Jó a segged, gyere, elviszlek egy hotelba! - hangzik a felkérés a brüsszeli RITS filmművészeti iskola végzős diájának dokumentumfilmjében, amely Európa szerte nagy visszhangot váltott ki. Sophie Peeters rejtett kamerával forgatott filmet olyan nőkről, akikkel szemben mindennapi sértegetéseket, zaklatásokat követnek el férfiak az utcán. A nyílt szexizmusról szóló alkotásnak és azt követő eseményeknek szomorú aktualitása van Magyarországon is, a pécsi szexuális indíttatású gyilkosság árnyékában.

Sofie vagyok, 25 éves, két évvel ezelőtt költöztem Brüsszelbe. Szeretem a várost, olyan mint egy színház, megőrülök a helyi gofriért, csokikért, és imádom ha a helyi srácok minden alkalommal rám néznek... mint egy kurvára... Pillanat. Micsoda?! Pedig ez így van. Az itteni fiúk úgy szólítanak le bárhol az utcán, mintha a homlokomra lenne írva: kurva vagyok. - írja Utcalány (Femme de la rue) című vizsgafilmje beharangozójában Sofie, aki rejtett kamerával forgatott filmet a belga fővárost járva: mi történik ha egy nő egyedül közlekedik a város forgatagában.

Nem is kell sokat sétálni, hogy találkozzon az első kellemetlen élménnyel: alig hagyta el otthonát ismeretlen férfiak szólították le: hol lakik, meghívhatják-e egy italra, van-e férje, akar-e szexelni, mennyiért menne el az ágyba. Egy férfi nyíltan megmondta, nála ez normális viselkedés, ha kanos, egy másik férfi pedig figyelmeztette, ha a sértegetéseket el akarja kerülni, ne járjon férfi nélkül az utcákon. Kemény párbeszédeket hallunk, az időt mintha ezer évvel tekerték volna vissza. Sophie "kalandjai" után szoknya helyett nadrágot hordó barátnők, a körülmények miatt éppen elköltöző szomszéd nő, vagy "sajátjait" nagyon is jól ismerő férfi szólal meg. Sokkoló szavak.

Mint minden nő, először magamat kérdeztem meg, vajon nem abban van-e a hiba, ahogy öltözködöm - mesélt a kezdetekről Peeters az MRC csatorna stúdiójában - a teljes beszélgetést megnézhetitek a poszt alján beágyazott videón - de aztán rájötten, hogy sok más nőnek hasonló problémája van. A jelenség egyébként annyira általános, hogy a film megjelenése után hetven-nyolcvan e-mailt kapott ismeretlen nőktől, akik bíztatták: végre valaki, aki fel meri vállalni a témát, beszél róla.

A fiatal filmrendező úgy gondolja ez a viselkedés a nők számára meglehetősen frusztráló, deprimáló és valahol kellemetlenül meglepő is. Vajon miért választják a férfiak ezt a stílust? Vagy nem másról van itt szó, mint a flörtölés egy rosszul megválasztott formájáról, vagy a nők csinálnak valamit rosszul? Egyáltalán, miért nem beszélnek róla, miért kezeljük tabuként ezt a témát? - osztotta meg gondolatait Sophie a Facebookon is.

Rasszista film, a multikulti vége?

A több filmfesztiválra is benevezett alkotás egyeseknek jó ürügyet biztosított rasszista alapú támadásokra. A végzős diáklány Brüsszel olyan negyedében lakott, ahol nagy számban élnek afrikai menekültek. A studióbeszélgetésen Sophie is elmondta, figyelni kellett, ne essen a tipizálás és a sztereotípiák csapdájába: nagyon féltem, hogy a filmemet rasszizmussal fogják vádolni, mivel a sértegető emberekből tízből kilenc külföldi bevándorló volt. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy egy kisebb csoport viselkedéséből nem szabad megítélni az egész közösséget. Sophie szerint ez a fajta viselkedés nem Brüsszel egészére jellemző, hanem általában a szegényebb negyedekben tapasztalta.

Témaválasztásom indokolja: Magyarországon is nagyon aktuális lehet ez a dokumentumfilm. Elég csak a nemrég megtörtént pécsi tragikus esetre gondolni, az esetet pillanatokon belül a rasszista szélsőjobb igyekezett kisajátítani, tematizálni. Sokan a liberális társadalmat vádolták ezekért a támadásokért, holott a liberalizmus alapja nem valamiféle keresztény morális relativizmus, hanem a humanizmus, éppen ezért abszurd is hibáztatni a fimben bemutatott jelenségért, hallo. A nők jogainak kivívása és biztosítása alapvető része a liberális hagyománynak.

Pont fordítva:a döbbenetes erejű dokumentumfilm azt mutatja meg, milyen veszélyes a vallási fanatizmus és az antiliberális középkori kultúra. A sértegetések elkövetői vallási fanatikusok és tradíció által nevelt emberek, más vallás, mint a kereszténység, de hasonló mentalitás. Ezért olyanok, amilyenek. Ugyanezt az élményt élnék át a nők akkor is, ha Európában a keresztény fanatikusoknak szabad kezet adnánk. A videón látott esetek után a vitának nem a bőr színéről, hanem a kultúra színvonalának emeléséről kellene szólni. A jelenség néhány gondosan adagolt hívószónál sokkal összetettebb, láthattuk, milyen veszélyes leegyszerűsített politikai jelszavak mentén kisajátítani a közbeszédet.

A filmben feldolgozott jelenségnek semmi köze a multikulturalizmushoz, hiszen egy fiatal, csinos nőre egy mentálisan, érzelmileg, kulturálisan kevésbé megedzett férfitársaság ugyanúgy füttyög, beszól, ugyanolyan félreérthetetlen mozdulatokat tesz Budapesten, Prágában, Pozsonyban, Berlinben, Pécsen, mint Brüsszelben, és az elkövetőnek teljesen mindegy milyen nemzetisége van, hiszen ha valaki primitív módon viselkedik, az nincs összefüggésben faji vagy más kulturális jelleggel, hanem egyedül neveltetésének minőségével.

Új törvények a parlamentben és a fővárosban is a szexista megjegyzések ellen

Van értelme beszélgetni a témáról azt jelzi a film belgiumi utóélete is. Az alkotás bemutatója után a belga sajtó több cikkben is foglalkozott a nők felé megnyilvánuló illetlen viselkedésről. A sajtó intenzív részvétele a vitában a belga kormányt is intézkedésre ösztönözte, és gyorsított eljárással új törvényt vezet be, amely kimondja, amennyiben valaki nyilvánosan kurvának nevezi, vagy állítja be a panasztevőt, letartóztatás és 250 eurós büntetés fenyegeti. Joëlle Milquet belga belügyminiszter olyan törvényt készít elő, amely a szexuális alapú erőszak áldozatait védi: a szexista megjegyzéseket, sértegetéseket szigorúan meg kell büntetni, el kell érni azt, hogy az elkövetőkben ott legyen a büntetlenség érzete, mint most - nyilatkozta a Belga hírügynökségnek.

Változások várhatók a belga fővárosban is: Philippe Close a büsszeli városi bizottság tagja bejelentette, hogy szeptember 1-től szankciókkal sújthatják azokat, akik szexuálisan zaklatnak és sértegetnek nőket. A hivatalnok szerint nem a büntetés mértéke a fontos, és előfordulhat nem is fognak minden esetben élni vele, de fontos, hogy mindenkit emlékeztessenek a társadalmi normákra.

A teljes körkép RTBF csatorna hiradójában látható, franciául:

Peeters a jelek szerint a törvényi megerősítéseket már nem várja meg, a legutolsó hírek szerint elköltözött Brüsszelből egy kisebb városba.

Sophie Peeters: Utcalány (Femme de la rue), 2012

A film előtt egy rövid stúdióbeszélgetés látható, érdemes megnézni. Angol feliratozással.

Frissítés!

A poszt megírása után, augusztus 2-án a Sharia4Belgium radikális muszlim csoport videót töltött fel a youtube-ra, amelyben olcsó prostituáltnak nevezik Sofie Peeterst, a "Femme de la Rue" dokumentmfilm készítőjét. A radikális muszlim csoport szóvivője szerint a film negatív kontextusban tüntette fel a muszlim férfiakat, pedig a negatív megjegyzésekért Peeters csak saját magát hibáztathatja.

Aki végignézte a teljes alkotást láthatta, Peeters számunkra normális ruhát hordott végig, ugyanakkor a Sharia4Belgium úgy látja a nő félmeztelen volt és kifestett bohócként mászkált az utcán: Ez a nő nem más, mint egy olcsó prosti, csak saját magát hibáztathatja, hogy verbálisan bántalmazták, inzultálták. Mindene kint volt, hiányosan öltözött, és festette az arcát, ezt vegyétek figyelembe, emberek!

Sofie Peeters a brüsszeli főügyészségen feljelentette a videót feltöltő radikális szervezetet. Genevieve Seressia főügyészeségi szóvivő szerint a csoport ellen már folyamatban van egy vizsgálat, ugyanez fog történni ez esetben is, ha a hivatal rábólint az újabb vizsgálatokra.