Ha egyszer valaki megírja Orbán Viktor és az Orbánizmus történetét, az a magyar demokrácia degenerálódásának krónikáját is lejegyzi.

Semmi kétség: Csehország után Szlovákia is polgárosodottabb országnak tűnik, mint Magyarország, ahol előszeretettel hasonlítják magukat e két visegrádi országhoz. Gyakorlatilag minden összehasonlításban elmaradnak Pozsonytól és Prágától. Ja nem: a nyári olimpián a magyarok több aranyat nyertek, mint a csehek és a szlovákok összesen!

Magyarország egyre rejtélyesebb hely. Pedig egykor a környező országokból mindenki felnézett rá. Már a szockó alatt csodálkozva jártatok át jugóból vagy cseszkóból vásárolni, rácsodálkozhattatok a maszekra, volt minden, trapper farmer, toblerone csoki és VHS. A szerepek nem változtak meg nagyon a rendszerváltást követően sem, amelyet tárgyalásos úton, a térségnek mintát adva vezényeltek le Budapestben, Horn a szögesdrótot vágta el, mehettek a németek is a fal mindkét oldalára. Jó volt átjárni magyarba’, szabadabb volt a légkör, mint cseszkóba’. Emlékszem, mennyire büszkék voltunk, amikor a magyarok ott voltak a Nyugattal folytatott tárgyalások élbolyában, mintát adtunk a többi ká-európaiaknak. Magyarország modern történetének első szakasza háborúktól és szoft-diktatúrák demokráciadeficitjétől mentes volt, diktatúrából a demokratikus átállás mintaszerűen ment végbe.

Ha egyszer valaki megírja Orbán Viktor és az Orbánizmus történetét, az a magyar demokrácia degenerálódásának krónikáját is lejegyzi.

Tudjman és Milosevic után, Orbán Viktor az a kelet-európai politikus, aki totálisan saját arcképére formálta országa alkotmányát és – igaz: fegyvermentes - háborút hirdetett meg saját népének egy része ellen a nacionalizmus egységesítőnek vélt, valójában megosztó és kirekesztő politikának szellemében. Korábban még azt is elviselte, igaz, csak nagy nehézségek árán, hogy megbukjon, mint miniszterelnök, puccsot nem hajtott végre, de hívei csalással vádolták az ellenzéket. Ezután azonban egy cél vezette: folyamatosan gyengítette a magyar demokrácia intézményhálózatát, amelyet hazugságok mentén, fokozatosan maga alá gyűrt. Kihasználta a magyar polgárok demokratikus neveletlenségét, saját rövidtávú politikai céljai elérése érdekében átlépte a demokrácia írott és íratlan szabályait is.

Déja vu érzésem támadt, nem véletlenül. Azok a hatalomtechnikai megoldások és politikai reakciók, amely Orbán Viktorra és rezsimére jellemzőek, egy évtizeddel korábban Szlovákiát jellemezték. Szerencsére a Tátra népe 1998-ban maguk mögött hagyta ezt a kevésbé hírhedt korszakot. Olvasóim egy része talán még a Duna partján tolhatta a csattogós lepkét a Boxoló kormányzásakor, nekik foglaljuk össze  párhuzamokat:

Vladimír Mečiar és Orbán Viktort legálisan, három alkalommal, nagy tömegek választották újra

Az alkotmányos rendszer és az ellenőrző mechanizmusok lebontására törekednek mindketten.

Közhivatalokba, közmédiába saját párthíveiket ültetik

Kormányzásuk lényege a folyamatos ellenségkeresés, politikájuk lényege: a harc

Primitív, nacionalista retorika (a a Nyugat, az EU kettős mércéje, a nemzet szuverenitásának megőrzése)

Mečiar is variálni akart a választási határokkal, Orbánnak sikerült

Egy társadalmon belül két résztársadalom alakul ki

Miért populista Orbán?

Orbán folyamatosan támadja a Nyugatot és annak értékeit, miközben a Nyugat pénze miatt nem omlik össze országa, a Nyugat pénzén épülnek új dolgok (4-es metró) újulnak meg magyar műemlékek (Várkert Bazár).

Orbán adminisztratív eszközökkel csökkenti (átveri) a közműdíjakat, de az ÁFA-val és más adókkal újra beszedi.

Orbán saját emberivel töltötte fel a közmédiát és a TV2-őt, ahol csak jó híreket hallani, amelyeket még akkor is elhisznek sokan, ha közben kilóg a seggük a gatyájukból.

A munkanélküliséget adminisztratív eszközökkel csökkentik

Az államadósság új rekordokat dönt. Az ellopott magánnyugdíjak nélkül az eladósodottsági szint a GDP 90 százaléka lenne, megerősítette ezt a fideszes pártkatonák által vezetett Magyar Nemzet i Bank (MNB) és a Központi Statisztika Hivatal (KSH) is.

Orbán 2010-ben hat százalékos növekedésről beszélt. Ezzel szemben a helyzet az, hogy romokban a magyar gazdaság, GDP minimálisan nőtt a mesterségesen kialakított állapotnak köszönhetően sok év után, de 2015-ben fenntarthatatlan lesz a növekedés.

Nem finanszíroznak a bankok semmit, nem lehet kölcsönt felvenni, gyakorlatilag leállt a gazdság egyik legfontosabb motorja.

Magyarország nem közelít, hanem távolodik a nyugati országok életszínvonalától

Orbán Magyarországot a Kelet felé irányítja, de sikertelenül, nem foglalkoznak vele (Kína) vagy adósságokba verik (Oroszország).

Magyarország leszakadt Csehországtól, Lengyelországtól, Szlovákiától, felkészül: a Balkán.

Magyarország bíróság előtt is áll. Ítéletre vár a kormány a magánnyugdíjpénztársak államosítása ügyében és a közműdíjak árának önkéntes csökkentése miatt. Vajon mi lesz a magyarokkal, ha mindkét ügyben elbuknak? Magyarország lesz az új Argentína Európa közepén?

Láthatjuk, hogy Orbán módszereiben hasonlít az egykori Boxolóhoz, közte és Mečiar között csak annyi a különbség, hogy Orbán Viktor hatalomtechnikai szempontból sokszorosan tehetségesebb és ügyesebb, ellenben sokkal nagyobb populista is, mint kilencvenes évekbeli kollégája.

A választási kudarc oka: az alternatíva hiánya

Ez az ami leginkább bosszant ma Magyarországon. Viszonylag könnyen belátható: az ellenzék tragikus volt. Nincs ma az országban egyetlen normális, reálisan választható párt, amely a gazdasági liberalizmust képviselné és érthetően elmagyarázná a társadalomnak, miért jó ez nekünk. Vagy kulturálisan-társadalmilag jobboldaliak és gazdaságilag baloldaliak mint a Fidesz, vagy mind társadalmilag, mind gazdaságilag baloldaliak, mint a szocik, illetve van még a fasiszta Jobbik.

Másodszor: nem az összefogás ténye volt önmagában a kudarc, hiszen láthattuk: Mečiart Szlovákiában is csak egy széles koalíció tudta legyőzni. Az egyetlen reális megoldás egy tiszta lappal induló új párt indítása lett volna, új, karizmatikus politikusokkal. Ez mára a feldolgoznivaló lecke ellenzéki társaimnak: mivel az ilyen-olyan okokból elhasználódott arcok nem adták át a helyüket másoknak, a választópolgárok között nem alakult ki a WTF-érzés, nem tudtak lelkesedni.

Ne feledjük: többszázezer, csalódott embert kellett volna meggyőzni, akik, jobb híján, a szélsőjobb alternatíváját választották, mivel  a térségben uralkodó általános szkepszis nemcsak Orbánékra, de az előző szocialista és liberális vonalra elitre is vonatkozott: Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány, Fodor: sorcsere!

Magyarországnak túl kell esnie saját mečiarizmusán, azaz az orbánizmuson. Senki nem tagadja, ez nehezebb feladat lesz, mint ami anno Dzurindáék előtt állt. Orbán ügyesebb populista, mint egykor Vlado volt, ebből következik: a magyar ellenzéknek még jobbnak kell lenni, mint amilyen a Dzurinda-Mikloš páros volt. Ráadásul nagyon meg kell verni. Méghozzá hamarosan, mert ha a pletykák igaznak bizonyulnak és 2017-ben Orbán kétszázas vérnyomása miatt visszavonulót fúj a miniszterelnöki pozícióból – ti.: köztársasági elnöknek áll - szellemisége és kisstílű, buta nacionalizmusa tovább élhet.