Avagy a Kétnyelvű Szlovákia Mozgalom Epic Failje.

Úgy tűnik, nincs túl sok remény a szlovákiai magyar politika jövőjét illetően: a gombaszögi fiatalok páros gyakorlata egy szlovák nacionalista szervezettel nem európai, nem civilizált, hanem balkáni faszfejkedés. Figyelem: egy olyan táborról beszélünk, ahol állítólag a magukat toleránsabbnak gondoló szlovmagy fiatalok  hugyozzák telibe a csűrt a krasznahorkai vár alatt.

Helyi beszámolók szerint idén, a tábor hirdetményével agyonplakátozott érsekújvári és párkányi állomások láttán, csak idő kérdése volt, hogy mikor jelenik meg egy helyi, ügybuzgó kis Szlota Jancsika és jelenti fel a tábor szervezőit a szlovák nyelvtörvény be nem tartása miatt: a szlovákiai és csehországi egyetemisták szervezetének, a Diákhálózatnak a nyári tábora egynyelvű plakáton – az államnyelv mellőzésével – hirdeti rendezvényét.

A legszebb az egészben – aki nem tudná – hogy a gombaszögi tábor rendezőgárdájának egy része azonos a Kétnyelvű Szlovákia Mozgalom aktivistáival, szimpatizánsaival is. Tudjátok, ez az a szervezet, amely arcukat fel nem vállaló fiatalok vállvetve küzdenek a dél-szlovákiai térségben előforduló egynyelvű túlkapások miatt. Egyszer vasútállomás nevét jelző egynyelű szlovák tábla alá biggyesztették ki – helyesen! – a magyar feliratot is, máskor egy kis csallóközi település buszpályaudvarának menetrendjét kétnyelvűsítették – well done.

Nincs annál viccesebb és visszataszítóbb látvány, amikor valaki őrült mód háborog a többségi nemzet nacionalista túlzásai miatt, de ugyanazzal a lendülettel saját túlzásait megpróbálja megmagyarázni, bagatellizálni, lehazudni. Mert mit is mond a Kétnyelvű  Szlovákia Mozgalom tagjai által látogatott táborának közleménye?

„Az ügyben érintett plakátokon egyébként legnagyobbrészt együttesek tulajdonnevei szerepelnek, mint a Punnany Massif, Tankcsapda, vagy a Jóvilágvan, amelyek szlovák nyelvű megjelenése természetesen kizárt.” Örülünk, hogy a tábor sajtósa is ismeri a Csubakka-védelmet, de természetesen senki nem a zenekarok neveire gondolt, nem fordítjuk le a Horkýže Slíže zenekar nevét sem, ha Magyarországon koncertezik.

„A Gombaszögi Nyári Tábor pedig, mint márkanév, már szintén beivódott a köztudatba, így véleményünk szerint ennek szlovák nyelvre fordítása is teljesen életszerűtlen.”  A gyanútlan olvasó még tán elhinné a magyarázatot, csakhogy itt nem a Sziget vagy a Pohoda tábor szlovmagyar változatról beszélünk, hanem ezer-ezerötszáz egyetemistáról including of politikailag erősen ambiciózus táborvezetés, a külhoni Fidesz-klientúra kitartottjainak és haverjainak tábora. Vagy esetleg arról lenne szó, hogy az eredileg diáktábornak induló rendezvény szervezői hirtelen többet látnak az eseménybe (fesztivál (sic!), szabadegyetem)?

Arról nem is beszélve, hogy érdemes mindig a kontextust is megnézni, főleg, ha a tábor eredeti célcsoportján túl is meg szeretne fiatalokat szólítani az esemény rendezője. A szintén magyar kisebbség által lakott Romániában a szervezőknek nem fájt kiírni románul a Félsziget fesztivált (Peninsula). Jééééé, Romániában nemcsak a kisebbségi magyarok nagyvonalúbbak, de a többségi nemzet is jobban figyel nemzetiségeire, hogy a kétnyelvű utcatáblákra vagy több más olyan kétnyelvű megoldások alkalmazására gondoljak, amely Szlovákiában még nem egyértelmű. Win-win helyzet. Az pedig már csak cseresznye a tejszínhabon, hogy a település szlovák elnevezésének lefelejtéséről a nyilatkozat is elfelejtkezik, nem véletlenül.

Sajnos, nem túl polgári a közlemény szóhasználata sem egy olyan rendezvény érdekében, amelyet Szlovákiában nyilvános helyen hirdettek meg. Ezek az urak valahol erősen megragadhattak a 19. században, ha ők még a Felvidéken akarnak egy tisztán magyar célközönségű rendezvényt összehozni. Most szólunk, nehogy csalódás érje őket: a tábort Szlovákiában tartják, és helyi beszámolók szerint a rendezvény plakátjai erősen vegyes – szlovák-magyar vegyes nyelvű vidéken – lett szétszórva, kiragasztva. Hallo, ébresztő!

A nyilatkozat legszebb része mégis az, amikor a közlemény már-már egy kisebbségeket brutálisan elnyomó államnak láttatja Szlovákiát, ahol még azt sem engedik meg, hogy magyarul hirdethessék rendezvényüket. Ez nem más, mint sunyi csúsztatás és pofátlan hazugság, mivel természetesen nem arról van szó, hogy nem hirdethetnek anyanyelvükön az érintettek, hanem, hogy az információ az állam hivatalos nyelvén is szerepeljen a plakáton.

Az önkéntes nyelvőrök túlreagálása legalább olyan szánalmas, mint a gombaszögi nyilatkozat szerzőjének túlparázása. Amilyen pitiáner a szlovák nacionalista szervezet feljelentgető házmestertempója, olyan pökhendi a gombaszögiek kioktatása. Nincs itt semmi látnivaló, átlátszó önpromó és figyelemfelkeltés az egész eset és persze megint a szokásos lemez: nacionalisták egymás között. Szépen kiegészítik egymást.

Tessék, lefordítom nektek: Letný tábor v Gombaseku. Jó táborozást egymás közt!