Nem tudom, melyik nacionalista beszédtől undorodom jobban.

Van ugye a parlamentben minap bemutatott nyíltszínű zsidózás, amelyet napi szinten az internet legsötétebb bugyraiban rendre szállítanak az amerikai szerveren büdös szardarabként pislogó kurucok. Esetükben nincs miről beszélni, ha rájuk nézünk látjuk, hogy barna, ami bizony szar, no meg roppant büdös is. Itt van viszont a magukat polgári undergroundnak nevező, fidesz-közeli hígfos, a mandiner és magát nagyon trendinek képzelő, ál-kúl szerzője, a Gyöngyösi botrány kapcsán kedden elemében érezte magát a turulka nevű, napszemüveges gyerök és a Magyar Nemzet szerdai cikke, amelyben így csattannak fel: Elég a zsidózásból!, epic.

Túlbuzgalmár főszerkesztő urunk utolsó posztjának érvelése, a zsírdisznó neonácit, Csurka pajtást juttatta eszembe, no meg a drámaíró 2001-es performanszát, ezt itt: „"Mély részvéttel vagyunk az ártatlan áldozatok iránt, az anyagi pusztulás is megdöbbentõ, azonban felelõsséget érte az amerikai globalista politikának is viselnie kell. Az, ami Palesztinában és Izraelben történik, meg ami az egész világon, a globalizmus féktelen elõrenyomulása, bizony egyenes következményként vonta maga után mindezt." Turulka ezt írja: „Nem tudom, átérzik-e a performerek, amikor összeállnak egy sárga csillagos sajtófotóra, mit művelnek éppen. Hogy mekkora szakadék tátong produkciójuk és egy birkenaui életkép drámaisága és fájdalma között.”

Bizonyára mindenki jól ismeri már a Gyöngyösi-ügyet, a neonáci párt egyik képviselője hétfőn a magyar parlamentben öklendezett egy nagyot. Azon már meg sem lepődtünk, hogy a parlamenti felszólalásra a kormánypártok mérsékelten vagy sehogy, illetve méretes lapítással reagáltak. Velük ellentétben sokan voltak olyanok, akik az undor után a tiltakozásra gondoltak, történjen az bármilyen formában. A botrányos beszédet kedden – másnap! - elítélte az Egyesült Államok és Izrael, a magyarországi parlamenti pártok – köztük a kormánypártok – képviselői is, civil szervezetek, közéleti szereplők közterületen demonstrációt tartottak, vérmérséklettől és fóbiáktól függően.

A tiltakozások közepette, turulka pajtás egészen tragikus módon, rossz ütemérzékkel, az 1944-es magyar zsidó áldozatok emlékére hivatkozva, konkrétan lebaszta a keddi demonstrálókat, bocsánat, „performereket”, azok felháborodását „csimm-bumm cirkusznak”, az újra előkerült sárga csillagot pedig a „porondmester cilinderérének” látta. Tökéletesen álságos, hogy ebben a kontextusban azokat az embereket ostorozta, fitogtatta rajtuk magosba szökött erkölcsi mércéjét, akik a felháborodás adta őszinte lendülettel megtették azt, amit turulka pajtás nem: kiálltak véleményükkel a közvélemény elé. És itt most hagyjuk, hogy amúgy politikailag egyetértünk-e a neonáci beszéd miatt tiltakozó demonstrálókkal.

Turulka írása persze színtiszta projekció – ha már a szerző nem emeli fel a szavát, legalább belerúg azokba, akik tiltakoznak - így nincs okunk kételkedni turulka pajtás szavaiban, előfordul. Viszont, ha már így alakult, miért nem olvashatunk a szerzőtől, legalább ilyen erkölcsi kérlelhetetlenséggel megírt bírálatot, amely a kereszt politikai felhasználásáról szól? A kérdés aktuális, mert a szlovákiai Cirill Metód emlékérmen feltüntetett vallási jelképek kapcsán elég sokan összegyűltek keddi posztom alatt, akik képtelenek voltak különbséget tenni egy polgári, szekularizált és egy vallási fundamentalista államberendezkedés között. Vagy hol vannak a csinos posztok a dél-amerikai focistákat megszégyenítő módon kereszteket dobáló Semjén pajtásról, aki szerint majd negyven oldalas plágiumgyanú teljesen rendben van? A nulla százalékos támogatottságú KDNP politikai szerepéről nem is beszélve, sorolhatnám.

Mert kétségünk ne legyen, hogy mi a szerző alapállása, megtudhatjuk ezt keddi ámokfutásának első posztjából, amelyben – minő meglepetés – bravúros fordulattal, egy jóízű eszdéeszezés után (aki egy politikai pártra gondolna nekik mondom, hogy félmosollyal a szájszegletben és/vagy összekacsintással ez konzervatív körökben rejtett zsidózást jelent) a kettős identitásról fejti ki gondolatait. A végeredmény nem meglepő: a szerző magát a jobbikosok és a liberálisok közé pozicionálja, sőt a kettős állampolgárság kapcsán még egy doktorandusz cseh kislányt is oktatni vélt, annyira előttem van az az önelégült konzervatív fej, jaj. Semjén Zsolt neokonzervatív hangja ravasz módon összemossa az állampolgárságot az identitással, hiba. Ha valakinek roma vagy palesztin identitása is van, akkor honnan kapjon roma, palesztin, stb állampolgárságot, állam nélkül? Ugye.

Olvashat egy szlovákiai vagy romániai magyar reggeli kávéja mellé Subbát vagy hogyvolt.blogot, hallgathat közben Tankcsapdát esetleg Bobakrome & Bobafettet, attól még számukra Szlovákia és Románia sokkal erősebb identitásképző, mint Magyarország, amelynek állampolgársága semmit nem jelent számára. Turul pajtás téved, kettős identitás nem a liberálisokat, hanem a nacionalistákat szokta zavarni és ezzel önmagát is leleplezi, mivel képtelen a nemzetállami logikából kilépni. Abban részben igaza van, hogy egy kassai magyarra hathat a szlovákiai és a magyarországi közeg, de ebből nem feltétlenül következik, hogy „egyszerre legyen jó szlovák állampolgár és magyar”, sőt. A cseh kislány ostoba kérdésed miatt fagyott le, turulka.

Végül tegyünk rá még egy lapáttal: a „keresztény-nemzeti” eszmerendszert, a nagyvárosi „konzervativizmust” és a népi „radikalizmust” a nemzetállami logikának végzetes csapdáján kívül a modernizáció és haladás gyűlölete, az amerikai és nyugati életformától való berzenkedés, a magyarság kitalált kulturális felsőbbrendűségének és individualizmusának tudata, a városi léttel szemben egy romlatlan falusi idillkergetés, szemforgató keresztény-értelmezés, egyeseknél a külsőségekben is megjelenő ősmagyarkodás, és a vallási alapvetéstől egészen a fajelméleti indíttatású antiszemitizmus köti össze.

A rossz hírem az, hogy egyszer már a mérsékelt konzervatívok megpróbálták magukat távol tartani rendszerük kis-, és nagyobb nyilasaitól, de sem az elképzelés, sem a kivitelezés nem jött össze, sőt: sokak tragikus határátlépése mai napig a jelenetsor tonnás súlyként nehezedik a magyar konzervatív hagyományra.

Turulka pajtás jobban tenné, ha nem játszaná meg az igazságosztó konzervatív Terminátor szerepét. Amit a szerző kedden a témában előadott az nem más, mint fejkendős, fontoskodó kotnyeleskedés, komolyan, már csak a „Tiszta udvar, rendes ház” felirat hiányzott a háta mögül.

Menjél, etesd meg a tyúkokat.