Brüsszeli mejdan a kijevi Majdanon! Sikorski, Fabius és Steinmeier: le a kalappal, uraim! Európa megmutatta, nem gyenge. Az Eu diplomatái megakadályozták a legrosszabb forgatókönyvet. Brávó!
Üdvözöljük a Magyar Nerköztársaságban! Paráztat a “jobboldali” kormánypárti szócső Putyint istenként imádó külpolitikai újságírója, a Jobb Szektorral fenyeget. Mintha csak Moszkvát hallanánk, persze Orbán Viktor új barátainál nagy most a feszengés, morálisan tán soha, de diplomáciailag nagyon nem áll jól a szénája az Eurázsiai Uniónak.
Jóleső mosollyal a szám szegletén olvastam a kijevi Eu-ukrán-orosz tanácskozásról szóló híreket, az van, hogy most nagyon jó érzés európainak lenni! Mi történt? Brüsszel pikk-pakk tető alá hozott egy megállapodást: megegyeztek az ukrajnai ukrán (Klicskó-Jacenyuk tandem) és orosz (Régiók Pártja, Janukovics) nyelvű, mérsékelt jobboldali pártok, Moszkva képviselői és az Eu-s diplomaták előtt. Eljött az utca pacifikálásának ideje (Jobb Szektor).
Az ukrán belpolitikai élet szereplőiről az Ukrajna ultrái posztban olvashattok részletesebben.
Merkel jelezte Putyinnak
az Eu-küldöttség várható érkezését, másnap három európai tagállam külügyminisztere becsomagolta bőröndjét és elrepültek Kijevbe. És olyan sokáig voltak ott, amíg valamit el nem értek. Talán néhányan azt mondják, naív vagyok, de ez a megállapodás számomra hatékony diplomáciát és brutális erőt mutat. Le a kalappal, uraim! Jegyezzük meg ezeket a neveket, jó eséllyel sok ukrán ember életét mentették meg: Sikorski, Fabius és Steinmeier kimaxolták a kijevi tárgyalásokat, ettől nagyobb villámbravúr mostanában nem várható egyik féltől sem, a külügyminiszter urak elkezdhetik írni memoárjukat.
Ennyi álmatlan éjszaka és kimerítő tárgyalás után, amelyről időközben derültek ki komikus és drámai részletek is, többek között a lengyel külügyminiszter kiszólása vagy a Majdan bántalmazott aktivistájának esete, e három Eu-s külügyér biztosan nem élt még át eddig pályafutása során.
Az európai diplomácia, az események totális eszkalálódása helyett, azonnal a tettek mezejére lépett és ha Brüsszel fellépése egyelőre nem is végleges megoldást, de mindenképpen békés tárgyalásokat, a vérontás befejezését és a megállapodás létrejöttét eredményezte. Az Eu Moszkva megbízottjának meghívásával, kitartó nyomásgyakorlással, engedményekkel képes volt eredményt elérni. Félreértés ne essék: senki sem várta, hogy a végleges megoldás majd most pénteken az urak ölébe esik. De a fekete füst egyelőre felszállt, az utóíz és a bizalmatlanság légköre egyelőre még ottmaradt.
Aki mostanában ilyen-olyan szándéktól vezérelve, egy örökre megosztott, Moszkva érdekszférájába tartozó Ukrajnáról vagy a megállapodás megkésettségéről beszél az tulajdonképpen nem tesz mást, mint a viszályt és az ellenségeskedést szítja. E megállapodás után simán el tudom képzelni, hogy ezek a politikusok már sokkal régebb óta tárgyalásokban vannak az ukránokkal, mert pontosan ez az a szerep, amit az euroatlanti térség most tőlük elvár. Most kiderült: éles helyzetekben, ezeknek az urak nemcsak tehetségesek, de rátermettek is voltak!
A humanizmus diadala ez a megállapodás, az emberi életekért folytatott küzdelemben sokakkal ellentétben én most éppen egy erős és akcióképes, tettre kész Európát látok, Amerikával a seggében! És látok - Európával szövetségben - egy erős ukrán egyházat is. Bár a felvételek alapján az egyház Ukrajnában is megosztott - ortodox papokat és görög katolikus papokat is láthattunk a fotókon - úgy tűnik: mindenki megtalálta a maga szerepét és helyét.
Ott volt a gombóc a torkomban, amikor fekete korommal betakart, könnyes arcú, kezében keresztet tartó, fején sisakot hordó egyházfit láttam a barikádon. Ez nem egy békemenet, hanem sebesültek és halottak árán mutatott kiállás olyan értékekért, amit az egyszerűség és a tömörítés kedvéért most csak Európának hívok. A történelemben először, spontán összegyűlt emberek életüket adták a szabadságért és az EU-ért, a sárga csillagos, kék zászló alatt.
Uraim, még egyszer, le a kalappal!
