Ez gyors volt. Felületes és igénytelen. Ferenc a pápa, aki inkább lelenc. Lehetsz te katolikus, református, evangélikus, zsidó vagy muszlim, ha újságot olvasol, rádiót hallgatsz, tévét nézel, vagy templomban alszol, tudod: a katolikus egyházat az utóbbi években körbe lengő hangulat és közvélekedés másról sem szólt, mint a gyorsan apadó népszerűségről és közéleti szerepről, egyáltalán, kit érdekel ma már, ki passzol Rómában háromszor egymás után, Garaba gurít, felé.
Jött a fekete füst, közben mindenki rémeket, vietnámit, négert és Erdőt kiabált, ez 1986-ban egy szakállas férfihanggal alámondott VHS-en úgy hangzott volna, "you mother fucker son of a bitch", de ebben a rohanó világban már a konkávé sem a régi, gyorsan le akarták tudni az egészt, este játszott a München és az Arsenal, gyorsan felküldték a fehéret is, nincs kétség: a római katolikus egyház megint eltolta a francba maga elől belső vitáit, képtelen szembenézni önmagával és belső rendezetlenségével. Nem akar mit kezdeni az erre finom utalásokat tevő kritikus hangokkal, így az új pápa várhatóan, a gyorsan változó világgal történő ki nem egyezés cuki szimbóluma lesz.
Az erős kezdés után, annyi időt sem adtak, hogy a bíborosok legalább egy kicsit szájkaratézzanak egymás közt a nyitóbuliból való kijózanodás után, gyerekek, ennyi idő még dobraynak sem elég, hogy a mandineren a fájin katolikus egyház tökös újkonzerv vonásait árnyékolja, gyorsan gyütt a fehér és Ferenc és vele az erősödő érzés, hogy az egyház erősen beleragadt mítoszaiba, és megszokott mozdulataiba. Ezek persze első látásra annyira nem tűnnek fel, tapsikol is mindenki az új pápának Makótól Jeruzsálemig, miközben a fő storyline még mindig a szokásos: nem tudja magát másképp kínálni a világnak, minthogy értékeljük vagy hátat fordítsunk neki.
Persze, első hallásra még úgy tűnik, egy ghanai, vietnámi vagy egy dél-amerikai pápa megválasztásával szimbolikus lépést tettek a katolikus egyházban is - észrevették, a világ változik. Egy szervezet, amely szavazói testületének etnikai sokszínűségével, és a nemzeti érzelmek figyelmen kívül hagyásával képes volt megerősíteni kozmopolita jellegét.Tök fasza, hogy reflektáltak a már régen nem harmadik világnak nevezhető országok növekvő jelentőségére, nem kétséges, focizni is még mindig ott tudnak a legszebben, és az is látszik, a döntéshozók nem az európai elefántcsonttoronyban ülnek.
Csakhogy az egyház olyan sok energiát fektetett már a világról szóló konzervatív elképzeléseibe, tökéletesen működésképtelen abszolutista (törikönyvekből vagy a Birodalom Visszavágból emlékszünk még erre?) iránytóközpontjába, amely többek között a szexuális életről vagy a család fogalmáról szórja szanaszét polgártásainkat egyre legyengítő és a mindennapokban is megélt, bukdácsoló retrográd elképzeléseit, hogy ő maga sem hiszi el, ezeket valaha is el lehet hagyni vagy meg lehet változtatni.
Ha ezt a két szálat, kicsit optimistán összefonjuk, még azt is hajlandó vagyok leírni, hogy a katolikus egyház saját misszionárius tevékenységével egyetemes tevékenységet végzett évszázadokkal a globalizmus jelenlegi egyeduralma és végleges elterjedése előtt. Sőt, valóságos palotaforradalom történhetett a szavazáson, hogy ez az előre kevésbé megtippelt, Európán kívüli végeredmény jött ki. De ennyi és nem több. Mert ahogy azt többször láthattuk-hallhattuk, egyetlen bíborostól - a most megválasztott argentin jelöltől - sem várható liberális reformözön. Konkrétabban: semmi érdemleges változtatás nem várható a római katolikus egyház szervezeti, dogmatikus felépítésében.
Egyébként pedig ez az egész pápavárósdi modoros izgatottság és tapsikolás roppantul kínos. Az egész történet talán egy fokkal sem csodálatosabb, mint a magyar belpolitika. Komolyan elhitte valaki, hogy Áder János nem írja alá? Tényleg, most mindenki annak örül, hogy a pápa dél-amerikai lett, ez lenne a modernség következő foka? A címlapon megvan már a Maradona aka "Isten keze" és a Messi párhuzam is, a dotoho is posztot szán a témának, pedig vannak fontosabb dolgok itt Ká-Európában. Tökéletesen hidegen hagy, hogy Ferenc Argentínából érkezett, az egyház problémái is manapság sokkal sürgetőbbek és mélyebbek, mint a pápa bőrének színe vagy nemzetisége. Az új pápának az egyház belső ellentmondásait és a Vallási Művek Intézetének problémáit kell tudni kezelnie.
Ez pedig keményebb feladat lesz, mint Magyarországot visszaterelni a demokrácia útjára.
