Könnyű helyzetben vagyok, amikor megkérdezik: miért szurkolok Szlovákiának ezen a vébén. Mert a látszat ellenére a szlovákok jófej emberek és országuk gyönyörű, amelyhez nem mellesleg mi is hozzátettünk a múltban - nem is keveset. Még a labdarúgásban is. Alapból nem értem, miért kellene fikáznom egy országot, ahol a Szlovák Labdarúgó Szövetséget mi, magyarok alakítottuk meg és játszottunk a szlovák foci születésénél döntő szerepet. De kezdjük az elején!
A szlovák foci nem más, mint egy különleges koktél, mert öt különböző államban kristályosodott ki jelenlegi formájában. Ezek: Osztrák-Magyar Monarchia, Csehszlovákia, Szlovák Állam, Csehország-Szlovákia és a Szlovák Köztársaság. A XIX. században Angliából Közép-Európába azonnal megérkezett a labdarúgás. Bécs, Budapest és Prága a legjobb tanárokat biztosította a szlovák foci számára. Ezek a tanítók sokat jelentettek a szlovák focinak, de egyúttal le is kezelték őket. A Tátra alatt hosszú, küzdelmes évtizedek során vívták ki az egyenrangú partner szerepét a bőrbogyó ottani szerelmesei. A szlovák fociról az első írásos brossúrát Štefan Jakubec és Ľudovít Mutňansky jegyezte 1933-ban.
Az első meccs
Nagy valószínűség szerint a focilabda először Pozsonyligetújfaluban (Bratislava-Petržalka), a Duna jobb oldalán jelent meg először – Bécsből. 1894 augusztus 22-én alapították meg a település vendégei az egyes számú Hohe Warte–First Vienna Football Club – labdarúgó egyesületet. A Pressburger Zeitung szerint az első labdarúgó mérkőzést a mai Szlovákia területén a szurkerek 1898 május 25-én látták Eperjesen (Prešov), ahol a helyi testnevelő ünnepségeken bemutató mérkőzést játszott két budapesti csapat: a BTC és – Italboltos Sanyi, figyelem! – az Óbudai TE. Az első klub a mai Szlovákia területén szintén Eperjesen alakult meg ugyanabban az évben Eperjesi Torna és Vívó Egyesület (ETVE) névvel. Emlékezzünk meg az alapító atyáról: Pethe Ferenc. Ő volt az, aki az előbb említett két budapesti klubot is meghívta városába, ahol lejátszották a később történelmivé vált mérkőzést - amelyre a szlovákok úgy emlékeznek, mint az első labdarúgó meccs Szlovákiában.
Pethe szervezte meg az első kupaküzdelmeket is a mai Szlovákia területén. Ő maga jobbszélsőt játszott az ETVE csapatában, amellyel Zsolnára (Žilina) látogattak. 1899 május 22-én történelmi mérkőzésre került sor az eperjesi ETVE és a pozsonyi PTE (Pozsonyi Torna Egylet, a 2005/06-os szezonban a BL-ben is megfordult, jelenleg Artmedia Bratislava névre hallgató csapat jogelődje) között: a mai Szlovákia területéről két labdarúgó csapat első összecsapását 2:1-re a pozsonyiak hozták le.
1918 október 28-án megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia az első csehszlovák állam kikiáltásával, de a szlovák területeken a labdarúgás továbbra is a magyarok irányítása alatt maradt, és tárgyalásokba bocsátkoztak a csehekkel. Egy mai sportriporternek igazi csemege lenne bejelentkezni ezekről a tárgyalásokról. Szlovákia képviseletében fellépő magyar sportdiplomaták csehekkel történő német nyelven folytatott prágai tárgyalássorozata után végül megszületett a megállapodás, és 1919 október 12-én megalakult az első önálló szlovák futballszövetség Szlovenszkói Labdarúgók Szövetsége (SZLSZ) néven – nem tévedés: így magyarul!
Az első bajnok
Az első szlovák bajnokot 1922-ben avatták Čs.ŠK Bratislava néven. Az SZLSZ három kerületre – nyugatszlovák, középszlovák, keletszlovák – osztotta fel a mai szlovák területeket. A bajnok jogot nyert, hogy összemérje erejét a cseh és morva kerületek bajnokaival. A pozsonyiak végül a legjobb Prágán kívüli csapat büszke címéért meccseltek az SK Hradec Králové csapatával – a döntőbe jutásért. A pályán végül 2:4-re kikapott a szlovákiai csapat, bár ők szerezték meg a vezetést. A mérkőzés pikantériája volt, hogy SK Hradec Králové csapatában egy bizonyos Šrůtek nevű játékos a korábbi meccsen, mint a Český Kostelec játékosa lépett pályára. A pozsonyiak tiltakozása hiábavaló volt. A köztársaság bajnoka végül a Sparta Praha lett, miután 7:0-ra lelépte a königgratzieket. Szlovákiából hamarosan aztán két labdarúgó szövetség is küldhetett csapatot Csehszlovákia bajnoka büszke címéért, mert az SZLSZ mellett megalakult a magyar csapatok szövetsége, a (szlovákiai) Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) is.
Prága azonban keményen diszkriminálta a szlovák területekről érkezett csapatokat, és később mindössze egy hely volt számukra kiadó. Voltak bepróbálkozások előtte is: például az MLSZ által küldött csapat Prága szerint nem teljesítette időben az összbajnokság kvalifikációját, ezért nem indulhatott 1925-ben magyar csapat az országos bajnoki címért. A három szlovák kerület vezető csapatai ezekben az időkben a I. ČsŠK Bratislava (nyugati) ŠK Žilina (közép) és a Slávia Košice (keleti) voltak. Összállami szinten először 1927-ben lett bajnok szlovák területekről származó csapat: a I. ČsŠK Bratislava a Német Labdarúgó Szüvetség által küldött DSV Budweis (České Budějovice) csapatát verte 4:2-re a döntőben. Jegyezzük fel a győztes tizenegy nevét: Hollý - Čulík, Mutňanský - Kaulich, Karácsonyi, Träger - Šoral, Poláček, Čambal, Uher. A csapat Benjáminja az a Štefan Čambal (1908) volt, aki később az első profi szlovák futballista lesz - és a Slavia Praha színeiben ér el zajos nemzetközi sikereket.
Az első respekt
Az első komolyabb nemzetközi szlovák focisikerre 1929 májusáig kellett várni – vajon ki más, mint egy magyarországi csapat ellen. A I. ČsŠK Bratislava 5:2 arányban megsemmisítette a budapesti Újpest csapatát. Érdekesség, hogy a szlovákok összes gólját Štefan Príboj szerezte, akcióból. Még nagyobb dícsőséget jelentett a szlovák focinak, amikor 1929 május 26-án Petržalkára (Pozsonyligetújfalu) érkezett az angol, akkor négyszeres bajnok Newcastle United. A sokkoló végeredményre egész Európa felkapta a fejét, mert a derék tót legények 8:1-el alázták a szigetországiakat. A szlovák labdarúgás korai szakaszának legdicsőségesebb eredmény ez, olvassuk el emlékül a kezdő tizenegyet is: Hollý - Čulík, Zeumenn - Horký, Poláček, Trägerf - Šoral, Bulla, Príboj, Čambal, Uher.
A második világháború előtt a csehszlovák színtéren a I. ČsŠK Bratislava vált a legsikeresebb csapattá. Szlovákia bajnoki címét 1938-ig a pozsonyiak ötször szerezték meg, kétszer diadalmaskodott Žilina (Zsolna) és a ŠK Rus Užhorod (Ungvár) csapata, míg egy-egy bajnoki címet gyűjtöttek be az MLSZ csapatai: SC Ligeti (Pozsony), FTC Fiľakovo (Fülek) a KAC Košice (Kassa). 1935/36-os szezontól aztán Csehszlovákiában létrejött az összállami bajnokság rendszere, amelyben többnyire a I. ČsŠK Bratislava játszott és legjobb eredményként csupán egy negyedik helyet tudtak felmutatni. Ebben az időszakban játszották nagy sikerrel a pozsonyi kávéházakban Dallos M.: Tempo, Bratislava, do toho! című slágerdalát, amely hamarosan nagy népszerűségnek örvendett a futballstadionokban is – egészen a mai napig a szlovák stadionokban Do toho, do toho! (hajrá!) kiabálással buzdítják a szurkerek csapataikat. 1929 októberében lépett pályára a csehszlovák válogatottban az első szlovák játékos, Pavol Šoral, míg a korszak abszolút szlovák csillagává 21 nemzetközi mérkőzéssel, többek között az 1934-es világbajnokságon szerzett ezüstéremmel a pozsonyi Štefan Čambal vált.
Dicsőség a korabeli hősöknek!