Az 1954-es világbajnokság Magyarország számára dicső emléket és az ezüstérmet jelentette a világbajnokságok történetének legnagyobb megleptését szállítva, Csehszlovákiának a teljes leégést jelentette. A csehszlovákok kikaptak Uruguay (0:2) és Asztria (0:5) ellen is: ekkor a csapatban nem kevesebb, mint kilenc szlovákiai - beleértve a trénert is - játszott a svájci világbajnokságon. Az előjelek nem voltak túl bíztatóak: a csehszlovák futballt szovjet mintára átszervezték és a svájci tornára a csapat gyakorlatilag konkrét felkészülés nélkül érkezett.

 

A második világháború után a szlovák klubok szerencsésebb helyzetbe voltak, mint a csehek. A náci bábállam idején viszonylag színvonalas szlovák állami bajnokság működött. Pozsonyban a korszak legnagyobb szlovák edzői dolgoztak, például az FC Barcelona későbbi trénere Ferdinand Daučík vagy jóbarátja Leopold Šťastný. 1948-ban Skóciából érkezett újabb segítség: Tom Sneddon tanította a futballistáknak a profi labdarúgást. Hasonló küldetésben járt keleten, Kassán, a háború előtti Sparta Praha híres játékosa, Kalocsay Géza is.

 

Šťastný sikerei Pozsonyban és elkergetése

 

Daučík 1948-ban Spanyolországba emigárált, de Šťastný maradt és 1949-51 között a Slovan Bratislavával háromszor is aranyérmet szerzett, mint első nem prágai klub Csehszlovákiában az összállami bajnokságban. Šťastnýt zsidó származása miatt elüldözték a klubtól.1955-ben visszatért, újabb bajnoki aranyat szerzett a csapattal, de megint elüldözték, a későbbi Inter Bratislavát pedig átnevezték Vörös Csillagnak (Červená hviezda). Ekkor a szlovák területeken, Kassán, Eperjesen, Nagyszombatban, Zsolnán, Trencsénben remek futballt játszottak a csapatok, amelyek az ötvenes években végig elsőligás klubok voltak. Egy évvel a világbajnokság előtt a csehszlovák bajnok Červená hviezda csapatának edzői posztját egy ismeretlen szlovákiai magyar vette át: Borhy Károly (beceneve: Karči-báči). A mester nagyon jó ismerője volt a korszak legjobb fociját játszó Aranycsapatnak.

 

Borhy megmondta: ebből nem lesz csapat

 

Az 54-es világbajnokság előtt baljós jelek előzték meg a válogatott felkészülését. A Slovan és a Sparta még a felkészülés előtt állt a Vörös Csillag és a Dukla épphogy elkezdte a tréninget. Borhy jósnak bizonyult, amikor kijelentette, hogy egy év alatt nem lesz elegendő ideje egy működő csapatot összeállítania. Ráadásul még az esélyt sem kapta meg, hogy felkészülési meccseket játszon a csehszlovák válogatottal. A kétségbejtő helyzetet távozással sem tudta megoldani, mert a vasfüggönyt nem lehetett elhagyni, de még a szocialista tábor másik országába sem távozhatott. A magyarokon kívül ráadásul senki nem tartozott a világ élvonalához. A jugoszlávok még nem voltak teljesen a szovjet érdekszférába bevonva. Az edző munkájába pedig napi szinten beleszólt a prágai kommunista párt központi bizottága.

 

Sebes: régimódian játszanak a csehszlovákok

 

A kedvezőtlen felkészülés ellenére nem feltétlenül volt a csehszlovák válogatottba a vereség bekódolva. Sebes Gusztáv, az Aranycsapat trénere mondta róluk a 2:0-ra elvesztett Uruguay elleni meccs után: Ha Csehszlovákia bátrabban játszik, nyerhetett volna. De félt támadásokat vezetni, régimódon játszott. Az osztrákok a korabeli hírek szerint megérdemelten páholták el a csehszlovákokat 5:0 arányban. Az 1954-es világbajnokság azonban a magyarokról szólt: nemcsak Csehszlovákiában próbálták másolni a magyarok klubfelépítését, de a brazilok 4-2-4-es felállást másolták le és tökéletesítették, ahogy azt a négy évvel későbbi svédországi világbajnokság megnyerése is bizonyítja. A döntőben aztán a világbajnokságok legnagyobb meglepetése történt meg. Angliában például nem is lehetett fogadni a győztesre, csak a meccs bizonyos részleteire, például, ki lövi a magyarok közül az első gólt. És Németország világbajnok lett.

 

Mi történt a a kudarcos Vb után?

 

Az 1953-as csonka bajnokságot a felűről erősen támogatott Dukla Praha nyerte meg. Prágában a magyarországi labdarúgás rendszerének mintájára igyekeztek kialakítani a cseh katonaklubnak kivételezett helyzetet, ahogy ezt tették a Budapesti Honvéddal Magyarországon. Ugyanakkor Csehszlovákiában nem voltak jó feltételek a centralizáció kialakítására, mint Budapesten, ahol gyakorlatilag csak ott létezett a magyar foci. A háború után Csehszlovákiában megszűnt a prágai klubok dominanciája, köztársaság-szerte minden országrészben - így a szlovák területeken is - megerősödtek a klubok. Borhy az 1954-es VB sikertelensége és kis szünet után 1957-ben visszatért a Vörös Csillaghoz. Ő vezette be a csapat felkészítését egy edzői teamben: Bujna József pályaedző és Alexander Bínovský orvos társaságában formálta meg az 1959-es év bajnokát a legyőzhetetlen Vörös Csillagot.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dotoho.blog.hu/api/trackback/id/tr682061485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pöcsöm pattintsd ki 2010.06.08. 14:59:46

konklúzió: szarból még egy magyar sem tud várat építeni

szbszig 2010.06.08. 15:02:01

Azért a vébé későbbi harmadik és negyedik helyezettjétől kikapni szerintem nem akkora szégyen. Papíron mindkét csapat erősebb volt a csehszlovákoknál, és annak a vébének a meglehetősen idióta lebonyolítása sem kedvezett a nem kiemelt csapatoknak, hiszen csak a két kiemelttel játszhattak a csoportban, és ellenük kellett volna kivívniuk a továbbjutást.
süti beállítások módosítása