Négy év után újra Európa-bajnok birkózója van Szlovákiának! Köszönjük a Lévai testvérpárnak, akik Magyarországról érkeztek hozzánk. Elfogultság nélkül mondhatjuk: a kötöttfogású birkózók belgrádi Európa-bajnokságának legnagyobb szenzációját a fiatalabb Lévai szolgáltatta, aki, mint kés a vajban, hasított végig a 60 kg-sok mezőnyén. Lévai célja az európai arany után: megtanulni szlovákul és megszerezni az olimpiai aranyat. (Leadképen: 2010 junior válogatott VŠC Dukla Besztercebánya, Spartacus Komárom, sárga pólóban, Lévai István)
- Egyszer sem birkózta végig a három harmadot, mindegyik mérkőzésén az első két harmad valamelyikében vitte versenyzőnk dűlőre a dolgot - nyilatkozta a szlovák sajtónak Lengyel Károly, közvetlenül a négyszeres Világ,- és Európa bajnok, bolgár Ivo Angelov ellen vívott győztes finálé után. A nyolcaddöntőben István egyébként a horvát Sokol ellen diadalmaskodott 3:0 arányban, a negyeddöntőben 3:1-re verte a szerb Stefaneket és az elődöntőben a fehérorosz Kazarszkíjt tette 3:0-lal helyre. - Talán hihetetlen, de még a meccsek előtti éjszakán megálmodtam ezt a sorozatot - nyilatkozta Lengyel.
Úgy látszik az ifjú birkózónak csak megfelelő és nyugodt körülményeket kellett biztosítani. -Nagyon büszke vagyok a győzelmemre, nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt ez bekövetkezhet. Tulajdonképpen csak most kezdem feldolgozni a helyzetet, visszafogottan ünnepeltünk, de elsősorban már a következő kihívásra koncentrálok, ami a selejtező-küzdelmeket jelenti. A cél itt nem lehet más, mint az olimpiai részvétel kivívása - nyilatkozta Lévai a TASR-nak.
Magyarország könnyen elengedte őket
Lengyel Károly szüleivel és a szponzorok segítségével, még a kétezres évek elején, segített a komáromi birkózás újjászületésében, amely több, mint ötven éves múltra tekint vissza. A Lévai-testvéreket már kiskoruktól ismerte, hiszen mindeketten a nem messze lévő Esztergomból származnak és rendszeresen találkoztak, mint ellenfél, különböző korosztályos versenyeken. A Lévaiak sportgimnáziumban tanultak, de nehéz körülmények között éltek. Apjuk sokszor volt munkanélküli, és ahol munkát szerzett a család odaköltözött. Végül közölte a fiaival, hogy hagyják ott az iskolát és keressék meg maguknak a kenyérre valót.
Először az idősebb testvér, Attila hagyta el a szülői házat, fél évvel később követte őt István is. Hogy Komáromban jöttek át, elképzelhető, hogy szerepet játszottak itteni tanítványai is, véli Lengyel, aki önmaga gondoskodott a két fiúról, talált fedelet a fejük felé és megélhetést is biztosított számukra. - Istvánt Magyarországon nem vették számításba a junior korosztályban a válogatottnál, ezért a magyar birkózó-szövetség kérésünkre könnyen elengedte a sportolót - talán most már bánják - magyarázta az országváltás körülményeit Kúr Károly, a komáromi klub elnöke.
Szlovák állampolgárként, a Dukla színeiben
Tavaly mindketten felvették a szlovák állampolgárságot, és ma már mindketten a komáromi sportközpont tagjai, ahol különböző korosztályos szinten is megfelelő összetételű birkózócsapat jött össze - köszönhetően a helyi Dukla egyesületnek és a szlovák birkózó szövetségnek. - Sokan nem értik, hogy ez miért fontos, de ha nem alkotnak erős csapatot, akkor az egyéni sportok terén sincs semmilyen esélyük. Az olyan sportágakban, mint a birkózás, ráadásul külföldre kell állandóan járni ahhoz, hogy megfelelő edzőpartnerekkel találkozzunk. Szerencsére Komáromhoz Tata nagyon közel van, de például voltunk egy háromhetes összetartáson Ukrajnában is - magyarázta Lengyel.
A tréner szerint Attila erősebb, míg István, mint egy macska, félelmetes érzékkel rendelkezik. - A belgrádi versenyen minden a helyén volt. Persze, ez nem jelenti azt, hogy mostantól minden küzdelmet megnyer, mert ugyanezt gondolja, minden kategóriában rajta kívül még jó néhány induló is. De István, ha a fejében továbbbra is rendben lesz, nagy esélyekkel rendelkezik, hogy további világbajnoki vagy olimpiai érmeket szerezzen. Ebben a munkában számíthat rám és további, két budapesti sportpszihológusra, akiket fizetek neki. Az aranyért neki kell majd megküzdeni egyedül, de a körülötte lévő emberek nélkül nem jutna el a döntőig.
István súlycsoportjában, négy évvel ezelőtt, a tamperei Európa-bajnokságon az oszét származású David Musulbes diadalmaskodott. Néhány hónappal később, Pekingben olimpiai bronzot ért el. Akkor az EB-arany még automatikus olimpiai részvételt jelentett, Istvánnak ugyanezt, egy kvalifikációs tornán kell kivívni.
Lévai: Ha Magyarországon maradok, nincs EB-arany
- A felkészülés tökéletesre sikerült. Olyan embereket tudtam magam mögött, akik segítettek, kezdve a pszihológusokkal, az edzőmön át, egészen az edzőpartnerekig. Erősnek éreztem magam szellemileg, és fizikailag is - ezért sikerülhetett ez a szép eredmény, no meg a kedvező sorsolásnak - elemezte a siker okait Lévai.
A dorogi születésű Lévai amiatt sem csalódott, hogy ezúttal nem került ki automatikusan az olimpiára, ugyanis a szlovák szövetség még egy hármas selejtező-küzdelmet rendez. - Ismertük a rendszert, efogadjuk a szabályokat. Hozzáállásomon ez semmit nem változtat, koncentrálni kell a kiválasztásra. Lévai több, mint egy éve készül szlovák környezetben és számára Szlovákia képviselete pozitív változást jelentett életében. - Kicsit sem sajnálom az állampolgárság felvételét, mivel az lehetővé tette, hogy folytatni tudjam sportkarrierem. Köszönettel tartozom rengeteg embernek, akik ehhez megteremtették a szükséges feltételeket. Egyébként, ha Magyarországon maradtam volna, nyilván erre a szerbiai EB-re sem kerülök ki. Örülök, hogy Szlovákiát képviselhetem!
Gratulációkat egyébként Magyarországról is kapott, igaz, nem túl nehéz a két ország birkózói közötti kapcsolattartás, hiszen gyakran együtt edzenek, gyakorolnak. - Természetesen egykori edzőmmel és társaimmal is tartom a kapcsolatot és mindannyian gratuláltak. Bár szlovák Komáromban, ahol István edz, sok magyar él, mégis könnyű volt beilleszkednie a szlovák közegbe. - Mondhatjuk, hogy már megismerkedtem a szlovák viszonnyal és az itteni feltételek szerint élek. Komáromban a magyar környezet esélyt ad a mindennapi túlélésre, hiszen elég csak anyanyelvem használni, de hamarosan belevágok egy újabb nagy cél eléréséhez és elkezdem tanulni a szlovák nyelvet!
Belgrádi eredmények, 2011.03.11.:
55 kg: 1. Elčin Alijev (Azer.), 2. Peter Modos (Maď.), 3. Fatih Ucuncu (Tur.) a Alexandar Kostadinov (Bulh.)
60 kg: 1. István LÉVAI (SR), 2. Ivo Angelov (Bulh.), 3. Davor Štefanek (Srb.) a Arslan Abdullin (Rus.)
96 kg: 1. Artur Alexanjan (Arm.), 2. Mindaugas Ezerskis (Litva), 3. Šalva Kadabadse (Azer.) a Sergej Rutenko (Ukr.)
120 kg: 1. Riza Kayaalp (Tur.), 2. Chasan Barojev (Rus.) 3. Jevgeni Orlov (Ukr.) a Juri Patrikejev (Arm.)
A magyar olimpiai bizottság beszámolóját és eredménylistáját itt találhatjátok a belgrádi EB-ről.
A szlovák fórumokon, az eredmény megszületése pillanatában, kivétel nélkül gratuláló üzenetek érkeztek. Szlovákiai terveit, és életét bemutató anyag alatt három hozzászólásból, kettő üdvözölte őt Szlovákiában egy kommentelő szerint pedig már így is sok magyar lakik itt, inkább menjen haza.
(a sme.sk napilap nyomán)
