A szelektív hallású magyar nacionalisták esete a Beneš-dekrétumokkal és Schwarzenberggel.
Repedés a Beneš-falon, Végre egy normál hang, Hűha, Schwarzenberg elvágta magát a csehek előtt, korrekt ember, óriási respect – örömtüzek gyúltak és rácsodálkozott a nacionalista magyar jobboldal, elítélte Schwarzenberg a Beneš-dekrétumokat. Most azt hagyjuk, hogy az örökös szelektív hallással rendelkező magyar nacionalistáknak korábban miért nem tűnt fel számtalan cseh értelmiségi, politikus, közéleti szereplő, hasonló tartalmú, bíráló nyilatkozata, miért nem vették észre a cseh társadalomban a rendszerváltás után megjelenő és a dotohon is többször bemutatott, a Beneš-dekrétumok megítélésében bekövetkezett kedvező változásokat, vagy akár a jelenlegi cseh külügyminiszter témában már korábban megfogalmazott szavait, de vajon miért tesznek úgy, mintha a cseh elnökválasztás legújabb tévévitájában, valami újdonságot hallottak volna, vagy ahogyan az egyik poszt alatt olvastam, „nocsak, nocsak, erről biztosan nem írkál majd a csehszlovák kém a dotohon”. Bože můj, és miért is nem?
Néhány nyilvánvaló tényre azért felhívnám a szelektív hallású magyar nacionalisták figyelmét, egy: jelenleg nincs Magyarországon klasszikus liberális párt. A térségben a szlovák konzervatív-liberális Szabadság és Szolidaritás (SAS), a szlovák-magyar interetnikus liberális pártszövetség (Most-Híd), az emberjogi és szociális értékeket hangsúlyozó szlovén Szlovénia Liberális Demokráciája mellett figyelemreméltó a klasszikus gazdasági neoliberalizmust képviselő cseh TOP09 párt, amelynek alapítója egy bizonyos Karel Schwarzenberg volt. A jelenlegi jobboldali-liberális cseh kormányba két minisztert adnak, a külügyen kívül a gazdasági tárcát irányítja és olyan gazdaságpolitikát vezet, hogy a magyar közhangulatot ismerve, előre tíz évre zárt kapus meccseket játszana a futball-válogatott, bárkivel. A Beneš-dekrétumokat a minap elítélő Schwarzenberg ugyanis olyan politika híve, amit Magyarországon utoljára talán csak az SZDSZ képviselt. Szabadpiac, liberalizmus és az alapvető emberi jogok védelme, ez a TOP09 párt legfőbb programja, ez a párt a magyarországi jobboldal számára csak a judeobolsevik tábor szekértolója lehetne.
Eközben Orbán Viktor nagy haverjának számító Václav Klaus, leköszönő elnök, aki Viktorkával együtt nagy hangon károgott az Eu ellen, hirtelen a Schwarzenberget éltető kommentelők között csak egy nacionalista cseh lett, hoppá, hogy is van ez? Innen azért nem olyan nehéz azt a következtetést levonni, hogy Orbán és a Fidesz, híveivel együtt is nacionalista, gondolkodásukkal inverz módon egy olyan politikát képviselnek és védenek, amely lehetővé tette Európában a Beneš-dekrétumok féle aljasságokat. Schwarzenberg persze nem nacionalista logika alapján ítélte el a dekrétumokat, amelyet magyarországi bírálói nacionalista logika alapján közelítenek meg. Ráadásul a dekrétumokat elítélő szavai mellett, a köztársasági elnök-jelölt azt is kimondta, hogy a dekrétumok eltörölhetetlenek, mert azok végérvényesen a cseh államrend részévé váltak, ráadásul a dekrétumok már érvényben sincsenek, amióta az alapvető emberi jogok listája a cseh alkotmány része lett. Bár a szlovák elítélés még várat magára, mintha hallottunk volna már ezt az érvelést nem is olyan régen a szlovák miniszterelnök szájából, akit viszont a magyar nacionalisták közel sem fogadtak olyan kitörő örömmel, mint az Osztrák Herceg kijelentéseit. Vajon miért? Pedig nagy most a haverság Viktor és Róbert között, hadd ne soroljam már, láthattuk, itt, itt meg itt.
Egyet azonban nem árt elfelejteni a most nagyon lelkendezőknek: a Beneš-dekrétumok (1940-1945) kapcsán hágai nemzetközi bíróságról (1945, első ítélet: 1949) beszélni ugyanolyan anakronizmus, mintha ezt az amerikai indiánok kiirtása kapcsán tennénk. Igaz, nem sokon múlott, de azok a történeti érvek vitathatatlanok, hogy a dekrétumok létrejöttét a második világháború lezárását jelentő törvénykezések (Potsdam) keretén belül kell értelmezni. Másképp: a Beneš-dekrétumok létrejötte a háborús események és logika alapján magyarázható. Az emberjogi érvelés sajnos itt ippeghogy nem állja meg a helyét, mivel az Egyesült Nemzetek Szervezete (1945, első határozat: 1949) és az emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1948) egy új korszak nyitányaként, a második világháborús borzalmak hatására keletkezett, visszavetíteni üzenetüket, értékrendszerüket egy teljesen más logika és konstelláció alapján működő múltba - akár néhány évvel korábbra - tökéletesen történelmietlen és anakronisztikus. Amíg a jelenlegi világrend fennáll - különösebb okunk nincs, hogy változtassunk rajta - a Beneš-dekrétumok esetében a magyar diplomácia cseh és szlovák bocsánatkérést, elítélést, őszinte sajnálatot érhet el, visszavonást, hatálytalanítást nemigen.
A cseh nacionalista baloldal és Zeman a Beneš-dekrétumok elítélése kapcsán Schwarzenberget ugyanazokkal a jelzőkkel támadta, amit Magyarországon azok szoktak megkapni, akik kritizálják a jelenlegi nacionalista kormányt és annak tűrhetetlen szélsőjobb ellenzékét. "Hazaáruló", "csehellenes", "osztrák", "ezzel biztosan vesztíteni" fog, stb - ismerősek ezek a kitételek? Már olyan cikket is találtam, amely Schwarzenberg titkos paktumáról szól: Izrael esetleges megsemmisülése után több százezer zsidó érkezne Csehországba. Ismerős? Hirtelen előkerült a cseh média egy részében az a bizonyos The Jerusalem Post cikk is, amely Schwarzenberget Izrael legjobb barátjának nevezi Európában. Sorolhatnám. Nem sokkal maradt le a bírálatokkal Zeman sem, de ő legalább nem zsidózott: "Egészen eddig a pillanatig, tegnapig (csütörtök) respektáltam önt és szándékát, hogy a Cseh köztársaság elnöke szeretne lenni. De az az ember, aki Csehszlovákia egykori elnökét, mint háborús bűnösnek tartja, nemúgy beszél, mint leendő cseh köztársasági elnök, hanem mint egy szudétanémet."
Mégis, mi lehet mégis a történet tanulsága, és miben van részigazságuk a most örömködő nacionalistáinknak? Csehország közel van, hasonló, de szerencsésebb történelemmel rendelkezik, mint Magyarország, mégis, a cseh kollektív történeti tudat sok a magyarhoz hasonló, széles körben kibeszéletlen tabut tartalmaz. Schwarzenberg jelölése és valljuk be, meglepő sikere, lehet a példa arra, hogy a magyar társadalomnak is ezt a fájdalmas, történelmünkkel valódi szembenéző utat érdemes bejárni. Ne hagyjuk megvezetni magunk a soha nem is létezett, egykori hamis dicsőséget prédikáló újkeresztény és újpogány nacionalista pártok által. Bizony, fájdalmas lehet ezzel szembesülni, elfogadni, talán sokaknak nem is lehet, de újra világosan láthatóvá vált a Fidesz és a Jobbik által képviselt nacionalista logika és politika csapdája: ezen az alapon nincs valódi párbeszéd, nincs megbékélés, nem lehetséges a múlttal való szembenézés sem. Saját országon belül sem.
Schwarzenberg jól beszélt, jár neki a taps minden oldalról, de ugyanezek a most tapsikoló, szelektív hallású magyar nacionalisták nyírnák ki őt leghamarabb, ha csehek lennének.
Utóirat: A cseh köztársaság elnök választás második fordulója előtt tartott első tévévita után, amikor a Beneš-dekrétumok is napirendre kerültek, az első felmérések szerint a szociáldemokrata Milos Zeman szerepelt a megkérdezett választók nagy többsége szerint jobban és a fej-fej melletti küzdelemben az eddig néhány százalékkal vezető Schwarzenberggel szemben, hasonló arányú, néhány százalékos vezetésre tett szert.
