadionnál jártunk, ömlik a tömeg ki a buszból, mentőcigi, hol a serpajtyi, aki a másik irányból jött. 

Első flash, hogy meglepően sokan vagyunk. A helyi informátorok segítenek: a közelben van egy diákkolesz, tuti, nem véletlenül szervezték ide a pilzenis arcok a parádét, egyébként, ki ment volna el rájuk mondjuk Holešovicében, vagy a Libenben, Hrabal kerületében? A working class hero itt is a helyi Barátok közt és a Csehszlovákia Hangja műsort bámulja, vagy sarki kedvenc kocsmájában issza a 12-es Pilzenit. Csak semmi felfordulás, az élet szép, bár mostanában, mintha több adót akarnának a nyakunkba rakni. Ki érti ezt? No, ezért van sok diák a környéken, amikor bevetjük magunkat a tömegbe, a sok csíra már két-három ingyensörrel jön kifelé a tömegből, óbazz. Próbálunk egy kicsit nosztalgiázni, de már szarul esik, kinek hiányzik már a koleszos melegszendvics és pina, pippantsunk el inkább egy cigit. Beindul a visszaszámlálás közben, emelkedik a hab, repkednek a kis madarak - oké, Pilzen, vágjuk, ezek biztos a kis sörgyárakat szimbolizálják, a ti kibaszott nagy Főnixetekkel szemben - oszt hirtelen mindenki a két nagy oszlopra vetített videoprezentációt bámulja, íme:

 Nincs jobb dolgunk, végignézzük, egyébként is, nem kéne sorba állni? Aki valaha próbált okosba távolsági buszra felszállni, gyorsan, ügyesen, az vágja, amit most mondok: soha ne állj a tölcsér közepére, lúzergyerek! Hát hogy jártak iskolába, a kilencvenes évek közepén, a mai makik, akik nem az ELTE-n nyomultak? Metró-Árpád híd-sárgabusz-PéCsé. Az utolsó, Budáról átbuszozó keresztény középosztálybeli írmag is megtanulta: ha sokan vagytok az első ajtó előtt, oldalra állsz, baszod. Különben állva fogod a jegyzeteid átnézni Piliscsabáig. Beflasheltünk, de már mondani se kellett, mert egy öreg, bőrdzsekis, alkoholos páragőzt maga köré eregető helyi arc - mintha csak hallott volna minket - oldalról beelőzött. Követtük. Csattanó nincs, a klasszik párbeszédeket játszottuk le itt is. - Te most miért tolakszol? - (Csúnyanézés). - Én már régebb óta it állok, mint te! - (pult mögül) Ő a főnök, ő fotózik! Ja, ezek voltunk mi, de azt már én teszem hozzá, hogy csóri diákokat megsajnáltuk, mert beugrott, hogy gimiben, amikor elsősök voltunk, a nagymellű Szloboda Anikót a geci harmadikosok lenyúlták a nagyszünetben. Na, ebből a szögből lőttem:

Kicsit kéne a sörröl is írni, mi? Szar. Haver mondja szlovákul, ez vizes. De adjunk már neki időt, hogy majd rendes hoszpodába is megisszuk, hátha ott más lesz. Persze, az már eleve bohóckodás, hogy narancscafatokat kell belepöckölni a korsódba-  majd attól biztosan jobb lesz, de aztán tényleg komolyan vettük, hogy miért is vagyunk ma itt. Nem könnyű az illedelmes beszéd, szóval várakozásunknak nem felelt meg az új pilseni sör. Kifejezetten gyenge minőségűnek ítéltük, valahol a Staropramen Cool Lemonjával vetekedhet. Nem mondom, hogy nyáron a Balaton vagy a Moldva partján egy felsőerjesztésű IPA Raptorra gondolok a Matuška minipivovarból, de ez az új söri arra tökéletes, hogy a duplasajtos mekdöncit vagy a csak Magyarországon előforduló - strandon is! - milánói sertésbordát leküggyed. Nem rajtunk múlt, a színe például kifejezetten tetszett az új főzetnek. Feléhajoltunk, nem sok minden, de amikor jöttek a kortyok, hát bazmeg, nem jött át semmi. Egyébként ezen annyira felbaszódtunk, hogy miután becsületből felhajtottuk a sörit, taxit hívtunk, és elhúztunk a Rossz Időkbe, ahol 24 állandóan rotáló sörcsapból mérik a fasza söröket.

 Nézegessetek exkluzív, helyszíni képriportot aztán kommentáljatok a Sercsecsen!