Badacsonyban jártunk a Balatonnál egy hosszú hétvégére, a helyi borvidék hivatalos szezonnyitóján. A május eleji eseményre több ezer ember érkezik külföldről és Magyarország minden tájáról. Néhányan a csapatból, Prágából érkeztünk, és a tervek szerint, a helyi település  információs irodája melletti OTP-automatából szerettünk volna kivenni pénzt, hogy rendezhessük szállásunk díját, no, meg betúrjunk végre egy sajtos-tejfölös lángost a sok kéknyelű és rizling nagyfröccs előtt. Hogy valami nincs rendben a pénzkivétellel, azt néhány, meglehetősen indulatos "Elmentek a jó kurva anyátokba!", "Ezt nem hiszem el!", "Scheise!", "Mocskos Fidesz!", "Megvan a Csányi száma?" kitörés jellemezte. A pénzautomatánál ezt az üzenetet olvashattuk:

 

 

Kemény. Egy szót tényleg lefordítottak németre? :D Az összes német ajkú ember nyilvánvalóan megértette a problémáját. Természetesen mi is agyfaszt kaptunk, hiszen a javasolt automata a település tomaji részén, jó néhány kilométerrel messzebb található, de többen vonattal érkeztek, akik kénytelenek voltak gyalog megtenni a nem túl rövid távolságot. Azon már meg sem lepődtünk, hogy a takarékszövetkezetes másik automatát, a főútról lekanyarodva, két épület és egy oszlop mögött találtuk. Mivel nem feltétlenül örültek volna egyetlen borospincében sem egy húszezres tételnek, ha első kisfröccsöm kikérem, ezért próbáltam kisebb tételben kivenni forintot. Hiába. 

 

 

Másnap aztán láttuk, hogy feleslegesen sírt a szánk a kisebb tételek miatt, mivel az információs iroda melletti automatánál még nagyobb és még idegesebb fejű tömeg torlódott fel. Elfogyott a pénz, a takarékszövetkezetes ATM-ből is. Káromkodás, kocsiajtó-csapdosás, hangos telefonálás. Valaki a tömegből elkiáltotta magát, a haverja, a legközelebbi működő automatát, Révfülöpön találta. Négy faluval arrébb, Füred felé. Gratulálok. Egy helyi borpincészet alkalmazottja mellettünk csak annyit jegyzett meg, hogy ezért aztán igazán kár volt 2004-ben városi rangot kapni, ha így szopatják az idelátogató vendégeket.

 

 

De ne legyünk igazságtalanok! Kifejezetten örömteli látvány volt, hogy a Birodalom jelenkori lakosai milyen szép rendben tartják az egykori balatoni hercegség tájait, utódtelepüléseit. Távol a jelenlegi, ideiglenes határtól és az egykori, tervezett szláv korridortól, ahol egykor a derék Cirill és Metód követői zúgtak és mennydörögtek az istentelenségre, most alázatos és kedves magyarok készítették el a lángost és a sajtos hamburgert. A lángos mellett, legjobban a zsírosdeszka jött be, amelyet többször kóstoltunk az olcsó és nagyon finom helyi borok mellé. Hogy a helyiek szeretettel gondolnak vissza a dicső múltra és megmaradtak egyszerű morvamagyarnak, mi sem bizonyítja jobban, hogy saját és a két germán nyelven kívül, az egykori birodalom nyelvén is kiírják az étkek nevét. 

 

 

 

Ami csalódást okozott, hogy a helyi morvamagyarok nem törődnek egykori uraik múltjával, a feliratokat meghamisítják és csak saját nyelvükön írják ki, idegenvezetés nem létezik. Ebben aztán nemcsak a szlovák látogató nyilvánvaló provokálása, illetve maga a történelemhamisítás ténye érdekes, hanem az az ellentmondás, amely a morvamagyarok történelemszemléletét jellemzi. Ez a kulturális örökség is egyértelműen utalhat a szlovák szellemi felsőbbrendűségre, amit persze a jelenlegi magyarok letagadnak és meghamisítják a tárgy bemutató kiírását, amelynek puszta létezése is bizonyítja: még rabságban is tudott a tót nép gondolkodni és szép székeket készíteni, ha akart. Ami a szék húsz kilós teherbíró képességét illeti, egyrészt a tót nép súlytalanságával magyarázzuk, ami azért bőven elég volt, hogy legalább részben visszafoglaljuk az egykori, ősi nagymorva területeket.

 

 

 

Mi mást kérhetnénk a jövőre nézve? 

 

Több szlovák feliratot és még több pénzt az automatába!