Kilencből nyolc meccset nyert a szlovák válogatott idén.
Ételmérgezést szenvedett a finn csapat majd fele Budapesten, olvashattuk a híreket, és nem örültünk, hogy egy meggyengült csapattal kell kiállni, azon kívül persze, hogy megtudhattuk, miért nyertek a pfefferonik végül a jobban játszó skandinávok ellen. Kedélyes hangulatban készülődtünk a meccsre, no, meg kíváncsiak voltunk arra is, hány percet kell izgulnunk.
Hetet.
Már a negyvenedik másodpercben csődöt mondott a finn védelem jobb oldala. Hamšík Marek zavarta meg finnugorokat és lopott el egy labdát, a passzt egy nagyszerű lövéssel Filip Hološko értékesítette. Vezetünk.
Nem kellett sokat várni a második találatra sem. A hetedik percben Hrošovský találta meg egy forintos labdával a játéktér jobb oldalán Šestákot, aki pontosan centerezett és az előbb gólpasszt adó szlovák világklasszisnak már csak be kellett fejelni a hálóba a labdát. Hamšík, kettő null ide.
Nagyjából eddig tartott a mérkőzés, sokan még a tökiért meg a szotyiért álltak sorba, de már két góllal vezetett a csapatunk. Aztán volt még egy öngól is. Közben a lelátón élénk vita alakult ki, de már nem a meccsről beszélgettünk, hanem a válogatott meccsekre kijelölt magas jegyárakról – 12 és 24 euró – no meg arról, hogy a szövetség miért nem tiltakozott az elcsalt u21-es olaszok elleni meccs miatt határozottabban a nemzetközi szervezeteknél. Persze az, hogy lehetne ezt másképp is csinálni látványosan látszik például a lengyel-svájci barátságos meccsen: a Wroclaw Arena fullon van, a belépőjegy ára: 70 zloty (16 euro).
Nem mondom, kifizetjük ezeket a jegyárakat egy hivatalos selejtező mérkőzésre, de azért egy barátságos meccsre Szlovákiában sokkalom. Esetleg a szövetség gondolhatott volna azokra is, akik Macedóniában szurkoltak a csapatnak és mondjuk egy jelképes 2 eurós jegyárat szabnak meg, így talán a lelátón is többen lettünk volna. A srácok megérdemeltek volna több nézőt, hétköznap 17 órás kezdés, egy nem túl attraktív ellenféllel szemben, rossz időben, ennyire futotta: 1500 néző. Ja, az újságok 3998-at írnak.
Ilyen látogatottság mellett teljesen felesleges felépíteni egy Nemzeti Stadiont. Hacsak azért nem, hogy az ötször nagyobbra megtervezett stadionból minden érdekelt fél ki tudja venni a jól megérdemelt zsíros falatokat. Persze, ez most mindegy is, az Agyontetováltak megint jól játszottak, Kozák jó választás volt. Kíváncsiak voltunk nagyon az újoncokra is, elsősorban Dudára, aki nagy gólokat lő Lengyelországban. Harminc percet kapott és láthatóan önbizalomhiánnyal küszködött, nem mentek a passzok sem.
Sok értelmét nem láttuk a meccsnek, valljuk be, de a következő éveket meghatározó idei koeficient szorzó remek lesz. Még az is előfordulhat, hogy az első húszban találjuk magunkat, és végre kiesik a nagyon gyenge 2011-es év is. Csak azt lehet sajnálni, hogy a románok is nyertek. (A kép klikkolással nagyítható).
Beszél szlovákul és szlovák útlevele van, ő Hradecký, a finn kapus. Pozsonyban született, de amikor egy éves volt, édesapja, mint profi kézilabda játékos elfogadott egy finnországi ajánlatot. Így történet, hogy a fiatalabbik Hradecký is már Finnországért küzd a sportpályákon.
Ami az első szlovák gólt illeti, érdemes megjegyezni, hogy a hosszabb kihagyás után bizalmat kapó Filip Hološko majdnem megdöntötte Németh Szilárd rekordját. A szlovákiai magyar játékos tartja ugyanis a leggyorsabb szlovák válogatott gól rekordját. Némethnek 17 másodperc kellett Azerbajdzsán ellen a gólszerzésre, Hološko gólja a második leggyorsabb szlovák gól a válogatottban.
Szlovákia - Finnország 2:1 (2:1)
Gólok: 1. Hološko, 7. Hamšík - 45.+1 Hubočan öngól).
Játékvezetők: Hameter - Braunschmidt, Riedel (osztrák)
Sárgalap: Kiss
Nőzőszám: 3998Szlovákia: Mucha - Hubočan, Škrtel, Ďurica, Švento - Pečovský, Hrošovský (59. Kiss) - Šesták (80. Stoch), Hamšík (59. Duda), Mak (25. Weiss) - Hološko (59. Ďuriš)
Finnország: Hradecký - Arkivuo (86. Lampi), Halsti, N. Moisander, Uronen - Kauko (73. Mattila), Sparv, Hetemaj (73. Hämäläinen) - Riski, Pohjanpalo (46. Pukki), Jeremenko
