Kik ezek a srácok a kijevi utcákon?
Repülő Molotov koktélok, lángoló gumiabroncs barikádok, vasrudak, botok, láncok és maszkos arcok. A nagyszabású, békés demonstrációk összképe megváltozott, a tüntetők kemény ellencsapásokat intéztek a karhatalom felé. A frissen elfogadott demonstráció-ellenes törvények csak olajat öntöttek a tűzre. Fiatal radikálisok utcai támadásai sújtják több napja már nemcsak az ukrán fővárost, vidéken is kormányépületeket foglalnak el, barikádokat építenek. Az utcán nem értenek a diplomácia nyelvén, onnan úgy látszik: Ukrajna olyan helyzetbe került, hogy a kormánnyal való elégedetlenséget már csak kemény válaszokkal lehet kifejezni.
Ha a békés tüntetések központja a Függetlenség tere, a radikális tüntetők szimbólumává a Hrusovskij utca vált. Az orosz kommentátorok szélsőséges nacionalistákról, futballfanatikusok utcai harcairól írnak, polgárháborúval fenyegetnek, az ukrán költő Jurij Andruhovics nyílt levele szerint a fiatalok forradalma zajlik. A magyar kommentátorok itt markánsan nacionalista nyugat-ukrajnáról, ott eltúlzott félelmekről írnak. Vasárnap Nyugat-Ukrajnában a két kormánypárt tevékenységét és szimbólumait betiltották – a nemzeti érdekekre hivatkozva, ugyanakkor összecsaptak a tüntetők a rendőrökkel a keleti, oroszok lakta országrészekben is.
A helyzet roppant képlékeny, továbbra sem egyértelmű, hogy az ukrán nacionalizmus vagy egy összukrajnai kormányellenesség hajtja az eseményeket, az utcai harcok vagy a kormány és ellenzék közötti tárgyalások határozzák meg az események menetét. A dotoho most a közvetlen frontvonalról, az utcán harcolóktól eljutva a nagy politikai pártokig mutatja be a szereplőket, kik ők és milyen kulturális háttérrel és kapcsolatokkal rendelkeznek.
A magyar olvasó számára a helyzet ismerős lehet: ahogy 2006-ban a budapesti zavargások sűrűjében is a futballhuligánok álltak, Ukrajnában is ugyanazok vállaltak főszerepet az erőszakos összecsapásokban, akik 2012-ben még bojkottálták a lengyel-ukrán közös rendezésű foci Eb-t. Az ukrajnai helyzet annyival változatosabb, hogy a futballhuligánok előfordulnak az ellenzéki táborban, de a kormánypárti rendőrség oldalán is.
Tegyük tisztába a tituski kifejezést!
Online beszámolókban, a Wikipedia angol nyelvű szócikkében az oroszbarát kormány által felbérelt suhancok, “provokatőrökről” írnak. A Janukovicshoz hű hatóságok ugyanezt használják az utcán harcoló “ellenzéki aktivistákra”. A szó eredetileg egy ukrán külső elnevezés, küzdősportokban jártas, a sportosan felöltözött, alkalmi harci eszközkkel vagy puszta ököllel verekedő utcai harcosokat jelent, akiket a 2013 májusában újságírókkal és rendőrökkel verekedést provokáló Vadim Tituskoról neveztek el.
Ott voltak a két hónappal ezelőtt megkezdődött több százezres ellenzéki tömegben is, azt hangoztatták: az ő feladatuk az esetlegesen elfoglalt kormányépületek és a Janukovics ellen tüntető ellenzéki tömeg megvédése. Részt vettek az ellenzéki demonstrációkon, és vannak felvételek arról is, hogy a kormányhű rendőrség bázisára kisbusszal szállították őket. A legutolsó események alapján a legjobb magyar meghatározás rájuk: olyan kormánypárti huligánok, akik pénzért cserébe különböző operatív feladatot látnak el a rendőrség mellett.
A futballhuligánok
Aki tisztában van a futballszurkolói szcéna működésével, tudja: ezek a gyerekek nem ideológiai képzettségük miatt veszélyesek. Általános trend Kelet-Európában Magyarországtól Lengyelországig, hogy a jobboldali populista, illetve szélsőjobboldali pártok előszeretettel használják fel a különböző ultra és hooligan csoportokat politikai céljaik elérésére, megtámogatására. Így van ez Ukrajnában is. A mostani kijevi utcai harcosok magját, a futballhuligánok alkotják, a Dinamo Kijev és Sachtar Donyeck környékéről. A halálos baleset és sérülések is a Dinamo stadionja körül történtek, a hely a huligánok otthona.
Létezik bizonyos átfedés a tituski és a futballhuligánok között is, előbbieket e körből is toborozzák. A huligánok úgy gondolkodnak, a jelenlegi helyzet lehetőséget teremt, hogy elpusztítsák a jelenlegi merev rendszert és új államot építsenek fel. Hogy milyen új Ukrajnát képzelnének el, azt a molotov koktélok füstje és lángjai jótékonyan eltakarja. Általában igaz ezekre a harc során többnyire maszkot viselő huligánokra, hogy elutasítanak minden szorosabb kapcsolatot politikai pártokkal. Változatosabb képet mutatnak azok
a radikális csoportok
amelyek laza formában, egymással sokszor párhuzamosan, nagy átfedésekkel működnek. Szélsőjobboldaliak, nacionalisták, ideológiailag “képzettebbek”, de identitásuknak nincs különösebb politikai célja. Egy jó részük az éjszakai életben boldogul vagy kifejezetten az alvilág alkalmazásában áll. A tituskiknak korábban sem okozott problémát, hogy fegyvert használjanak vagy fizikailag bántalmazzák aktuális ellenfelüket. Például a Fehér Kalapács tagjai tavaly illegális kaszinókra támadtak, összetörték a berendezést, lerombolták az épületet és agyba-főbe verték a tulajdonosokat.
Mert a fiatal ukrán nacionalisták szerint akik megszegik Ukrajna törvényeit, azok rászolgálnak a kemény verésre. Nikolaj Jeremenko, a Fehér Kalapács vezetője mondta: aki szemtanúja egy bűncslekménynek, kötelessége fellépni ellene. A Közös Ügy, az Ukrán Nemzetgyűlés - Ukrán Nemzeti Honvédelem, az Ukrán Patrióták, a Trident csoportoknak egy nemzetiségek nélküli Ukrajna az álma. Kiemelkedik közülük az Ukrán Patrióták csoport, amely többször konfliktusba keveredett a rendőri egységekkel, akik egyébként lőfegyvereket is találtak a szervezet harkovi székhelyén. E szervezet több tagja erősen kötődik az Oleg Tyahnyibok Szabadság Pártjához (Svoboda) is.
Összefoglalva: ezeknél a csoportoknál jelenik meg először a tudatos politikai befolyás, de még mindig nem szervezett kereteken belül. Az átmenetet a nagypolitika között e sok kis csoport ernyőszervezete képviseli:
ez a Jobb Szektor.
Tagjai olyan fiatalok, akiket kizárólag a szélsőjobboldali gondolkodás tart össze. Homofóbok, rasszisták, antiszemiták és ACAB. Mégis, eltérően a nagy politikai pártok által is leképezett ukránok által lakott elmaradott Nyugat és az oroszok által lakott, gazdaságilag fejlettebb kelet megosztottságtól, a Jobb Szektor tagságban ez nem tükröződik, egyszerre találhatunk ukrán és orosz anyanyelvű fiatalokat. Ez utóbbiak Zaporozhyéből és Dnyipropetrovszkból érkeztek, ők a Krivogo Roga. Bogdan Kopcsák, az ukrán rádió munkatársa mondta: Nagy kérdés az, hogy ezek a huligánok harcolnak-e valamiért vagy csak azért harcolnak, hogy tudjanak harcolni valaki ellen.
Nem az Európai Unióért, nem Juliáért, nem Vitalijért, nem Olegért megyünk ki az utcára és harcolunk! Nem Oroszország ellen és nem az oroszok ellen harcolunk!!! Mi a kijeviekért, városunkért, Ukrajnáért, országunkért és becsületünkért haroclunk!!! - áll a csoport közleményékben.
A Jobb Szektor tehát nem egy politikai párt, nincs hivatalos vezetője és követőinek zsebében sem lapul tagsági igazolvány és sokan más, kisebb radikális csoportosulást is képviselnek. Ide tartozik jó néhány élvonalbeli futballklub legagresszívebb huligánja is, akiket a nagypolitika a kisebb, radikális csoportokon keresztül próbál beszippantani. A Jobb Szektor nem rendelkezik kidolgozott programfüzetecskével sem, de ellentétben a politikai pártoktól, határozottan elvetik a Ukrajna Eu-s csatlakozását. Az európai szervezet szerintük éppúgy elveszi a nemzetállam autonómiáját, mint ahogy Oroszország is megtette a vámunió bevezetésével.
A Jobb Szektor kommunikációs eszköze az internet és a közösségi oldalak. Nemcsak a rendőrökre, de a Maidanon részt vevő baloldali aktivistákra, feministákra, meleg jogvédőkre is rátámadnak. Gerilla-harcmodorára és kommunikációjára jellemző példa, hogy ez a csoport elutasítja a párbeszédet a többi ellenzéki párttal, nincs szükségük "egységesítő beszédekre". Minden ellenzéki felszólítást elutasítanak, saját útjaikat járják, nem vesznek részt a színpadi szerepléseken, beszédeket nem tartanak.
Nekimentek még Klicskónak is
aki az egyik prominens ellenzéki vezér, és megsüvegelendő, boxolói múltjára ellenére, folyamatosan az "ököl helyett szavak" stílust részesíti előnyben. Emlékezhetünk: a napokban Klicskó sikertelenül próbálta meg felszólítani az utcán harcolókat, hogy ne támadják a rendőröket. A Jobb Szektor nem sokat adott az egykori ikon szavaira, nem sokat haboztak, poroltóval lefújták a többszörös bajnok boxolót, mutatjuk:
Ez a mozzanat bizonyos értelemben jelképezi radikális meggyőződésüket és mutatja: ők mozgatják az eseményeket, az egyre inkább kevésbé átlátható utcai harcok élén a radikálisok állnak, akik tulajdonképpen improvizálnak az utcán. Klicskóval pedig elérkeztünk az ukrán nagypolitikáig és az ellenzéki blokk három pártja közötti különbségekhez. Mondják: a Jobb Szektor tulajdonképpen
az ellenzéki Szabadság Párt (Svoboda) félkatonai szervezete,
egy Jobbik-Magyar Gárda felálláshoz hasonló együttállásban. Ami tény: az ellenzéki blokk harmadik pártja a legutolsó parlamenti választásokon 10 százalékot ért el. Nemzetközi viszonylatban a magyarországi Jobbikkal és a brit BNP-vel vannak egy szervezetben, tehát egy olyan szélsőjobboldali tömörülés, amely Európa több más országában is megtalálható. Most a szélsőjobboldal próbálja felvenni az események fonalát és átlendíteni az ukrán "forradalmat" egy újabb fázisba. A nagyobbik baj, hogy az utcán harcolók szeretnék irányítani az eseményeket, amely nemcsak a jelenlegi ukrán kormányt, de a Janukovics ellen fellépő ellenzéki vezetőket is meglehetősen zavarja.
Ez az ukrán nacionalisták kettős arca.
A Jobb Szektor január 16-a utáni támadásait a jelenlegi ukrán ellenzék minden csoportosulása provokációnak minősítette, még Oleg Tyahnyibok, a Szabadság Párt vezetője is. Csakhogy e tömörülés sok Jobb Szektoros szemében túl "konformista" és "liberális" mozgalom, miközben éppen Tyahnyibok ért el nemrégiben olyan politikai sikereket, amelynek következtében sokan az ukrán etnikai és nyelvi kultúra "önjelölt védőjének" nevezték ki. Arról nem is beszélve, hogy jó tíz évvel ezelőtt xenofób beszédek miatt még bíróság előtt is állt. Tyahinbok Szabadságáról még többet itt olvashat.
Nem titok az sem, Tyahinbok sok ukrán támogatását nyerte el céltudatos antiszemitizmusával, amelynek eredménye lett a több, mint tíz százalékos parlamenti részesedés lett. Még ugyanabban az évben, az ukrán vezető és egyik legszínvonalasnak tartott hetilap, a Korrespondent olvasói Tyahinbokot az év emberének választották. Nem kérdés: a Svoboda parlamenti jelenlétét a 37 új parlamenti képviselővel együtt, azonnal érezni lehetett. A párt az új parlament első ülésén jelentős szerepet játszott abban az incidensben, amely többé-kevésbé hasonlított a Majdan körüli aktuális eseményekhez, de semmiképp nem egy európai parlamenti vitához:
Nem beszél jól ukránul!
- támadta meg rögtön az ukrán parlament rendkívüli ülésén megválasztott új miniszterelnököt, Mykola Azarovot a Szabadság Párt, amely azt is el szerette volna érni, hogy a tárgyalásokat kizárólag ukránul tartsák. Elfoglalták a pulpitust és a szószéket. A kormánypárti Régiók Pártja képviselői végül megelégelték az ellenzéki offenzívát és egy hamisítatlan parlamenti lökdösődés, ruhacibálás robbant ki a képviselők között. Az egykori profi boxoló, Vitalij Klicsko a helyén maradva figyelte pofozkodó képviselőtársait.
Akkor most az Eu ezt a szélsőjobbot támogatja? És a másik két ellenzéki párt?
Két nagy politikai tömb határozza meg az ukrán belpolitikát. Mindkettő meglehetősen azonos társadalmi, politikai és gazdasági válaszokkal rendelkezik, mindkettő jobbközép populista párt. Az egyik a Janukovics elnök vezette kormányzó Régiók Pártja. A 2012-es országgyűlési választásokon 34 százalékot értek el, szavazói inkább oroszul beszélnek, az ország déli és keleti részein laknak. E a pártból kerülnek ki az ukrán kormány tagjai is. A kormánykoalíció másik tagja balszélről az ukrán kommunista párt (5%) is. Janukovics a putyini Oroszország mintájára szeretné átalakítani Ukrajnát, természetesen Moszkva hathatós támogatásával.
A túloldalon tömörül a három pártból álló ellenzéki blokk, amely alapvetően hasonlít a Janukovics párthoz egy nagy különbség kivételével: ukránul beszélnek. Az ellenzéki pártok szavazó bázisa közép-, és nyugat-Ukrajnában él. Az úgynevezett Nemzeti Demokrata Ellenzék vezető ereje az egykor Julia Tymosenko és jelenleg Arsenij Jatsenjuk által vezetett Szülőföld (Batkivshchyna), amely 30 százalékot ért el a 2012-es választásokon. A Vitalij Klicsko nevével fémjelzett Ütés (Udar) 14 százalékos eredménnyel az ország harmadik legerősebb pártja.
Amikor a hírekben azt olvassuk, hogy az ellenzék Janukovics elnökkel tárgyal, akkor a Klicskó-Jatsenyuk tandem vezette delegációra kell gondolni. Amíg az utcákon a szélsőjobboldal a hangadó és a domináns, addig a tárgyalóasztal mellett a vezető szerepet a második és a harmadik legnagyobb politikai tömörülés viszi. Mindkét alakulat jobbközép, Európa-párti, de nem idegen tőlük a nacionalista frazeológia sem. A már korábban említett tituskikon, huligánokon kívül az ő szavazóik vonultak ki 2013 november 21-én a Függetlenség terére, ők adták a spontán esemény később szervezett, Európa-párti rendezvénysorozat (Euromaidan) több százezer fős tömegét.
Ki irányítja az eseményeket?
Az ukrán ellenzéken belüli jobbközép és szélsőjobb tábor egyik első próbatétele rögtön 2014 első napján megtörtént. Több tízezer ukrán nacionalista vonult fel szerdán este fáklyákkal Kijevben, az Ukrán Felkelő Hadsereget 1942-ben megalapító és a nácikkal kollaboráló Sztepan Bandera születésének 105. évfordulójára emlékeztek. Vitalij Klicsko a mérsékelt, jobbközép ellenzék vezéralakja megpróbálta leválasztani az Euromaidan monstre folytatásos tiltakozásról a Bandera-menetet, de végül kudarcot vallott.
A szélsőjobb táborból sokan megorroltak Klicskóra: tudomásuk szerint szövetségben van Tyagnybokkal és együttműködik a Szabadság Párttal. A mérsékelt jobboldaliak közül szintén támadták Klicskót a menettel kapcsolatban, de végül határozottabban senki nem tiltakozott. A hallgatólagos együttműködés a szélsőjobbal nemcsak, hogy folytatódott, de mindenkinek olyan érzése volt: a sikeres menet után a szélsőjobb hegemóniára tör az utcai politizálásban. Az utóbbi hét eseményei egyelőre ezeket a félelmeket igazolják.
Oleg Tyahnybok, a Svoboda ellenzéki szélsőjobboldali párt vezetője január 25-én nyilvánosan dicsérte meg az ultrák eddigi harcokban mutatott "teljesítményét". Dicsőség Ukrajnának! Tapsolja meg mindenki a Dnyipro Cherkasy, Karpaty Lviv, Vorskla Poltava futballszurkolóit! Ez az a pont, ahol a szolidaritás kezdődik! Ez az, amit mi hazafiasságnak hívunk! - mondta.
Vasárnap a tüntetők megostromolták Ukrán Házat is, ahol a Berkut egységei pihentek. Az ostrom végén a tüntetők folyosót hoztak létre, a rendőrök szabadon elmehettek. Miközben már hat halottnál járunk, az ilyen pozitív pillanatok mutatják: a tüntetők nem a rendőrséget akarják legyőzni. Nagy kérdés, hogy merre haladnak tovább az események. Ami biztos: a Berkut egységeinek jelenléte már nem elegendő a rend biztosítására. Ha tűzparancsot kapnak, az polgárháborút jelent. A kormány kihirdetheti még a rendkívüli állapotot és bevetheti a hadsereget is, kérdés, a katonák melyik oldalra állnak. A hadsereg utoljára tavaly december 12-én nyilatkozott, akkor azt mondta a vezérkar: semleges marad. Mindez egy hónappal ezelőtt történt.
