Jók vagyunk egy döntetlenre, de egy bravúr sem elképzelhetetlen, höhö - jelent meg az unortodox politikai kommunikáció a futballban az elmúlt napokban. Vannak sportemberek, akiket tényleg sajnálunk, hogy a bullshit része, de nem tudom elképzelni, mi kell még a magyaroknak, lehet ettől jobban pofára esni?

Szlovák blogunk meglehetősen vegyes társaságba keveredett Prágában, kellemes helyen két kupleráj között találtunk rá arra az angol expatsok között népszerű bárra, ahol a skótok és az angolok meccsén kívül a holland meccset is adták. El kell ismerni, A NER-kommunikáció működik külföldön is: megcsappant létszámú holland drukkerek meglehetősen pesszimistán kezeltek le velünk, magyarokkal és a beépített szlovák kémekkel. Mi egy kicsit sajnáltuk, hogy Lichtensteinre a jelek szerint senki nem volt kíváncsi, de hát mindenhol mi sem lehetünk otthon (otthon, érted, ugye?).

Szimpatikus ausztrál faszi állt a pult mögött, nem egy tipikus prágai hely ez, angolul szólította meg a betévedő drukkereket, helyi nyelvvel csehül állt. Mindenesetre fegyelmezetten kezdtünk el viselkedni, amikor amúgy kellemes ausztrál akcentussal tudtunkra adta, balhé ma nem lesz, múltkor csavarkulccsal baszták hátba a helyen, de végül nem ő szívta fel a véres taknyát. Értettük, köszi. Megjöttek közben a skótok és az angolok is, túl sokat nem beszéltek egymással, közben az egyik holland már feleskört rendelt, nekünk is. Előre iszol, öcsém?

"Törekszünk a győzelemre, ennél jobban nem lehet kifejezni a céljainkat" - hangzott vissza a magyar táborban Egervári mester óhaja, jól jegyezzük meg ezt a mondatot. Vicces volt hallgatni a több nyelven beszélő, alapvetően értelmes magyar srácok lelkesedését a kezdő sípszó előtt, borulátó szoros 1:2-es tippem kedélyes mosollyal intézték el. Itt érdemes megemlíteni, hogy a kritikus indexes srácok is beszóltak kedden, milyen optimista vagyok, mondjátok még, nincs is nemzeti egység, mi, úgysem hiszem el.

Nagyjából minden az első holland támadás után kiderült, ez nagyjából a mérkőzés harminchatodik és negyvenkettedik másodperce között következett be, hogy itt ma este a magyaroknak semmi keresnivalójuk nem lesz. Egy perccel később a holland srácok már pacsiztak az első góljuk után. Minden hirtelen történt, közben a fél magyar brigád még a pultnál lógott, hogy kirendelje gyorsítóját, hiába. A fifikás holland vendégmunkások a pultnál is megelőztek: újabb kört rendeltek a szomorkodni látszó Hungáriának. Aztán jöttek a portugál bíró felejthetetlen percei, jól jegyezzük meg, egyetlen gólunk fűződik Pedro nevéhez, Dzsudzsák belőtte.

Tulajdonképpen lényegtelen mi történt aztán, fájt a szemünk, amikor megpróbáltuk a meccset nézni. Jobbra, sréhen a skót-macedón igazi focit hozott, fél szemmel ott voltunk, de tényleg, tudja valaki, hogy mitől ilyen szar a magyar foci? Furcsa volt, közben azt sem nem tudtuk meg, hogy mondják hollandul "ki nem ugrál büdös román, hej, hej", vagy "Vesszen Trianon!". Helyette ezek a geci, nyugati kellemes arcú, feltűnően kiegyensúlyozott hanghordozású hollandok elkezdtek érdeklődni, milyen magyar játékosok játszanak külföldi ligákban és hol. Nagyjából ötöt-hatot számoltunk össze, de a negyediknél, konkrétan Priskin frissen feljutott orosz csapatánál - bocsánat, jelenlegi elsőszámú magyar csatárunkról beszélünk! - már csak legyintettek. És nem bántásiból.

Nagyjából Andorrának éreztük magunkat a meccs végén, pedig múlt héten már majdnem összeért a japán-magyar közös határ, de most tényleg, tényleg elhittétek, hogy lehet egy szoros döntetlen? Nem akarok szakmázni, de 2011 márciusában név szerint ugyanezzel a négy hátvéddel álltunk fel, négy kapott gól. Talán 1997-ben történt még, az augusztusi Hungaroring előtt megrendezett, akkor még Népstadionbeli formaegyes pilóták vs. magyar all star focisták közötti sörmeccsen egy különösebben nagyon nem emlékezetes versenyző a száguldó cirkuszból, azt hiszem Giancarlo Fisichella volt a neve, úgy bőrőzte be Juhász Rolandot az ötösön belül, ahogy azt a Csány vs. Hort dinnyemeccsen sem szokás, pedig ott a tét az volt, kié a jobb mézédes csíkos, bazze.

Mondjuk ki: a magyar foci egyik legcsúnyább meccsét láttuk, a magyar szurkolók Andorra után elhitték, hogy Britney Spears tulajdonképpen nem is létezik, egy kitalált személyről van szó, aki mindössze a mocskos zeneipar tudatos meggazdagodásáról szól. Kapura lőni először otthon az 55. percben, komoly. Háromszor egymás után nem passzolni, szintén kemény teljesítmény. Közben a Puskásban megszületett az új sztár, Lens, és egy kitalált tiziből sikerült végre magyart gólt látni a hollandok ellen a budapesti stadionban is. Ez van, a mérkőzés várakozásainknak megfelelően alakult.