Szombaton az ír melegekkel és nem a magyar katolikusokkal kötött szövetséget az Isten.
Úgy néz ki, hiába imádkozott a Magyar Pride népe a Hángérien Vúdsztákkon, a jóistenke nem velük, hanem a melegtörvényt megszavazó írekkel kötött szombaton szövetséget. Persze, megértjük a jóistenkét, aki a jókedvű és nyitott adakozót szereti, hogy nem talált semmilyen szeretnivalót Csíksomlyón. Mert hát a NER intézménye hiába szervezte le a szokásos pünkösdi vallási bulikát és az énekeljük el együtt újra a székelyhimnusz után a magyarhimnusz karaoke-showt a 2014-es hatuma szavazatok 95 százalékáért. Felvonult mindenki, Áder János köztársasági elnöktől Szász Jenő NSKI igazgatóig, ott sündörgött a szabad ég alatt, némi isteni alamizsnáért és megerősítésért, de a Főnök csak kapja a pofonokat.
"Több százezer" helyett 2015-ben maximum 30 ezren lehettek a domboldalon. Klikkolj!
Áder János írta: „az esemény, a hűségről szólt ez a szentbeszéd, amit mindannyian megszívlelhetünk. A hit hűségéről, a szülőföldhöz és a nemzethez tartozás hűségéről, és az anyanyelv megtartásának hűségéről”. Nem János, nem erről szólt, hanem arról, hogy megint megmutogattátok magatokat egy párhuzamos valóságban. És arról, hogy el kellett menni Romániába kampányolni kicsit a fideszes szavazatok megtartása miatt. Nem tudtok kihagyni egyetlen alkalmat sem, hogy a magyarság és a nemzet nevében, a fideszes szavazók felé forduljatok.
Ezt a rituálét azok, akik nem magyarságteljesítményük, hanem szerzett tudásuk és szorgalmuk alapján dolgoznak és élnek meg, meglehetősen csodálkozó tekintettel nézhetik, ilyen még van? Kezdjük azzal, hogy minden újság megírta: „több százezren a csíksomlyói búcsún”. Imádom ezt az önmegerősítő kampányt, ami a részvétellel kapcsolatos. A székely vicceknél már csak az viccesebb, ha a székely ember számol. Volt már erre példa: Autonómia az új pina, avagy kudarcba fulladt a Nagy Nemzeti Kígyózás alkalmával is csak úgy repkedtek a számok, aztán kiderült, sokkal kevesebben voltatok, mint azt a székely propagandisták mondták.
Itt bizony "több százezer ember sehogy nem fér el...Klikk a nagyobb méretre!
És a googlemaps most sem hazudik. Az eseményről kijött fotók alapján, nagy jóindulattal körberajzoltam a rendezvényen részt vevő tömeg helyét, így jött ki 45 ezer négyzetméter. Legyen mondjuk az átlagos sűrűség egy ember négyzetméterenként, ez akkor is csak 45 ezer fős tömeget jelent és nem sok százezret. De a fotókon tisztán látszik, hogy kényelmesen el lehetett sétálni az emberek között, az erdő irányában üres sávok és nagyobb foltok is látszottak, igazán sűrű tömeg, csak az oltár előtt látszódott. Becslésem szerint a 2015-ös csíksomlyói rendezvényen, a korábbi évekhez képest jóval kevesebben, talán 30 ezren ha lehettek. Ellentétben az MTI által kiadott „több százezres” becslésével.
De mi fán terem ez a búcsú
Furcsa ez a székely számmisztika, de ez a párhuzamos valóság nagyon illik a búcsú eredetmondájához, az ún. „Hargitai csatához” is, amelyről – újabb furcsaság! - csakis a csíksomlyói búcsúval kapcsolatban esik szó. Ezen kívül sem történelmi munka, sem elsődleges forrás nem igazolja vagy beszéli el a székelyföldi katolikusok állítólagos nagy csatáját az unitáriusok ellen. Aki nem tudná: a hivatalos kánon szerint a búcsú a katolikus székelyek protestánsok felett aratott győzelméről szól. A búcsú eredettörténetét már az 1930-as években kritika tárgyává tették és vagy fél tucat történész arra a következtetésre jutott: a „hargitai csatáról” szóló történetnek nincs igazolható valóságalapja.
Tehát, ami biztos: Az állítólag 1567-ben lezajlott „hargitai csatáról” szóló szöveg, egy 1780-ban keletkezett Cserei Farkas feljegyzés alapján készült, első publikált változata Jordányszky Elek 1836-ban megjelent könyvében található, ezen keresztül vált a szöveg ismertté és elterjedté. A 19. és 20. Század során további számos idézés és megemlítés tartotta a köztudatban a meg nem történt eseményt, ezek majd mindegyike egymástól eltért, pontatlan volt. A könyvnek, amely az 1780-ban született Cserei Farkas feljegyzés állítólag tartalmazza, de a mai napig nem sikerült nyomára bukkanni.
A Cserei-szövegben leírt szöveg fontos motívuma, hogy a győztes csatából visszatérő férfiak és az eléjük kivonuló hátrahagyottak együtt vonultak a templomhoz. Ennek az „emlékezete” a csíksomlyói búcsú: „ennek emlékezetire minden észtendőben azon a napon egybegyülvén odajönnek”, mégpedig nemcsak a székelyek, de a moldvai csángók is. Ez utóbbiakat a 16. Században biztosan nem fenyegette az unitarizmus veszélye. Ráadásul elég valószínűtlen, hogy a fejedelem, öt évvel az 1562-es felkelés után, székelyeket küldjön székelyek ellen, ráadásul egy olyan területről, ahol csak mintegy évtizeddel később kezd el terjedni az unitárius vallás.
Összegezzünk: az ún. „Csíksomlyói búcsú” eredettörténet legendája meseszerű, kitalált sztori, a meg nem történt események kategóriájába tartozik. De vajon hogy jött létre a „hargitai csatáról” szóló elbeszélés, mi állhat a hátterében és milyen módon tartotta meg a közmegemlékezés, hogy a „csíksomlyói pükösdi búcsú egy győzelmi emlékünnep”?
Itt fontos megjegyezni: a kritikai gondolkodás híveinek el kell fogadniuk, hogy léteznek emberek, akik valóságként hisznek egy párhuzamos, meg nem történt valóságban. A csíksomlyói esemény, ha kitalált, ha nem hagyománnyá vált, legalább 250 éve. Ugyanakkor érdemes lenne kutatni, hogy ez a széles körben elterjedt, kitalált és mesterségesen megalkotott hagyomány, amely a résztvevők hallgatólagos beleegyezésével, összekacsintásával történik, amelyre manapság már egy valós politikai projekt (Fidesz és a NER) identitástudata is épül és amely tény egyáltalán nem zavarja a benne részt vevőket, mivel önként utaznak lakóhelyüktől akár 1200 kilométert is vonattal, hogy elénekeljék a magyar himnuszt, hogyan tud működni a mai napig.
Kitalált vallási hagyományok, politikai élősködők
Az is nyilvánvalónak látszik, hogy a modern magyar nemzet megszületésével nagyjából párhuzamosan alakult ki ez acsíksomlyói kitalált hagyomány, amelyet az egyház vitt tovább: a magyar történelem nem bővelkedett győztes csatában az elmúlt fél évszázadban, ezért válhatott közös hitté és hagyománnyá egy mesterségesen megalkotott és kitalált győzelem hagyománya. Ne felejtsük el, ebben a korban rakják össze gondos kezek a Csíki Székely Krónikát is, amelyben a „székelység” őstörténetéről olvashat az olvasó. Természetesen a tudomány szempontjai alapján ez is csak egy hamisítvány, ugyanakkor tény, hogy a 19. Században jelentkezett igény egy székely ősi múlt kialakítására.
De mi lehet a legvalószínűbb magyarázata annak az eseménynek, amely ma már Csíksomlyói Magyar Prideként vonult be a köztudatba? Történészek nem tartják kizártnak, hogy a 17. Század végi tatárbetörésekkel és azoktól való megmenekülésekkel kapcsolatos. Később aztán a barokk vallásosság általános elterjedése szükségessé tett egy újfajta értelmezést, ez lett később a kitalált győztes csata „emléke”.
A modern magyar nemzet kialakulása után aztán az egyházi, felekezeti szempontot fokozatosan átveszi a nacionalista összetartozás érzése, különösen akkor, amikor „a magyarság” veszélyheyzetbe kerül. Ennek közvetlen eredménye az volt, hogy a „csíksomlyói búcsút” természetesen nem tartották meg minden évben: elmaradt az összejövetel az 1848/49-es Szabadságharc leverése utáni években, az 1919-es román hatalomátvétel és az 1949-es kommunista diktatúra idején is. Ennek bizonyítéka, hogy már 1864-ben nem csak mint egyházi ünnepről írnak, hanem „általános nemzeti ünnepnek” nevezik a búcsút.
„Ez a szép hagyomány” tehát egy 300 éves történet, amely vallási kezdeményezésre indult, de az elmúlt 150 és 70 évben a vallási motívumok helyébe a nacionalista, nemzeti összetartozást hangsúlyozták, amely 1990 óta már turbómagyar giccskeresztények Hángérien Vódsztákja. Nem lehet ott már ugyanis igazán vallási eseményről beszélni, ahol a gój motorosok is tiszteletüket teszik egy rendezvényen vagy ha az eseményt az Ultras Liberi is beharangozza. Csíksomlyó sajnos ma már nem más, mint, hogy sok magyar összejön és összefog egy közös célért – a Fidesz és csatolt szerveinek ipari méretű közvagyon lenyúlásáért imádkoznak.
