Gyűlölnek és szeretnek.
Valaki isteníti és nagymamája világát, kockás abroszát, porcelán sótartóját idézi fel, a hazai ízekért képesek sorba állni. Mások soha nem mennének be egy jó fogásra még munkanapon sem, bűzlik az egész helység az olajtól, mondják, ha nem akarod, hogy egész nap zsírszagú legyél, be ne tedd a lábad.
Sokan csak állva dobnak be valamit, talán észre sem veszik a meglehetősen idejétmúlt szocialista-ízű dekorációt. Egy megöregedett ember áll a pult mögött, mindenkit aranyoskámnak hív, sokan be is dőlnek neki, jobb nagypapát a környéken nem is ismerek, mondják. Állítólag a fácánleves és az őz chiliágyon verhetetlen, próbáljátok ki.
Mégis, sokan járnak át, nemcsak a környékről. Ha nem lennének ilyen olcsó árai, még képes lennék étteremnek is nevezni, persze valamit, valamiért. Összességében elmondhatjuk, ha valaki gyorsan, olcsón akar jóllakni és nem zavarják az apró kellemetlenségek sem, annak itt a helye:
Isten hozott az Orbán étkezdében!
Jó étvágyat!
