Fospisztollyal lövöldözik a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, hatástalan nyilatkozatot ad ki, közben a szlovákiai magyar pártok mélyen kussolnak. A szlovákiai közvélemény szemében, lassan, de biztosan Vona Gábor-féle Jánosíkká válik Marian Kotleba. A magyar nacionalisták keresik párjukat Szlovákiában, jelentem: úgy néz ki, megtalálták.

Nincs ideje a félrebeszélésnek és a sajnálkozásnak: a nagy büdös helyzet az, hogy Krasznahorka Hidas vezetésű, magyar képviselő-testületi tagokkal teletűzdelt településvezetése, karöltve a helyi magyar lakossággal lepaktált a neonáci – úgy egyébként nettó magyar gyűlölő (emlékezz: Rozsnyó) - Marian Kotlebával, aki a jelek szerint nagyon megirigyelte a Jobbik magyarországi kétes sikerét a romakérdés rasszista értelmezésével. És, hogy mi ennek a meglehetősen extrém szövetségnek az alapja? Krasznahorka nem szimbóluma többé a két világháború közötti magyar irredentizmusnak vagy a szlovákiai magyar diákok gombaszögi táborának, Andrássy grófnak, stb., a vár a szlovák-magyar nemzeti ellentéteken átnyúló romaellenesség szimbóluma lett, tragédia.

Korábbi posztomban bemutattam, hogyan kommunikálta a szlovák és magyar média a krasznahorkai vár felgyújtását: rasszista alapon, "cigánygyerekekről" kiabált a minisztertől az utolsó netes trollig mindenki Szlovákiában. Eközben Magyarországon első körben a szlovákellenes érzelmek csaptak magosba, majd lassan, de biztosan a magyar média is megállapodott a "roma gyerekek" kifejezéssel. Az előzetes vizsgálatok szerint a tűz a környék növényzetéről terjedt át a várra. Noha a rendőrség soha nem hozta nyilvánosságra az elkövetők etnikai hovatartozását, a média erőteljesen hangsúlyozta mind Szlovákiában és később Magyarországon is a roma szálat. Imigyen született meg a szlovák/magyar szélsőjobb mítosz: a romák felgyújtották Krasznahorka várát és megsemmisítették a szlovák/magyar kulturális örökséget.

Atyaúristen bazmeg!

A március 10-én leégett Krasznahorka vára nemcsak az üszkös romokat, hanem romaellenes hangulatot is hagyott maga után a 2500 lakosú, magyarok által is lakott településen, ahol a lakosság felét a roma közösség teszi ki. Az újabb szomorú történet a lángok eloltása után nyolc nappal kezdődött. A hivatalos legenda szerint Marian Kotleba korábban többször megkereste a magyar nemzetiségű Szaniszló István telektulajdonost, akit egyébként nem érdekel a politika. Más hírek szerint Szaniszló hívta meg a szlovák szélsőséges nézeteket valló férfit a településre és egyszerűen elajándékozta a telkeket . Így vagy úgy történt, talán soha nem derül ki, egy biztos: március 18-án a neonáci Mi Szlovákiánk Néppárt demonstrációt tartott Krasznahorka egyik magánterületén.

Kotlebáék márciusi megjelenése érhetően indulatokat váltott ki a roma közösség egyes tagjaiból, verekedésekről, titokzatos tűzesetekről szóltak a hírek. Az éleződő konfliktust sajátos értelmezésben a neonácik is lekövették: A cigány terror nem tesz különbséget a nemzetek között! - címmel szeptember második felében Kotleba pártjának honlapján rövid közleményben többek között azt írta: "ezért ma, amikor cigány szélsőségesek támadnak magyarra és szlovákra, csak azért, mert nem akarnak többé elnyomásban és kirabolva élni, össze kell fognunk! Tanuljunk a történelemből, tanuljunk Európa török megszállásából. Fogjuk össze és győzedelmeskedünk ebben az igazságos küzdelemben!” A meglehetősen abszurd összefogásra való felszólítás nem előzmények nélküli: a magyarországi Magyar Nemzeti Arcvonal nettó hungarista sejtecske, feladva a határon túli magyarok képviseletét, a romaellenesség és az antiszemitizmus mentén, évekkel korábban már felvették a kapcsolatot Kotlebáékkal.

A 2005. június 4-én még a rozsnyói Kossuth-szobrot köpködő Kotleba hangos magyar "Jó napot!" köszöntéssel érkezett a településre, beszédében „tisztességes magyarokról” szónokolt, én pedig hirtelen Szegedi Csanádra gondoltam. Áprilisban egy rozsnyói jegyzői irodában átírták a telkeket Kotleba nevére. Bollo Péter polgármester közben mossa kezeit: az üzlet két magánszemély dolga, nem lehetett beavatkozni. 2012. szeptember 2-án Kotleba minden médiafelhajtást nélkülözve érkezett Krasznahorkára és Szaniszló, Miroslav Belička helyi gazda, ingatlan-tanácsadó társaságában felkereste a szóban forgó telkeket. A rövid látogatás végén Kotleba video üzenetében közölte: hamarosan megkezdi Krasznahorka vára alatt található földtulajdona megtisztítását. Ez végül szeptember 29-én nem következett be.

Szaniszló István könnye, Horváth Dezső szomora

Két döbbenetes erejű videót láthattok, két szomorú, síró embert a barikád két oldaláról.

Szaniszló István telektulajdonos szombaton, szlovák nyelvű beszédében, azzal indokolta Kotleba meghívását, hogy a szlovák állam és rendőrség nem a földbirtokosok, hanem az azt jogtalanul használók védelmére állt. A végén néhány könnycsepp és a tömegből egy "nyugi". De Szaniszló bácsit sajnos megvezették. Ki ne tudná: azok a romák által lakott házak nem tegnap épültek, ráadásul az egykori csehszlovák állam beleegyezésével. Akkor kellett volna intézkedni, lebontani az illegális építkezést, vagy megakadályozni. Vessük szemünk Franciaországra: bármennyire is kínálja magát a párhuzam, fontos tudni, hogy a franciák a feketén épült telepeket keletkezésük után azonnal lerombolták. Szaniszló és Kotleba nagyon jól tudta: nem fognak ők Krasznahorkán, szombaton semmit sem kitakarítani. A médiafelület megvolt, elérték, hogy minél több egysejtű rasszista lássa, tudják, mi a megoldás.

Korábban, május 15-én a faluban rendkívüli találkozóra került sor a helyi képviselő-testületének hat tagja - Kún István, Jánosdeák István, Katona László, Baffi Lajos, Darvas Róbert és Breznai Iveta -, Bollo Péter (Híd), a falu polgármestere és a helyi roma-telep lakói közt. Az eseményen ott járt a parameter.sk helyszíni tudósítója és az egyik érintett romával, az 55 éves Horváth Dezsővel beszélgetett (tekerj 3:01-re). Megtudhattuk: ő maga még 1994-ben kezdte felépíteni házát, a telken összesen tizenhatan laknak, közülük kilenc gyermekkorú. Arra a kérdésre, hogy szerinte lesz-e megegyezés a telektulajdonosok és a romák között Horváth ezt válaszolta: "nehezen hiszem, nem láttam semmi jóindulatot a tulajdonosoktól, nincs érdekükben eladni a romáknak a telket. Hallottam azt is, hogy még száz euróért sem adnánk el." A képlet meglehetősen egyszerűnek látszik: a többség semmilyen nagyvonalúságra nem hajlandó.

Romák és magyarok: kiszorítósdi vagy integráció?

Nem új jelenség kisebbségi magyarok és romák ellentéte a Kárpát-medencében, néhány évvel korábban hasonló konfliktus játszódott le Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban is. Az ürügy minden esetben banális volt: kocsmai verekedés, bicskázás, másik földjén ló legeltetése, stb. Ami közös volt a krasznahorkai, csíki, de a magyarországi esetekben is, hogy a magyar többség nem csupán a konkrét vétkest, de az egész roma közösséget hibáztatta. Akkor Horváth István szociológus, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének docense a konfliktusok a probléma gyökerét, többek között, abban látta, hogy a roma közösségnek nincs hozzáférése a helyi erőforrásokhoz, nincs területe, amire legálisan házat építhetne, nem tudja fenntartani háztartását, családját.

A helyi magyar kisebbség és a roma közösség közötti konfliktus oka Szlovákiában, Romániában és Magyarországon is nyilvánvaló: a romák kinőtték addigi szállásterületeiket, terjeszkednének a fokozatosan elnéptelenedő, egykor a többség által lakott területeken. Aki egy kicsit ismerős Borsodban, tudja: húsz évvel ezelőtt a megyei kistelepüléseinek határai egészen máshol voltak, mint ma, teljesen természetes trend, hogy a falu végét jelző tábla után is épültek újabb és újabb házak. Az őslakosok kihaltak, megöregedtek, ma már a települések belső részeiben is roma családok élnek.

Egyértelmű a helyzet: a Kotleba tulajdonába került területen a kilencvenes években építkeztek a romák, tehát nem fél-egy éves épületekről van szó. A környék föld-tulajdonosai sok esetben nem is tudták, hogy magánterülettel rendelkeznek, mivel csak az 1996-os restitúciós törvény kapcsán kaphatták vissza tulajdonaikat nevükre. A mostani hiszti tehát jogilag Kotlebának kedvez, de könnyedén beláthatjuk: az egész nem más, mint romaellenes hisztériakampány és lázítás. A vár alatti tüzet két gyerek okozta, de nem a helyi roma negyedről. Tettüket véletlenül követték el, és katasztrófa bekövetkeztében bőrük színe semmilyen szerepet nem játszott. Ahogy Magyarországon a Jobbiknak, úgy Szlovákiában Kotlebáéknak azonban ez jó ürügyet képez egy kis rasszista, nacionalista vircsaftra.

Az igazi szopóroller persze a helyi szlovákiai magyaroknak jut: egy fanatikusan magyargyűlölő, nacionalista bohóc csavarta az ujja köré a helyi falu vezetését és a lakosok egy részét. Kotleba a helyieknek egy soha meg nem valósítható, „megoldást” ígért: ugye az biztosan segít, ha hét házat lerombol, gratulálok. Bollo polgármester szerint a krasznahorkai vár leégése előtt még békés roma-magyar egymás mellett élést talán véglegesen megmérgezheti a pillanatnyilag feszült viszony rasszista tematizálása. Ahogy Ravasz Ábel elemzése is rámutat: ha van izgalmas és sok munkát kívánó feladat a szlovákiai magyar politikában, az pont a roma-magyar(-szlovák) viszony újragondolása lehetne.

Kotleba szombati trollkodása után magabiztosan nyilatkozik, decemberig biztosan lesz még egy újabb felvonás, mondja. Krasznahorka megváltozott jelentése egy dolgot biztosan megmutat: romló életkörülmények között milyen könnyedén képesek vagyunk befeszülni, közben mintha teljesen elsikkadna, mi lenne a környéken élő roma, magyar, szlovák nemzetiségű emberek közös érdeke.

Halló, Krasznahorka büszke vára, leégett a büdös picsába!

A nyilatkozatok mellett, még több jogsegélyt kívánok Horváth Dezsőéknek!

- Polgártársak, tiszteljék a törvényt! Vagy különben jön a Kotleba!